Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-25 / 34. szám

mint eddig. Mert határozottan állítom, hogy bizony némelyiknek sem az „egyszerűségről," séma „tisztességesről" fogalma nincs. Az egyszerűséget póriasságban, a tisztességest ellenben valamely nagyon sokba kerülő drágaságban helyezendi. S mivel ez így van, „magán foglalkozásukban és házuknál" is határozottabb körvonalozást kívánok; olyat, mely után a házához belépő rögtön ráismerjen, hogy ez a tiszteletes és nem Hausknecht. Épen így nem elégít ki a tervezet azon része, mely a hivatalos funktióknál való öltözékről szól. „Fehér vagy fekete nyakkendő, hosszú fekete attilla". A mellény szabása milyenségéről nincs szó, s így bizonyára a legnagyobb része olyan leend, ami a célnak kevésbé fog megfelelni, azaz kivágott mellény. Pedig a mellény főszerepet játszik a pap külsejében. A mai kor Ítélete szerint a papi jelleg kimutatásának egyik sine qua nonja a végig gombolós mellény. Ezenkívül gazdasági tekintetek is mellette szólnak. Szép a szép ing, de csak úgy, ha szép. Már pedig, hogy minden pap mindenkor, házánál és másutt, szép és finom inget viseljen, anyagi körülménye nem igen fogja engedni, sokba kerül <IZ ^ 6S cl legjobb akarat mellett is sok falu- | ban kellőleg mosni, vasalni sem tudják. Már pedig az ingnél nincs közép út; amint nem szép: csúnya; izlést sértő, ha a kivágott mellényből sárgás vagy gyűrőzött ing v-betűsködik ki. Átalában azt óhajtóm, hogy a pap külső megjelenésében az izlést soha meg ne rontsa. Erre nézve olyan eszközt kell elfogadni, ami nem is sokba kerül, a jó izlést is kielégíti s határozott ismertetőül is szolgálna az azt viselő állására. Ez nem más, mint a coliáré. Van egy lelkésztársam, akivel évek óta elmélkedem a prot. papság elhanyagolt külsejéről, s aki — bár eddig is mint mívelt ember teljesen megfelelt öltözékében a társadalmi illem követelményeinek, de „mint pap nem a papias külsőnek", s mivel tapasztalta, hogy több alkalommal világi úrnak gondoltatott, öltözékén kivánt változtatni. Csináltatott collárét, még pedig, hogy a megye plebánusaitól megkülönböztethető legyen, nem fehér és kék, hane .1 fehér és fekete gyöngygyei; csináltatott végig gombolós mellényt, s e két egyszerű dologgal teljesen elérte azt, amit ohajtott, t. i. hogy őt egyszerre "papnak ismerjék meglenni, még abban az esetben is, ha a nyári melegben odahaza világos szinfí ruhában jár is. Magam is láttam őt így felöltözve s volt alkalmam több érdekeltek véleményét meghallani, s mondhatom, hogy minden művelt ember ízlése és bírálata szerint elegáns papnak lőn elismerve. Érdemes volna, ha a tervezetkészitők meghozatnák tőle colláréját megtekintés végett. Az a coliáré megbecsülhetlen portéka. Amiut felteszi, s a végig gombolós mellényt felveszi, már papnak ismerhető fel. Szép az a fehér vagy fekete nyakkendő, de annak falkötéséhez még izlés is, ügyesség is kívántatik; az is csak úgy szép, mint az ing, ha teljesen tiszta. Már pedig, aki egy paphoz illő tiszta nyakkendőben akar otthon is, másutt is megjelenni, annak havonként kell egy, mi évenként bizony bele kerül 12 frtba. S még ekkor is ki van téve annak, hogy fungálása közben vagy eloldózik > vagy félre csúszik, a szónoklat rovására gúnyt vagy nevetséget idéz elő. A coliáré megáll, nem mozdul, eltart két darab négy évig ; darabja 3 frt, s ha a por belepi, vizes ruhával megmosatván, ismét hófehér leend. A nyakkendő kényes portéka s mert nagyon felső részén van az embernek, egyszerre szembe ötlik. Most már legyen az egyik papnak félujnyi széles, akkor egy madzag; a másiknak tenyérnyi széles, akkor egy legyező ; az egyik köti a la francais, a másik rojttal a l'hongrois, a harmadik pláne nagy selyemkendőt fog felkötni, akár az ormánysági pógárlegény. Szóval a határozatlan s egyöntetűségre nem vezető ruhadarab helyett sokkal ajánlatosabb a coliáré. Bevallom azt is, hogy én azt szeretném, ha a gyöngyszinek meghatároztatnának a superintendentialis és tractualis hivatalnokok számára, a püspöktől kezdve a tr.-jegyzőig. Ez a külsőség bizonyára emelné a protest. papság ambitióját, mely ambitió hiányában ma legnagyobb részünk csak lézeng és támolyog. Átalában arra kell törekedni, hogy a pap külseje minden izlést kielégítsen, hogy ne legyen rajta semmi olyan, ami visszatetszést kelthetne, s végül hogy célszerűsége mellett gazdaságos is legyen. Erx*e nézve pedig kiválólag ajánlom a collarét és végig gomboló mellényt. ORMÁNYSÁGI junior. BELFÖLD. Helyreigazítás a prot. tanodai tápiutézetek cimű cikkhez. E lapok 32. számában egy közlemény jelent meg, melyből címe után, a tápintézetek kezelésmódjára vonatkozó, kellő tárgyismerettel és higgadt jóakarattal írott általános javaslatot hittünk és vártunk kiolvashatni. Azonban várakozásunkban nagyon csalatkoztunk. Es hogy jóhiszemű föltevésünkben csakugyan csalódjunk, a közlemény már jó előre igyekszik is elkészíteni fura okoskodásaival, midőn, nagyon nyomorult tápláléknak nevezi az ételeket és „nyerészkedés eszközének" tekinti e humánus intézményt. Itt tör ki a szeg a zsákból, midőn a hangzatos cim alá rejtette az író rosszul sugalmazójának gyomra ügyét. Meggondolta-e jól a közlemény írója, hogy mit irt le, mikor e vádoló szavakat tolla alól kieresztette ? Ugyan hogyan és kinek lehetne a tápintézet nyerészkedés eszközévé, midőn az nem magánvállalkozó által, hanem egészen a közös táplálkozás érdekében, kerület 68