Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-01 / 35. szám

vagy gondolj jobbat, édes Péterem, mert bár pap vagyok, a magzatot nem birom megkeresztelni. Te csak azért nem űzöd jobban is és folytonosan az iróskodást, mert nem akarod, de geniusod van elég. Tehát rajta, egy szó nem a világ ! Most valami szamár vidéki levelező lúddá tette az újságokat, irván : hogy egészen jobban vagyok; ez nem lévén igaz : boszszant. Isten áldjon meg kedveseiddel édes Péterem ! Hamva, dec. 5. 1866. szerető barátod Tompa. Az eredeti kéziratból közli GÖRÖMBEI PÉTER. BELFÖLD. A közönséghez- *) A dunamelléki ref. egyházkerület közelébb Budapesten tartott közgyűlésén, a dunántúli egyházkerületnek egy, 1877. május 27-diki közgyűléséből a fentisztelt egyházkerülethez küldött válaszirata tárgyaltatván, egyházkerületünk amaz átirata a Protestáns Lap 25. számában akkép mutattatik be a hazai prot. közönségnek, mint „keztyütlen kézzel irott", mely a dunamelléki ref. egyházkerület „elnökbégét", „a legszívélyesebb, ritka óvatossággal, a sértésnek még árnyékát is gondosan kerülő levele" miatt „brutális dorong"-gal támadja meg és veri le s a mely „testvérietlen hang", „nyilvánosan kellő szavakkal megsem bélyegezhető határozat, közfelháborodást idézett elő® a dunamelléki közgyűlés tagjaiban és „sajnos tudomásul vétetett® s kimondatott, hogy a dunamelléki egyhákerület „elnökségének azon átirata", mely a dunántúli egyházker. fönnebbi válogatott *) E cim alatt „Dunántúli® névaláírással hosszabb cikk érkezett be hozzám, melynek elejét az okmányokkal együtt, a melyekre hivatkozik, ezennel közölvén, azt hiszem, teljes mértékben eleget tettem a méltányosság kívánalmának, amennyiben a superintendentiák közt ez ügyben folyt kölcsönös átiratok közlése által a közönségnek alkalom nyujtatik a dologba beletekinteni és saját belátása szerint ítélni. A cikk további folyamában azonban az álnevű iró nem érvén be azzal, hogy az egyházak választási szabadságának nyilvánvaló confiskálását védelme alá veszi, sőt dicsó'íti, túlfeló'l még superintendenciánk egyik elnökének személye ellen megtámadást is intéz, holott az ezen ügyben csak mint a dunamelléki egyházkerületi gyűlés határozatának végrehajtója szerepel. Minthogy pedig a névtelen vagy álnevű cikkek tartalmáért a szerkesztő felelős: azt hiszem, hogy akár szoros igazság, akár méltányosság szempontjából senki sem követelheti tőlem azt, hogy én olyan álnevű közleménynek adjak lapomban helyet, melynek sem alakját helyeseim, sem tartalmát magamévá tenni nem tudom. Ha közlő más uton akarja nézeteit érvényesíteni, ám tegye — ez az ő dolga; én alig fogok felszólalásaira reflectálni, mert teljes meggyőződésem, hogy nem jó ügy mellett kardoskodik, s hogy »causa patrocinio non bona pejor crit.K Ballagi Mór. szavakban bemutatott válasziratát előidézte, „teljesen a közgyűlés határozatának szellemében hangzott és azt utólag magáévá teszi." Ez a közlemény betüileg idézett tartalma. Hogy az olvasó közönség, a Krisztus szellemétől vezérelt közlő fennebbi testvéries hangon irott vádjának egyházkerületünkre vagy „ritka óvatosságot tanusitólag" irt védenceire hullásával tisztában lehessen, s láthassa, hogy a „brutalitás" irodalmi illemet tanusitó „dorongja" a mi egyházkerületünket illeti-e, vagy tán ép magát a közlőt (mert azt lehetetlen feltennem a dunamelléki e. ker. művelt keresztyén lelkületéről, hogy még ama közlemény szellemét, hangját, szavait is, puszta udvariasságból is, magáévá tegye), felkérem e tisztelt lapok szerkesztőjét, hogy tekintettel arra, miszerint lapja nem a dunamelléki e. ker. organuma, hanem a hazai prot. közönségé, s hogy a sérelmet szenvedettnek joga van az ugyanazon téreni védelemhez, és hogy két prot. e.-ker. közötti, talán félreértésből s tulérzékenykedésből, avagy engedjük meg, magyar vérünk természetével köz önérzet, avagy tán épen egyfelől jogérzet, sőt féltékenység tiszteletet is érdemlő indokából származott viszály, ép a zsinat küszöbén, közügyeink roppant hátrányára, veszély forrásává ne váljék : tegye közzé ./• a. becsatolt ama dunamelléki e. ker. átiratot, melynek valóban illemes hangja s tartalma általunk tisztelettel fogadtatott; de közölje a ://: a. elnöki coinitivát is, melyben „a szentek egyessége4

a leik. vál. szabályok azonosságára fektettetik; gyülekezeteink előtt pedig akként vádoltatunk be, hogy ama szabályok által a gyülekezeteinkjoga (még csak nem is a választásé, hanem talán minden, talán létjoga is) megsemmisíttetik; s melyben a dunamelléki e.-ker. iránti méltányosság, (mely által ki van mondva, hogy egyházkerületünk méltánytalan iránta) igényeltetik (mi értjük e szó teljes jelentőségét, ez valóságos igénypert akaszt nyakunkba) és „elváratik", mely utóbbi szinte diplomatiai fenyegetés. Szíveskedjék ezekre adott válaszunkat is :///: a. közleni; s mi meg vagyunk győződve, hogy becses lapja olvasó közönsége nem fog oly piaci véleményt táplálni e.-kerületünkről, mint a minőt az idézett közlemény irója, mint érdekelt fél, birói székéről nem átallott hangoztatni, melyre mi találnánk ugyan méltó visszhangot, ha vele egy színvonalra akarnánk sülyedni; de irodalmi illemérzetünk s a közérdek iránti tekintetek csupán sajnálkozásunknak engednek kifejezést. A fent érintett okmányok e következők : ./• Kivonat a dunamelléki ref. egyházkerület Budapesten 1876. évi junius 10. és következő napjain tartott közgyűlésének jegyzőkönyvéből. 53. sz. Tudomás végett bemutattatik a dunántuli egyházkerület 1874. septemberi jkönyve, s ez alkalommal figyelembe vétetett ez itt 191. sz. a. indokolással behozott és az 1875. jk. 160. sz. a. érvényre emelt lelkészválasztási szabályzat 4. és 5.