Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-25 / 34. szám

Huszonegyedik évfolyam. 34. WK. Budapest, 1878. augusztus 25 PROTESTÁNS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI LAP. Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési cLIj: Helyben hlfehozliordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész, évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál ; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég- szolgálhatunk. A „vasember* politikája. Most, midőn egész Európa a keleti bonyodalmak rendezésével van elfoglalva; midőn egy, az ujabb kor történetében, igazságtalanságra és kegyetlenségre nézve páratlan háború végzetes következményeit igyekszik annyira-amennyire enyhíteni; s midőn Magyarország népei remegve nézik azon európai missió végrehajtását, melynek sem semmiféle jogalapját, sem értelmét kitalálni nem képesek, s mely mégis az ország erőteljes fiatalságától vért s az adózó polgárságtól óriási pénzáldozatot követel : most, ily körülmények között, az igaz hazafinak minden gondolatát, minden idejét a saját hazája sorsa fölötti töprengésnek, az özvegyek és árvák égre szóló nyomora mikénti enyhitésónek kellene szentelnie. Az évek óta tartó lázas izgatottság azonban, úgy látszik, kimentette Európa népeit, megpuhított és elfásított bennünket magyarokat is annyira, hogy most, midőn a mi fegyvereinkre került a sor, azzal a közönynyel néztük saját gyermekeink véres küzdelmét, amivel a hosszú színdarabot megunt közönség nézi a színdarab végét. Meglehet, hogy ez a közöny látszólagos, meglehet, hogy a türelem, melylyel érdekeink föláldozását nézzük, hatalmas önleküzdésnek, önmegtagadásnak az eredménye; de annál roszabb. Mert a türelem, mennél inkább próbára tétetik, mennél tovább tart: ha egyszer megszakad, az eruptió annál borzasztóbb. A keleti faj, melyhez mi is tartozunk, különben is a szélsőségeknek barátja. A közöny, melylyel a keleti eseményekkel szemben viseltetünk, a Nyugattal szemben még hatványozódik. A Németországban napi rendre került socialis küzdelmek, más körülmények között mindnyájunkat, különösen bennünket, protestánsokat lázba hoztak volna; de most, előttünk legalább, keveset nyomnak a latban. Hiszen ezek az események különben is csak mint protestánsokat érdekelhetnének bennünket. De ép ezért — mert a protestantismus ügye forog kórdósben — a Prot. Lap — az általános közöny dacára sem hunyhat szemet a németországi események előtt. Nem szabad azoknak elvonulniok anélkül, hogy e lapban, mint a protestantismus egyik, habár szerény organumában, legalább registrálva ne legyenek. Németországban, mint olvasóink előtt tudva van, 1873. májusban, a törvényhozás három nevezetes törvényt alkotott, a lelkészek kiképzéséről ós alkalmazásáról, az egyházi fegyelmi hatalomról s egyházi ügyekben egy királyi törvényszék felállításáról s az egyházból való kilépésről. E három törvénynyel akarta Bismarck ós a törvényhozás, az állam ós egyház közti viszonyt rendezni, melyre annál nagyobb szükség volt, mivel az ultramontán párt fokonkint erősbödvén, Németországnak nagy küzdelmébe került egységét, illetőleg lételét fenyegette. Nem lehetett megtűrni az államban egy pártot, melynek a pápa világi hatalma képezvén sarkelvét, a lelkekre gyakorolt óriási befolyása által kótessó tette az újdonsült s íg gyenge állami institutiókat. Elég baj volt már z, hogy a papiroson kimondott s tényleg végre is hajtott egységgel szemben a partikuláris törekvések, hol nyíltan, hol elfojtva sorompóba léptek. Az ezekkel folytatandó küzdelem leendő sikere szüksógessó tette a többi belső ellenségnek, első sorban az ultramontáuokuak ártalmatlanná tételét. A májusi törvények a jus cavendi kifolyásának 67