Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

szersmind javaslatba hozza, az országos rajztanárképezdében a szépirásmfívészetnek — mint a szabadkézrajz, egyik válhatlan s nélkülözhetlen ikertestvérének minél elébb felállitandó tanszékét. E szépművészeti tanszéken tanitassék a szépirásművészet a mai kor fejlettségéhez mérten, mint egyik nélkülözhetlen tantárgyak a rajztanár jelöltekuek. Tanitsa e képezdei tanszéken a szépirásművészet tanára a rajz és szépirástanár jelölteket, a legújabb szépirástanitási módszeren az emiitett művészetre ; jelesen : a folyószépirás, és annak a jelenben divó mindenféle műirásaira ! Tanmódszere s előadása a szépírás tanitásában a legelső elemektől kezdve : összetes (tömegtanitás), szemléltető, okszerű, fokozatos, titemszerü és öntudatos legyen ; az az ismerje s műnyelven megnevezni tudjon tanítványa minden egyes betü-alkotó alapvonalakat, épen ugy, mint a bonctant tanulmányozó orvos növendék az embertest minden egyes legkisebb részecskéit. Hagyja el a szépirás művészet képezdei tanára a régi irástanmódszer szellemtelen s lélekölő gépiességét. Hagyja abba végképen az időrabló slendrián régi irástanitási módszert Ezek helyett tanitásában mindenütt a szépirásművészet uj tanmódszere foglaljon helyet. Azért is a szépirásművészet képezdei tanára tanítási módszerét nem a felszámithatlan mennyiségű előlapok gépies s lélekölő utánzásában, hanem sokkal inkább : i-z érző és értő látás, — a gondolkodó szem kiművelésében, az egyes betűk lépcsőzetes egymásutánjának, öntudatosan ismételt jól begyakoroltságában helyezze. Ne tanítson s ne írasson le főkép a tanulás első évében egy vonalat, egy betűt, vagy egy szót s mondatot sem tanítványaival a nélkül, hogy a leírtaknak egyszersmind magyarázó s utasító szabályát elméletileg is elő ne adta légyen. Csak egyedül egy ily szépirásművészeti tanszék felállítása által segíthetünk ama hiányon, mely Magyarország legtöbb, de különösen népiskoláiban, a s épirásban való előmenetelt ez idő szerint lehetetlenné teszi. Szűcs ISTVÁN, a s -pataki fó'gymn. szabadkézrajz és szépirászat tanára. TÁRCA. Értsük meg egymást! — Válasz Mészáros Sámuel ur S

válasz"-ára. — Ha kedvem telnék benne, — mint Lonkay urnák a „Magyar állam® mult évi valamelyik számában „első római utja" leirásánál azzal kérkedni, hogy »teljes életemben polemicus iró voltam" — örömmel ragadnék tollat, hogy recontrrát mondhassak t. M. S. ur drastico-polemicus „válasz"ára; de, hogy a nép szavával éljek: »nem olyan bölcsőben ringattak engem.* Nem örömest teszem tehát de mégis tennem kell már csak azért is I hogy az ügy érdekében amennyire lehetséges, értsük meg j egymást. A ki acélt akarja : akarnia kell az eszközöket is. A cél az egvháziasság, a vallásos buzgóság felélesztése, ujjáteremtése, ott ahol szükség van az ilyesmire. (Nagyon pompás hogy M.-ur egyházában errnincs szükség !) Az eszközök nagyon sokfélék lehet nek. Sokszor sokan és sok okát elmondták már a templomok ürességének s én, midőn azt az ide vonatkozó incriminált passust leírtam, utána tettem : »egy oka sok közül.® Ez pedig nem mindenki előtt teszi azt, hoy f ő, s még kevésbé, hogy egyedüli ok. Ezt csak M. ur értette igy s értelmezésének ily módon is adott kifejezést. Az ilyen munka, szelíden szólva, ferde eljárásnak neveztotik. Azonban mindegy. De azt az egyet tudnia kellett volna contra urnák, hogy aki cáfolni akar, annak birnia kell egy pár már akár való, akár képzelt bizonyítékkal. Itt ezt én nem bírtam nagyító üveggel sem felfedezni. Mert a gorombáskodás, melyre vonatkozólag idézhetném Rom. 14. r. 4 versét, még nem bizonyíték s őszintén mondom, nem akartam s nem akarok sem egyest, sem testületet gyanúsítani s azt is elhiheti kegyed hogy az »illemszabályait8

is volt már elég alkalmam elsajáitani; ebben a tekintetben, ugy látszik kegyedtől nagyon keveset tanulhatnék, pedig én szeretnék s tudok is tanulni még a csecsemőtől is. (Zsolt. 8, 3 v. és 19, 8. v.) Állítom, kegyed nagyon felületesen olvasta meg a »mea culpa"-t s mégis pálcát tör annak írója fölött ! Üres templomokról van a többek közt szó s ez ellen, hogy érvel: hogy az, egy pár napját az évnek kivéve ő nála is ugy van, de ott nem is lehet máskéut. Ez, az t hiszem, nem bizonyít az üres templomok ellen. Es tessék elhinni M. urnák, nemcsak a hajdankorban, hanem ma is szükség, hogy meghalljuk, megfigyeljük s a menynyire lehetséges teljesítsük a kiáltó szót »készítsétek az Urnák útját, egyengessétek az ő ösvényit.® (Máté 3 r. 3 v.) Vagy nem ugy van ? S erre többé nincs szükség'? Azt hiszem, e nézeten egyes-egyedül van M. ur; mert, bár »én bizony nyal elhittem, hogy sem élet, sem halál sat. el nem szakaszthat minket az isten szerelmétől (Rom. 8 r. 38, 39 v.) mindazonáltal szükségesnek és a lelkiekben való épülésre hasznosnak tartom a templomba való járást, mert tudom', hogy »az együtt éneklő és imádkozó hivek buzgósága hathatósan éleszti és növeli buzgóságunkat és mert, ezt mondja az ur : „a hol összejöttök az én nevemben, ott vagyok.® Tudom, hogy »az úrért cselekszi ha némely egy napot más napnál becsü| letesebbnek tart®, de viszont azt is tudom, hogy némely j minden napot egyaránt tart az úrénak lenni. ® (Rom. 14 r. 5. 6. v.) A M. ur hivei óév utolsó és újév első napján, no meg a sátoros ünnepeken tömegesen, egyébkor pedig sehogysem mennek a templomba. Nagy kényelem, tagadhatlan, az illető lelkésznek. Nem irigylem. Ám ott az nem is lehet másképen. Megengedem. De tessék nekem elhinni, hogy én tudok helységeket jobb és balkezem felől, hol nincs az az eset, melyet M. ur ki-