Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-08 / 36. szám

állásában fent érintett nagy és meg annyi nem felekezeti, de közmivelődési érdekek szem előtt tartásával, egyházmegyénk már jegyzőkönyvileg is kifejezett ebbeli bizalmának, annyival inkább sietend megfelelni, mert, több tekintélyes és befolyásos kaposvári hitsorsosunk előttem Írásban is kijelentett nyilatkozata alapján jelezhetem is, hogy ez ügy a kivitelre meg van érve és a hangulat hozzá ma éppen alkalmas. A slavoniai prot. missióügy Brekinszkán már létező, Daruvárott foganatba vett s még Yerőczén létrehozandó telepeivel, a múlt évben általam készített emlékirat alapján, egyházkerületünk által egész terjedelmében felkaroltatván :

egyházmegyénké lesz a kötelesség, hogy ez oly mértékben nemzeti és állami, mint prot. ügyet, édes gyermekekép istápolja, felnövelje, az emlékiratomban kifejtett nagy érdekek szempontjából áldozataival is. De ideje, mélyen tisztelt egyházm. ! hogy e közérdekű ügyekben jelzett felfogásom bemutatása után, egyházmegyénk mintegy házi ügyeire is általtérjék. Mondanom sem kellene tán, hogy egyházmegyénk administrátiója terén, az autonomia hive vagyok: mert csak az öntevékenység felel meg a protestantismus szellemének. A gyülekezetek autonómiáját nem kevésbé fejleszteni kívánom tehát, mint az egyházmegyéét s ennek szervezetét nem kevesbé védeni, centralizátionális törekvések, mint az egyházkerületét, az államkormány túlkapásai ellen. Nemcsak az ipar és tudomány mezején: de sajat egyházmegyénk ujabb életéből is igazolta magát a munka felosztás elvének helyessége s ez elvnek megfelelő szervek autonom tevékenységére alkalmazása, Gyámolda ügyünk, népiskoláink, csurgói gymnásiumunk ügye, csak amaz elv alkalmazása folytán kezeltetik behatóbban s kecsegtető eredménynyel; az igazságszolgáltatásnak az egyházmegyei administrátiótól közelébb történt elválasztása is, úgy hiszem, mind a két nagy szakma kezelésének előnyére leszen ; s az ez irányú tovább fejlődés egyházmegyei közéletünknek csak nagyobb tevékenységét biztositandja. A kánoni egyház látogatás az egyházmegyei kormányzatban, a legjelentékenyebb mozzanatok egyike. De fájdalom! üres formává s úgy szólva csak adószedéssé sülyedt s mindennapiságával hatályát vesztette. Ennek hatályát fel kell éleszteni, e célból át-Momítani s akkép szervezni, hogy szükségszerűsége igazolva, működése mélyre ható, tekintélye megőrizve legyen s télfagy idején, feneketlen útainkon egészség sőt életkockáztató s az administrátiót 3 hóra felfüggesztő ne legyen: mely célból hosszas észlelet s gondolkozás útján megérlelt nézeteimet rövid időn az egyházmegyei közgyűlés elé terjesztendem. Az egyházi életnek leglényegesebb organuinai a helyi gyülekezetek, melyek nélkül amint nincs egyházmegye ós egyházkerület, úgy nincs prot, egyházegyetem sem. Egyházi életünknek mikép kezdete az egyház, úgy célja kell hogy szintén az, vagyis annak valláserkölcsiig fejlesztése, anyagi jólétének előmozdítása legyen. A vallás erkölcsi élet szemmel látható lazulása, majdnem elerjedése ellenében, a hiterős és buzgó, az éber és tevékeny lelkipásztor és egyházi elöljáróság mellé, nélkülözhetlen az egyházi fegyelemnek, alant mint fent gyakorlása s ott ahol gyógyszer már nem hat, amaz evangéliomi elvnek ; „Vessétek ki a gonoszt közületek!" szigorú alkalmazása is : „ne pars sincera trahatur!" Anyagi eszközöket, céljai valósítására, a prot. egyház sem nélkülözhetvén: miután az élet nyomasztó volta sokkal ismeretesebb, állami létünknek a közéletre s abban gyülekezeteinkre is nehezedése sokkal á.talánosabb, az e helyzetből való bontakozhatás reménye, a népnél beállott apathia, a kormánynak csak fölfelé irányzott tekintetei, hazánk államjogi kapcsolatának szerencsétlen viszonyából származó kielégithetlen sarcoltatásai miatt, mind átolánosabbá váló elszegényedési tünetei sokkal kétségbe ejtőbben mutatkozók, mintsem hogy hazafias mint nemzetiségi ós közemberiségi szempontokon kivül, egyháziskolai létünk fentarthatása tekintetéből komoly gondolkozásra ne volnánk utalva : kormányzati kérdéssé vált, hogy megnehezedett viszonyaink közt, mikép tartsuk fenn, sőt gyarapítsuk egyházainkat? Egyházmegyénk gyülekezeteiben még eddig sok I életképesség mutatkozott iskolái, lelkészlakai, templomai, hiveinek közmunka keresetéből felépítve, fényes bizonyítékai vallásos irányú életképességüknek s oly alap, melyre szép jövőt lehet és kell építeni. De az elnéptelenedés s a fent jelzettem elszegényedés tüneteivel szemben, úgy egyházmegyénkben mint egyházkerületünk más vidékü szegény s kisded gyülekezetei s közép ós felsőbb tudományos ós szaktanodáink kiáltó szükségletei érdekében, közpénztárról (domestica) kell gondoskodnunk. E nélkül beláthatlan bonyodalmaknak, kormányzati zavaroknak vagy stagnatiónak lesz kitéve egyházi életünk. Azon gyülekezetekben pedig, melyek már felépítkeztek, tőke képzést kell eszközölnünk. A legkisebb gyülekezet is tőkésíthet évenként 1 — 2 százforintot, mely egyfelől tek. pénztárt pótolhat az uzsora még mindig létező pusztításai ellen, a gyülekezet tagjai számára; másfelől, a netán elhulló prot. vagyon életre valóbb hitsorsosok számára megmenthető s ezúton sok már is veszélyeztetett gyülekezetünk a pusztulástól megóvható lenne s átalában a takaró-