Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-25 / 34. szám

hogy mivel az ultrámon tanismus, a vallás szent köpenyéhe bitjva olyan eszközökkel izgat az állam ellen, melyek nehezebben, sőt a legtöbbször nem is ellenőrizhetők, — ez idő szerint ínég veszedelmesebb, mint a socialdemokratia. Annyi bizonyos, hogy Bismarck engedményei forduló pontot képeznek Németország politikájában. Mi nekünk egyéb célunk nem volt, mint hogy olvasóink figyelmét felhívjuk az engedményekre, melyeknek roppant horderejű következményei bizonyára csak siettetni fogják az Európát fenyegető socialis és politikai óriási rázkódást. DR. BALLAGI GÉZA. ISKOLAÜGY. A néptanítók III. egyetemes gyűlése. Mi is üdvözöljük, habár utólagosan, Magyarországnak az ország fővárosában összegyűlt tanítóit. Üdvözöljük őket annál melegebben, mert most már, midőn tanácskozásaikat befejezték, kész eredmények állnak ellőttünk, melyek világos bizonyságot tesznek arról, hogy ezen összejövetel által is előbbre vitetett egy lépéssel hazánk közoktatásügye. t A különben igen fontos tanácskozások folyamáról hosszasabban nem tartjuk szükségesnek referálni, annyival kevésbé, mert elvégezték ezt már helyettünk a napi lapok. Csak annyit említünk meg, hogy tüzetes megvitatás alá kerültek a népkönyvtárak, az iskolai takarékpénztárak, a vallástanítás, az Eötvös-alap stb kérdései. Azonban, ha a gyűlés lefolyásáról nem referálunk is: azt mégsem tehetjük, hogy legalább Molnár Aladár elnöki megnyitó beszédét bő kivonatban ne közöljük; mert e nagy hatású, kitűnő beszédben van kijelölve a tanácskozások irányaimért e beszéd alapos kritikája a múltnak s programul a jövőre nézve. A beszéd elején a tanítók mult és jelen helyzetéről hosszasabban szólva, azon kérdést veti fel, vájjon az 1 utolsó egyetemes gyűlés óta a törvényhozás és kormány részéről nem történt-e semmi a népiskolai közoktatás érdekében ? Amire azt feleli, hogy igen is történt több fontos lépés. Aztán igy folytatja: A néptanítók nyugdíjazásáról szóló 1875. XXXII. t. c., azt hiszem, hiányai mellett is a népnevelés terén egyik legnagyobb vívmányunk s jövendő felvirágzásunk egyik legbiztosabb alapja. E törvény érezhetőbb hiányain, ! az országgyűlés, kedvezőbb anyagi viszonyok között bármikor alig egy pár §. módosításával segíthet. E törvényért a néptanítói kar törvényhozásunknak csak hálával tartozik. És ime a tanítói körökben mégsem láthatjuk azon megelégedést s megnyugvást, melyet a »F8 törvény hatásául joggal várhattunk. Ennek két nagy okát a végrehajtásban találhatjuk. Egyik az, hogy több mint 3000 oly tanító záratott ki, aki a törvény értelmében beléphetett volna a nyugdíjintézetbe. (Igaz ! Ugy van !) A másik pedig, hogy a befizetések nagy része vagy csak évek múlva hajtatott be, mikor az évi dijak az iskolafentartók és a szegény tanítók által majdnem megfizethetetlen mennyiségre szaporodtak (Igaz! Ugy van !) és behajtásuk csak keserűséget és nyomort idézett elő ; (Igaz !) vagy pedig még máig sincs beszedve, sőt némely helyen akarva sem tudják befizetni, mert senki sem fogadja el. Ekként az illetők nyugdijuk iránt nagy bizonytalanságban vannak (Ugy van!) s ellenük a követelések évről-évre szaporodnak ugy, hogy ez állapotokból az államra, az iskolafentartókra és a nyugdíjazandó tanítókra beláthatlan zavarok fognak következni. Ezért, kérjük a végrehajtó hatalom figyelmét ezen ügynek minél elébb igazságos és méltányos rendezésére. (Helyeslés.) Az 1877-iki egyetemes gyűlés egy másik óhajtása volt az, hogy a kormány által kiadott eddigi tanterveknél helyesebb didaktikai elvek szerint és a mi gyakorlati viszonyainknak megfelelőbb tantervek állapíttassanak meg. Végre a nagym. minisztérium 1877-ben adott is ki, bár csak az elemi és polg. iskolák számára uj tanterveket, melyek által legalább az eddigiek javításának szükségessége elismertetett. Az országgyűlés, a megyei közigazgatásban tett lényegesebb változtatások, különösen a közigazgatási bizottságok felállítása alkalmából a népiskolai törvények közigazgatási részét is megváltoztatta. Az 1876. XXVIII. t. c -ben a népisk. hatóságokról egy törvényt alkotott, mely főleg három tekintetben javítja az 1868. XXXVIII törvénycikket: 1-ször az által, hogy a tanítók elleni fegyelmi eljárást megszabja s ebben mig egyfelől szigorú intézkedéseket tartalmaz, másfelől a hatóságok s a kormány esetleg önkényes elmozdító rendeletei ellen védelmet nyújt ; 2-szor az által, hogy a megyei hatóságoknak, a tanfelügyelőknek s magának a kormánynak, a népiskolai közoktatás érdekéből szükséges intézkedések foganatosítására több eszközt és hatalmat ad, mint az 1868: 38. t. c. ; 3-szer az által, hogy a hitfelekezeteket is kötelezi, helyi hatóságul iskolaszékek felállítására, miként azt a II. egyetemes gyűlésünk is óhajtá. Azonban fájdalom, a törvényhozásnak az emiitettem üdvös irányban való intézkedéseit inkább csak törvénykönyvben, mint a végrehajtás által előidézett gyakorlati eredményekben találhatjuk meg. A tanfelügyelői intézmény, népiskolai közoktatásunknak ezen, jól felhasználva, hatalmas tényezője, az uj törvény inteutiójával ellenkezőleg még jelentéktelenebbé és hatástalanabbá tétetett. (Igaz ! Nagyon is igaz !) A tanfelügyelők úgyis a világon példátlan csekély számának apasztása mellett, szintén példátlan nagy számmal neveztetnek ki megbízott iskolalátogatók. Az idegen csodálkozhatik rajta, hogy nálunk