Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-08 / 36. szám

sem történt meg kezdetben! szigorú rendszabályok alkalmazása nélkül. S reményiem, hogy a körülmények azon szerencsés találkozása, mely szerint egyházmegyénk segéd gondnoki székében ugyanazon férfiút van szerencsénk üdvözölhetni, akit megyénk alispányi székébe ismételten ültetett, az ő ismert tevékenységét s erélyét megtisztelt közbizalom, meg könnyitendi feladatom megoldását, melyet Somogymegye szolgabírói kara ós közigazgatási bizottságától, nemcsak egyházmegyénk vár, de a törvény, a haza, a nemzet érdeke, jövője, léte, elengedhetlenül követel: mert a kevés számú magyar s a még kevesebb protestantismus csak szellemi ós erkölcsi fölényével gyakorolhatja hivatását, tarthatja fenn önmagát. A tanodának a tanító a lelke. Ha jó népiskolát akarunk, jó tanítókról kell gondoskodnunk. Azonban kérem, m. t. közgyűlés ! lehet e a prot. egyh. speciális órdekeinek s a tanigényeknek megfelelő jó tanítói kart képezni prot. képezdék s hivatásuk magaslatán álló képezdék nélkül? S képzelhető- e hogy e követelménynek megfelelhessem, egyházkerületünk azon tankópezdéje, amelynek egyetlen szaktanára sincs, s amelyben középtanodánk tanárai, csak mellókfoglalkozáskóp s ennélfogva a tanmódszer igényeinek is alkalmazása nélkül tanítanak? Egyházmegyeink ólén s reménylett ós kért támogatása mellett, egyik főbb törekvósi célomul tíízöm ki tehát, hogy e lónyeges hiba egyházkerületünk egyetlen képezdójóben orvosolva legyen. De ha jó nópiskolatanítói kart óhajtunk, kell méltányolni tudnunk a tanítói kart is. Kijelentem tehát, hogy a tanítói karnak ügy jelentőségét, mint helyzetét kellőleg felfogom magasabbra törő nemeseólzotait méltányolni, helyzetüket emelni szivesen segitendem s átalában a tanítói karnak atyai jobbomat nyújtom • de fel is teszem érettségükről, hogy túlfeszített igényekkel, az elórhetőket nem kockáztatandják s hogy a fokozatos haladás természetes lépcsőzetén fognak fölebb fölebb törekedni, s méltánylásukat hasznosságuk által kivívni. Csurgói középtanodánknak lehető színvonalra emelését, — tehát tanodai épületének az állami tanító kópezde számára ideiglen engedményezett szolgalom alóli, ma már szükségessé vált felmentését s ez uton a szükséges tantermek, természetrajzi gyűjtemények, természettani szerek stb. számára megkívántató helyiségek s mindezek kellő felszerelését; esetleg megfelelő tanerőknek beállítását, a tanulhatásnak hitsorsos ifjaink részére lehető olcsóvá tótelót s az e célból mint növelószeti tekintetekből is, az olcsó, sőt lehetőleg ingyenes, de atyai felügyelet alatti benlakásnak visszaállítását, főbb teendőim közó számítom, azon tekintetből is, hogy szegény de jól tanuló ifjaknak, lehetővé tétessék, a számos évi előkészületet igénylő s így sok költségbe kerülő, lelkészi pályára, oly számban lépni, hogy gyülekezeteink, mint ma is, ki ne legyenek téve a jövőben is, segódlelkószek nem létéből származó bajok, sőt veszélyeknek. A nőnevelés kérdése, — melynek nagy jelentőségót korunk teljes mértékben felfogta s a hazai közvélemény is kezdó méltányolni, — mint valódi korkóidóc, nem lehet előttünk s egyházmegyénk s kerületünkre nézve továbbra is oly közönyös mint eleddig. A római katholicismus roppant súlyt fektet erre s a protestantismust megdöbbentő eredménynyel. Ha-> zánkban is mindenfelé szaporodni látjuk az apácazárdákat, melyekre prot. nőnöveldók hiányában, a prot. műveltebb elem igényei is majdnem kizárólag utalvák. Egy pár hazai prot. egyházkerület e téreni kezdeményezésétől, ami egyházkerületünknek sem lesz szabad elmaradnia: mert sokkal inkább szükséget pótló, sőt létkérdéses intézmény az, mint p. o. a jogakadémia egyházkerületünkre nézve. Ám mert ha a családi s az ebből kisugárzó közéletet tisztán emberies irányúvá akarjuk tenni; ha azt magasabb színvonalra óhajtjuk emelni; ha a családiasság, a házi erények társadalmi értékét méltányolni kívánjuk, a zárdai nevelésnek prot. nővöveldéinkkel szellemi hadat kell izennünk; mert miként lehetne azt csak képzelni is, hogy akik nem ismerik a családi szentélyt, azok a családnak ; akik meghasonlottak az élettel azok az életnek nevelni; akik rideg kedólyzetükből zárdák fagyos falai mögé temetkeztek, azok a nőies óletvidor kedélyt, a nő társadalmi értékének e kútfejét megnyitni; — akiknek hazájuk Róma, azok magyar honleányokat képezni képtelenek ne volnának ? ... S nem áll e előttünk intelemkóp a zárdákkal behálózott s az oktatás és nevelés ügyét a zárdák kezébe átbocsátott Belgium elrettentő példája? melynek népe társadalmi szüklátkörüségbe sülyesztve, ma már teljesen az ultramontanismus politikájának eszközóvó lett s a minden, még oly kis községben is látható zárdák javára össze halmozott nagy vagyon mellett, a munkás népnek az átalános szegénységet, a szolgai függés helyzetét s a setótsóget hagyta, hogy a nóp meg utódainak csak elégedetlenséget s rettenetes társadalmi ós politikai ráz kódtatásokat hagyományozzon örökségül. És ama jelenség, melyet a tiszta katholicismusnak is esküdt ellenségei s csak a pap — sőt pápauralom ultramontán csatlósai a Józsuiták, — e hazát ós emberiségi érdeket nem ismerő, csak saját uralmi érdekét szolgáló had, — még egy Haynald által is protegáltan, a nőnevelósi zárdákkal szövetségben, s az ily zárdákban növekedett anyák utján, nemcsak a magyar r. kath., de a német, sőt a még hitteljesebb angol prot, aristokratia körében