Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-27 / 4. szám
emel és hol mégis a templomba hivó harangszó az egész hét köznapjain felesleges, sőt még a vasár- és ünnepnapok délutánjain is, mert nincs aki meghallja azt. És mégis mégis ! hiszen kegyed csak ugy tudja azt mint én meg más. Nem értem hát, miért ne lehetne a gyermeket nevén nevezni. Hogy az istentisztelet körül, csupa kényelemszeretetből is, visszaélések történtek és történnek, ezt az egész testület ellen szórt alaptalan rágalomnak deciaraija, azonban megengedi, hogy „egyes nagyon gyér kivételek lehetnek/ Kérem, logica ez? hol itt a consequentia ? De hát istenem ! Ki mond egyebet ? „Az egészséges nem szűkölködik orvos nélkül/ Az ilyen egyesekről van szó; tetszik tudni : nulla regula etc. Ezt bizony meglehetett volna érteni cikkem végén oda vetett s netaláni bárminemű contrázásnak polemizálásnak elejét venni akaró azon felhívásomból : „akinek nem inge, ne vegye magára.* — És mégis kegyed magára vette ! ?.. Azok a rekt* és kánt' uramék sőt legátus és supplicans uraimék sem mindyájan olyanok — isten ments ! — mint azon torzalakok, melyek a „mea culpa<, : -ban festve vannak • sőt vannak — hála isten ! — nagyon szép számmal igen tiszteletreméltó kivételek, s ezekről mivelhogy n e m i n g ö k, fel is teszem, hogy az ott mondottakat nem veszik magukra; de hogy olyanok is, minők ott festve vannak, ne akadnának, azt már kegyed maga sem hiszi, legalább nem kisérlette meg kétségbevonni sem, hanem a helyett azok nevében „mást beszél, épen mint Bodóné, mikor a bor árát kérik tőle." Mindezek mellett is köszönetet kell szavaznom M. urnák, hogy mégis csak kegyeskedik nekem is örömet szerezni, ajánlatba hozván mint valami nagyszerű uj találmányt, hogy azután a legátus a lelkész inculpata tutela-ja alatt legyen. Nem tudná kegyed, hogy ez már eddigelé is igen sok helyen igy volt, másutt a rektor tartja ki bizonyos csekély dijért, ismét másutt dij nélkül; de mondhatom, valamint az előbbi, ugy a javaslatba hozott kvártély sem lesz képes a már természettől tüzes és hevesvérű fiatal embert visszatartani a társas élet örömeitől, melyhez különben is joga van. Ám iQaink nem clastromi életre kárhoztatott fráterek. Mért zárnánk el a világtól? Sőt magunknak kell őket oda bevezetni. Nem erről volt szó ; hanem hogy ezeknek templomi functiojuk nem mindenkor szolgál a vallásos élet istápolására. Tudom én azt, hogy „egyetemes papság * vagyunk De az isten szerelmeért, talán csak nem akarja kegyed ezt betűszerinti értelemben venni ? ! avagy nem találja kegyed is azt ha nem több, legalább nevetségesnek, midőn például a többek közt a rimaszombati 3. vagy 4-ik gymn. osztálybeli suplicans felmegy a cathedrába s hogy onnan kilátszassék, vagy kiláthasson, a tiszteletes asszony zsámedlijét kell előbb a harangozónak felvinni a szószékbe. A többit, hogy mit lehet várni egy gyermektől, tudjuk. Uti figura docet. Már akár tartják fen, akár sem az „én kedvemért® a legatusi és supplicans intézményt mint ilyet, ma is azt mondom : legatió és supplicatió nem e világból való és én azt mondom ; h á n y j u k e 1 az ilyen régi gyepűt, mivelhogy kigyó vagyon benne. Hogy a lelkész is törékeny cserép edény, azaz betegségek alá vettetett csakúgy mint más halandó, nagyon jól tudom. Nem is mondom, hogy ily esetben ne segédkezzék az arra való tanitó. Mégis teszi némelyik szivesen. Én legalább, egy bizonyos helyen tanitó levén, egy év alatt több mint husz vasárnap szolgáltam a hivatalos teendők, betegség sat. miatt visszatartóztatott lelkészem helyett, de örömest tettem s dicsekvés nélkül legyen mondva, ez nekem édes teher volt. Nem oly rnoj dórban végeztem pedig ezt, mint Mészáros ur a canonból a tanitók nem csekély örömére kibetűzni méltóztatott hogy t. i. csak olvassana k valamit. Tudom s kegyed csakúgy mint én, hogy a magyarhoni reform, superintendentiák főiskolái közt van egy pár, melynek tanítványai pap korukban is kiteszik a szószéken az írást s olvassák azt, itt a tanitó, supplicans és legátus is hasonlóul tesznek. Tagadhatlan ez uton sok scandalumnak elejét veszik ; bár ha János bácsi azt mondaná is rá: én is el tudnám azt olvasni, ergo : én is tudnék pap lenni. Azonban van egy főiskola —• lehet több is — melynek növendékei akár papok, akár rektorok, supplicans vagy legátusok legyenek, szégyennek tartják az irást kitárni s abból puskázni. Bizony ilyen helyen, kivált ha gyakran kerül a sor, sok i d Ő t elrabol a tanulás, teszem a tanítótól. Ez utóbbi lebegett szemem előtt, midőn a „mea culpa® utolsó passusát irtain hogy p. a pap prédikáljon, a tanitó tanítson sat. Sok szó férne még a kegyed „ válasz "ához, de mivel az eszméket nem a kegyed által használt hangon' szokták tisztázni, mivel azon uton soha célhoz nem jutnánk, éu sem vesztegetek több szót; csupán annyit mondok: incriminált s kegyetlenül megcritizált cikkem Írásakor szándokom tiszta, intentiom a burján gyomlálása, a vallásos élet élőfájáról a száraz s korhadt galyak nyesegetése, szóval az Ur utjának tisztitgatása egyengetése volt. Kegyed nem értett meg s bizonyára többen is lehetnek olyanok, kik vagy nem, vagy félreértettek, azt azonban mindannyian tudni fogják, hogy az orvosi gyógyszerek nagyobb része is keserű, mégis be kell venni a betegnek, ha nem I meghalni, de felépülni akar. Végül bocsásson meg, kedves Mészáros ur, hogy „ékesebb karácsonfával® nem kedveskedhettem. Oka nem én vagyok egészen. Hiába.. . „rosz időket élünk rosz csillagok járnak.. .* SZOBOSZLAY D. SÁNDOR.
