Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-25 / 34. szám

számvétel felügyelete alatt kezeltetik, midőn minden év bevétele azon évben el is fogyasztatik, vagy ha épen valami módon az élelmi szerek árának nem várt hullámzása miatt valamely évben marad is fenn bizonyos összeg, az a következő évben ugyan a tápintézet által fogyasztatik el, a havi befizetések mennyiségének leszállítása folytán, és soha semmi szin alatt sem fordittatik idegen célra. — Ha ismerné a közlemény irója a tápintézeti viszonyokat és körülményeket és nem hallgatott volna besúgójának roszakaratu szavaira, bizonyosan nem botránkoztatta volna meg olvasóit ily alaptalan ráfogásaival. A tárgyismeret ilynemű hiánya hozta létre a következő, légből kapott számitásait is, melylyekkel ugyan az ügyben jártasokat megnevetteti, hanem a tájékozatlanokat azután annál nagyobb rosz akarattal félrevezeti. Számításba veszi ugyanis 110 növendék befizetését egy hóra 8 írtjával, és úgy találomra fölveszi kiadásait 650 frtban. Azután a következtetést engedi az olvasó által kihozni. Ezen tökéletlen és hamis számítás ellenében felállítjuk mi a legközelebbi évről, a hiteles számadás könyvéből a valódit és igazat, melynek valóságáról a közlemény irója is meggyőződhetik, ha e számadásokba tekint és ha szemei, az elfogultság és roszakarat mellett még egészen meg nem homályosodtak. 1877. nov. havában 106 növendék 8 írtjával fizetett a pápai tápintézetben 848 frtot és 67 növendék fél díjjal (4.50) 301 frt 50 krt., igy az összes havi bevétel volt 1149 frt 50 kr, — a kiadás volt kenyérben 325 frt 77 kr, marhahúsban 324 frt 28 kr, lisztben 135 frt 70 kr, fában 36 frt, főzelék és zöldségfélékben 68 frt 15 kr, disznóhús és zsírban 167 frt 16 kr, tejföl és túróban 56 frt 96 kr, fűszeres bolti szerekben 28 frt 59 kr, cselédek fizetésében 14 frt, tehát összesen 1156 frt 32 kr. Vagy például jan. hóban volt az összes bevétel egész és féldijasoktól együtt 1075 frt, a kiadás pedig 1070 frt 65 kr, márciusban .bevétel 970 frt 50 kr, kiadás pedig 1023 frt 79 kr., májusban bevétel 1016 frt 50 kr, kiadás 1030 frt 9 kr. Eme négy teljes hónapi rövid kimutatás meggyőzheti a közlemény tájékozatlan iróját afelől, hogy Pápán is vannak féldijjal étkezők, akik is legközelebb mult iskolai évben 54—67 közt változtak a 84—114 közt változó egészdijjasok mellett, — akiknek kiadásai pedig mindig az egészdijjasok összetett befizetéséből pótoltatnak, mint azt mindenki tudja, aki a tápintézetek kezelésével csak egy kicsit is ismerős. De be fogja látni azt is ezen kimutatásból a rosszúl értesült iró, hogy mire valók az általa gúnyosan kiemelt és eltörlendőknek véleményezett csonkahónapok, midőn a teljes hónapok túlkiadásai pótlása mellett még ugyan a lefizetett összegből kell táplálkozni a főiskolai kezelő seniornak, sáfárnak, három konyhacselédnek, a nyári szünnapok alatt két remanensnak és a kerület intézkedése szerint 8 személybe számított iskolai cselédeknek is. Az önösség szinét kiválóan mutató még azon megjegyzésére nézve, hogy a csonka hónapok mokányul kezeltetnek, mert egy-két ebédért a szegény tanulónak egész dijjat kell befizetni, kell kijelentenünk, miszerint ezen állítása is hamis Ugyanis az ünnepi szünnapok mindig 2 hétig tartanak, ezért is mindenki 16 napig élvezi a köztartás kedvezményét* Kedvezményét mondjuk, mivel a városi legolcsóbb és leggyarlóbb élelmeztetések is havonként 10—12 frtba kerülnek. Az azonban olykor kivételkép megtörténik, hogy — talán épen a közlemény iróját rosz akarattal sugalmazott tanuló elköltvén a szülőitől küldött havi összeget — csak a hó utolján íratja be magát a növendék, csakhogy a jövő hó kedvezményét is el ne veszítse. Természetesen az ilyen tanuló azután csak néhány ebédet és vacsorát eszik azon hónapban. Szerencsére azonban ily eset csak ritkán áll be és akkor is nem a tápintézet szervezete az oka ezen póruljárásnak, hanem önönmagának indokolhatlan könnyelműsége. Pápán, 1877. aug. 16. A főiskolai tápintézet felügyelősége. Tiz év óta működik köztünk a szabad sajtó, és még nem tudtunk annyira menni, hogy a közügyekben való vélemén) nyilvánítást, különösen ha valamely fennálló intézmény szellőztetésével jár, annak vegyük, ami, t. i. jóakaratú törekvésnek, hogy ami a közönségé, az a lehető legjobban, legcélszerűbben legyen berendezve. —Ha kitűnik, hogy— mint jelen esetben — a szellőztetésnek kellő alapja nincsen, ebből legfőlebb azt következtethetni biztosan, hogy a felszólaló nem vizsgálta meg elég ovatosan az adatokat és hitelt adott nem elég biztos, egyoldalú értesitésekuek, de sehogy sem következik az, hogy kifogásait rosz akarat dictálta. Biztosíthatom az urakat, hogy valamint magam hálátlanságnak nézném, ha a pápai alma matert, mely engem a tudományos pályára segített, szándékosan kisebbíteném, ugy a felszólalónak is távolról sem a volt a szándéka, hogy az intézetnek ártson mint inkább az, hogy a véleménye szerint helytelen intézkedések megszüntetése által annak virágzását elősegítse. Nekem legalább semmi okom a felszólaló jóhiszeműségében kétkedni, s már most kérdem, ha amint valószínű, felszólaló nem magánosan áll e nézetével, hogy a pápai tápintezet a főiskola érdekével ellenkező irányban vezettetik, nem de teljes elismerésre méltó szolgálatot tett közlő az iskolai közügynek az által, hogy alkalmat nyújtott az illetőknek nyilatkozni ós a félrevezetett közhiedelmet hivatalosa rectificálni ? íme a szabad sajtónak minden tekintetben