Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-08 / 36. szám

is, hóditmánykép mutatnak fel, nem arra való-e, hogy a protestantismus által kellőleg nem méltányolt, sőt elhanyagolt nőnevelés iránt, az azt megillető figyelem, érdekeltség és áldozatkészség felóbresztessók. A vallásos irányú népnevelés csak a lelkészi képezdékben nyerhet betetőzést. S én, — nem riadva vissza, a netáni meg­köveztetéstől sem, — ezennel kimondom, hogy úgy saját egyházkerületünk theologiai intézetében, mint a többi egyházkerületeikben is, tanítanak rettenetes szőrszálhasogatólag dogmatizálni, a theologusok hirhedt ódiumával, az eltérő vélemények ellen kardot köszö­rülni, betürágásig exegetálni, — kathedrai szónokla­tokat körmön font mondatokban kicirkalmazni, hogy midőn az igy kikészitett uj zengő érc és pengő cinbalom fülcsiklandoztatólag megszólal a kathed­rában, csakúgy ámul, bámul bele a hallgatósag; de ami az igazi lelki atya lényege, t. i. gondját viselni a nyájnak, mely pásztorságára bizatott, hogy tudjon őrtállani, nehogy a nyájból csak egy is az ő gondviseletlensége miatt elveszszen ; hogy tudja épiteni a Krisztus testét: hogy le tudjon mondani a világban a világról; hogy örvendeni tudjon, ha szenvedésre hivatott az Úrért, sőt Krisztus keresztjét vállaira is önként felvenni, mi magunk, amaz intézetekből kikerült műküdő lelkészek s a mi világba merültsé­günk, ami testvéri érzetünk hiánya, bizonyiték reá, hogy nem értenek. Adjatok nekünk magyar prot. egyházunk nagyjai! oly intézeteket, s belé nem külakademiákon járt, hanem hazai egyházi életünknek nagy egyetemén képzett subjectiv vallásossággal biró hitbuzgó oly tanárokat, akik lelkipásztorokat fognak nevelni a prot. egyháznak, mert a csak dogmatikus irány hit­teljesség nélkül, a kedélyt is érintetlenül hagyó rideg formáink mellett, egy más kiadású s szintén csak élettelen katholicismus. S a mig eljőaz az idő, a mely még oly mesz­sze van, mint a mily gyenge az én szavam a nagy ügyhöz, s a mely ha eljő,. sem adhat további önkép­zést nélkülözhető kész harcosokat: mi a bel. somogyi e. m. lelkészi kara, a hazánkban először megalko­tott, azonban s sivatagon borongolt, ennélfogva kifá­radt, majd elaludt s máig csak egy körben ébredező lelkészi köröket, az életiskolákat, alakítsuk meg addig is és rendszerezzük. Hisz az iparosoktól kezdve, fel a tudomány legmagasabb régióig, sőt a napszámosok mint a művész világ solidáris csoportokban értekezleteket tartanak, hogy úgy szakbeli önképzésüket előmozdítsák, mint érdekeiket megvédjék: csak mi, kik világ vi­lágosságainak neveztetünk, zárkóznánk el, önfényünk s melegünk kölcsönhatása elül? . . . holott érintke­zés s zsúrlódás nélkül nincs meleg, nincs fény s e két tényező nélkül nincs élet. Pedig nagy a hivatása a prot. lelkésznek, nem kevesebb és nem kisebb, mint felekezetiességen felül emelkedve, egyenesen a krisztus önfeláldozó szellemé­ben, az emberiséget savává olvasztani fel önmagát: annak fáklyájaként égni el. E nagy hivatásnak el­szigetelten pedig nem, csak tömör hatásban felelhet meg teljesen a protestáns lelkészikar. S hogy minél inkább megfelelhessen, a separa­tistikus irányzat fel hozásával, arra kell törekednie, hogy a legközelebbi zsinaton, az egyházkerületek szükséges autonómiáját nem kockáztató solidaritás, a prot. egyházkerületek s felekezetek közt s az ál­tal maga a magyar prot. egyházegyetem létre jöjjön. Hogy aztán mi a bel. som. e. megye mint az egésznek része, helyünket derekasan betölthessük, arra kell törekednünk, hogy a szellemvilág egykori úttörőivel, úgy mint jelenlegi útmutatóival, folytonos érintkezésben, a nagy elméknek a tudományt a közéletet elébbvivő elmemüveikkel ismeretségbe jőve, holtig tanuló jó pap cimét, — mint egyetemes papság^ — megérdemeljük. Úgy de mi többnyire falun lakó családos s nagyobbrészt szerény jövedelemmel rendelkező egyes lelkipásztorok sem könyvtárhoz nem juthatunk, sem önköltségeinken avagy csak szakkönyvtárt is nem ál­| lithatunk, minek következménye, hogy szellemi tüzünk vagy csak pislogó mécs, melynek fénye sa­ját körét is alig világolja be, vagy hamvadó tüz, mely idő előtt kialszik s a sok szép reményekre jogositott ifjúi erő nyom nélkül enyészik el. A lelkészi értekezletek mellett, tanítóiról nem szólok, minthogy azok léteznek, közkönyvtára­kat tehát, egyesült erővel, azaz körönként és pedig egyházmegyei hatóság által szervezettet: mi által a hazánkban úgy is pártolás hiányában sinlő theologiai irodalmi müvek is nagyobb mérvű felkaroltatásban részesülhetvén, az egyházi irodalom lábra állításában is szolgálatot tehetünk. Egyházmegyei közéletünknek nagy hátrányára van, hogy nincs oly központi gyülekezetünk, mint a testvér egyházmegyék mindegyikének; s hogy a szélső csurgói és n.-bajomi gyülekezetek kivételével, valamennyi falusi községekben van; s hogy megyénk székvárosa, melyben pedig egyházmegyénknek oly számos tekintélyes és vagyonos tagja vau, culmináns megyei tisztségekben s állami hivatalok élin is, mint­egy 300 prot. lélekkel, nincs egyházi életünkbe beoltva, holott a kaposvári prot. gyülekezet vezérsze­replésre lenne hivatva. Számos vegyes házasság gyümölcse vesz el ott ! a miatt a prot. egyházra nézve ; az állami gymná­sium egészen r. kath. jellegű s az ott tartózkodó katonaság és honvédségnél, úgy a megyei börtönben, a prot. érdekek vagy egészen háttérbe szorulnak, vagy csak alig érintetnek. Mindezeknél fogva, meg vagyok győződve, hogy í egyházmegyénk s. gondnoka, alispáni tekintélyes

Next

/
Oldalképek
Tartalom