Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

szépirástanár azért is marad a régi irástan módszer mel­let, mert szakközlés nélkül nem tudja, nem isineri. hogy a régi irástanmódszernél a jelenben létezik-e jobb és előnyosebb is ? 3-szor. Mert a szépirástanári állomások Magyaror­szágon kevés számúak; a hol azok névleg léteznek is, tanárai igen csekélyül vannak fizetve s nem ritkán, lehet mondani : a legalárendeltebb helyzetben sinlődnek. En­nek bebizonyítására nem szükséges commentár. A legtöbb felekezeti középiskoláknál a szépírás taní­tását nem is önálló szaktanár adja elő, mint más gym­násiumi tantárgyakét 5 hanem rendesen össze van kötve annak tanítása, a szabadkézi rajz tanításával. A hol pedig rajztanári állomás nem létezik (pedig mennyi felekezeti középiskola van ilyen még a jelenben is Magyarorszá­gon !) ott a szépírást sem tanítja senki sem A felekezeti középiskolák legtöbbjeiben azon anyagi előnynél fogva nem tanítja a szépírást önálló szaktanár, — mert akkor több kiadást igényelne az intézet elöljáróságától annak taníttatása ; már pedig ilyen tetemes pénzkiadási össze­get, melyet a szépirástanárnak kellene évenként fizetni, az intézet, anyagi helyzeténél fogva meg nem tehet. Ily körülmények közt nem csuda hát, ha a szép­irástanitásra nem sok egyén szánja el magát ; s azon kevesek is, kik elszánják magukat, tanítják azt azon régi mód szerint, melyen ők tanulták. Pedig a mai szépirástanitás egészen más eljárást s tanítási módot kíván és követel meg, nemcsak a szép­irástanárától, hanem átalában véve mind azoktól is, kik annak tanításával foglalkoznak. Miből álljon már a szépírás tanításának emiitett uj­tanmódszere, hely sziike miatt itt elő nem adható. A ki­ket azonban mégis az említett uj tanmódszer érdekelne, ne mulaszsza el felkeresni a Prot. Egyh. és Isk. lap em­iitett számait. Ott bőven elő van adva a szépirástani­tásának mind a régi, mind pedig az uj tanmód szerinti tanitása • ezenfelül megtalálja ott az olvasó a tanító és tanítvány irányábani követelményét is az uj irástanmód­szernek. Ha már az eddigieket figyelemmel elolvasta a szak­ember vagy ügybarát, lehetetlenség, hogy agyában, a következő kérdések ne támadnának : mi az oka annak, hogy a szépirásoktatás ügye Magyarországon csak is kezdetleges állapotbau sinlődik ? Mig ellenben minden más tanok s tanulmányok emelkedettség- s előhaladás­ban vannak ? Miért és honnan van az, hogy sem a szakférfiak egyenként, vagy összesen, sem az országos tanügyek vezetésével megbízott egyének közül senki sem kezdeményezi s nem hozza javaslatba a szépírás tanításá­nak előre vitelét, s annak a jelenkor fokozottabb igényeit szemmel tartva ugy elméleti mint gyakorlati sikerteljes tanitásiára mellőzhetlenűl szükséges legújabb tanítási módszerét ? Miért van továbbá az, hogy az országos rajztanár­képezdében a rajztanár jelöltek teljesen kiképeztetnek a szabadkézi rajz korszerinti előadására ? Szépirástanár jelöltek pedig egy átalában nem képeztetnek, sőt ily cimen tanárjelölt az országban sehol sem létezik ? Holott pedig a magasabb iskoláknál, mint reál — kö­zépiskolák és tanitó-képezdéknél stb. szépirástanári állomások a jelenben már többnyire léteznek ; s maga a szépírás mint nélkülözhetlen rendes tantárgy a nevezett intézetek tanterveiben helyet foglal ? Hogy ezek valóban igy vannak, és pedig az országos tanügynek legnagyobb botránya- s kárára történnek, talán nem is szükséges indokolni. A kor kivánalma szerint szükség van minden nép­iskola-, sőt minden magasabb tanintézetekben a szépí­rás tanitására ; s ennek létesítése tekintetéből fel is van­nak állitva a legtöbb reál- és középtanodákban a szép­irástanári tanszékek ; de arra nézve nincs semmi intézke­dés téve idáig, hogy az emiitett tanintézetekben a szép­irás tanitására képzett egyének (szépírás-tanárjelöltek^ képeztessenek, s a szépirástanári állomások csakis ilye­nekkel töltessenek be. Ezen mulasztás nem tűnik fel senki előtt sem, Min­den más egyéb tapasztalható hiányokért fel szólalnak az illető szakemberek, s a vallás- és közoktatásügyi minister urat figyelmeztetik s interpellálják; a szépirás­oktatási ügyre vonatkozólag azonban évtizedeken keresztül senki sem szólal fel. Senkinek sem jut eszébe, megkér­dezni a közokt. minister urat miért nem terjeszti ki már egyszer figyelmét az országos rajztanár-képezdében az el­odázhatlanul szükséges szépirásművészeti tanszék felálli­, tására is ? Tudjuk jól az okát, hogy miért maradt el mind ezideig a szóban levő tanszék felállítása. Mert van több olyan ferde észjárású paedagog az országban és pedig az országos tanügyet vezérlő férfiak között, kik azon hiedelemben élnek, hogy a szépirástanárságra nem kell kiképezni az egyéneket; mivel annak tanitására magától terem s képeztetik alkalmas ember, mint gomba a réteken és erdőkben. Talán azt hiszik a magyarhoni népnevelészet emiitett gyámoszlopai, hogy e való­ban fontos s annyi előnyt s kereseti életmódokat nyújtó tanulmányszak mint a szépírás művészete je­lenben nem érdemli meg a vele való gondozást és fáradságot ? Vagy hogy annak nincsen és nem is létezik a tudós külföldön semminemű irodalma? Vagy hogy a szépirásművészetnek nincsenek egyátalában a jelenkorban fokozottabb igényei ? Kik e tekintetben meggyőződést kívánnának ma­guknak szerezni : tekintsék meg a tudós és művelt kül­föld ezen irányban is előre haladt irodalmát, a jelesebb­nél jelesebb szépirás tanítói se^éd- s vezérkönyveket s a szebbnél szebb szépirásművészeti példányfüzeteket és példánylapokat. Azért is alólirt, a kor intő szózatától s különösen azon szomorú tapasztalattól irdittatva , melyben látja lenni hazánk legtöbb iskoláiban a szépirás oktatás ügyét századok óta sinlődni, — ujolag mint ez előtt csak nem 20, s legközelébb pedig 3 évvel történt, felszólal s egy-

Next

/
Oldalképek
Tartalom