Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-09-01 / 35. szám

Huszonegyedik évfolyam. 35. NSE. Budapest, 1878. szeptember 1. PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I em. Előfizetési d.Ij: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes .számú példányokkal mindég szolgálhatunk. A valláserkölcstan tanítása a népiskolában. (Vonatkozással a »Vallásoktatás kérdéséhezK

cimü cikkre.) Ha mélyebben bele bocsátkozunk a valláserkölcs nagy horderejű kérdésének vizsgálásába, úgy azon meggyőződésre jutunk, hogy el lehet ugyan a kettőt egymástól választani, de máskép nem lehet, mint ha egyiket elerőltetjük a másiktól. Mert mi a vallás ? Nem tudomány, nem érzelem s nem cselekedet kizárólag, hanem mind a három együtt. A vallás — élet. Maga a tudomány, mint az ész vívmánya, könynyen elbizakodottá teheti az embert; bizonyítják ezt egyes nemzetek történetében azon korszakok, a melyek úgy tüntetik fel a félszeg irányban terelt emberi észt, mint az erő és hatalom imádandó istenét; az érzelem pedig egészen magára hagyatva hasonlít a kormányos nélküli hajóhoz, melyet a zivatar szélvészei sziklához ütve, töréssel fenyegetnek. Hát a cselekedet ! Ez meg, még a legjobbnak látszó is, igen gyakran vastag önzésből származik. A vallás fogalmában benne gyökerezik az erkölcs, s valamint a jó fa jó gyümölcsöket terem, ugy az okos, józan vallás okvetlen eredményezi a tiszta erkölcsöket. Ne bolygassuk hát őket az egymástól való elválasztással. Egyik a másiké. Oly erős köztük az összetartás köteléke, hogy ennek szétválása mindkettő életébe kerülhetne; ha bántod az erkölcsöt, a vallásnak is fáj, s ha a valláshoz nyúlsz szentségtelen kezekkel, megingatod az erkölcs templomának oszlopait is. A vallás-erkölcs az emberi lénynek, mint a teremtés koronájának, oly elvitázhatlan tulajdona, a melyhez a ragaszkodás jogát isteni ugy, mint emberi törvények szentesitik. A józan ész, nemes szív és jó cselekedet összhangzó céljai és egymás mellett kölcsönösen bizonyító életnyilatkozatai legpregnansabban kifejezik az ember kül- és belvilágának vallás-erkölcsi értelemben felfogott harmóniáját, a mint ezt az isten-emberben megtestesülve látjuk, a ki azt mondá: „Én vagyok az út, az igazság ós az élet % ..." Ján. 14. 6. Ezekből folyólag tehát önkényt következik annak szüksége, hogy a vallás-erkölcs tanítója a valláserkölcs altpjainak öntudatos bírására képesítve legyen, tisztában legyen a felől, hogy sem eszmék, sem fogalmak egyetemes érvényre nem emelkedhetnek, ha nem Isten létének tudalma s ezen tudalomból származó boldogság érzete az, a mi az összes emberiségre nézve az egyenlőséget a vallás-erkölcsben megteremtheti. Eddig eljutván, rámutattunk egyszersmind arra is, hogy ki tanítsa a vallás-erkölcstant a prot. népiskolákban. Az emiitett vallás-erkölcsi alapok meglevését s ezeknek másokbaii leendő megteremtésére és fejlesztésére az akaraterőt és képességet a lelkészben úgy, mint a tanítóban feltételezvén: nem ! változtat a dolog lényegén semmit, hogy melyik tanítsa a kettő közül ; mert mindenik ugyanazt fogja tanitani: a vallás-erkölcstant. „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nép vagytok, ós oly nép, melyet Isten sajátjának tart, hogy annak hatalmas dolgait hirdessétek, a ki titeket a setétségből az ő csodálatos világosságára hivott." I. Péter 2. 9. Ha ezen isteni szózat minden keresztyénre vonatkozik, vonatkozik tehát a néptanítókra is ós igen természetes és jogosult azon nyilatkozatuk, mely-69