Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-25 / 34. szám

tekinthetők. E jogra támaszkodva szabják meg a lelkészi qualificátiót; kimondják, hogy a lelkésznek is ép úgy, mint a leendő ügyvédnek, államvizsgát kell tennie; döntő hatáskörrel ruházzák fel az állami hatóságokat a lelkészek alkalmazása körül; szigorú büntetéseket állapítanak meg a törvény ellen vétőkre s végül az elkövetendő vétségekre nézve illetékes bizottságnak mondják ki a szervezendő speciális kir. törvényszékeket. Nem szándékunk ugyan itt bővebben foglalkozni a jus cavendi természetével; de annyit mégis constatálnunk kell, hogy e jog, szerintünk, mint jog, ép oly absurdum, mint amilyen absurdum például politikai tantótelnek azon tétel, hogy cujus regio ejus est religio ; s hogy e jog rendőrállamban igen, de jogállamban helyet soha sem követelhet magának. Eszerint Bismarck, habár jog szerint, nem járt is a helyes uton, midőn a májusi törvényeket megalkotta; habár olyan jogra támaszkodva kisérlé is meg az állam ós egyház közti viszony rendezését, mely tulajdonkópen mint jog nem létezik- s habár e viszonyoknak rendezése körül, az óvatos tapintatosság mellőzésével az elbizakodottságot jellemző némi makacsságot ós erőszakot használt is: mindamellett politikai szempontból, eljárását, feltótlenül elítélni nem lehetett. Rendkívüli esetek rendkívüli intézkedéseket igényelnek. Németország léteiét fenyegették az ultramontán rendkívüli izgatások. Németország tehát kényszerítve volt a kivételes intézkedésekre, melyek ha a szigorú jogásznak helyeslését nem is, de a politikusét, — aki a különben is felette ruganyos jus supremae necessitatis-ra támaszkodhatik, — megnyerhették. Akár helyesek, akár merőben helytelenek voltak is azonban a májusi törvények, miután mégis az ofszágos törvényhozás által alkotott törvények voltak, alkotmányos fogalmak szerint, meg kellett azok előtt hajolni minden polgárnak. S ha a papság, mint a legközvetlenebbül órdeklett fél, mégsem vetette magát alá ama törvényeknek, hanem előbb kérelmezett, majd izgatott, végre nyíltan ellenszegült azoknak végrehajtása ellen: ez által nem csuda, ha magára zúdította a hatalom kezelőinek teljes szigorát. Bismarck, a ,,vasember", nem hallgatva a német püspökök kérvényeire, sőt még a pápának, 1873. augusztusában, a német császárhoz irt menydörgő ós fenyegető levele által sem« indíttatva meg : vasszigorral végrehajtotta a törvény rendelkezéseit. Az újonnan felállított kir. törvényszékeknek volt dolguk a püspöki forradalmárokkal. A börtönök megteltek katholikus főpapokkal; a főpapok egymásután megfosztattak javadalmaiktól. Szóval megindíttatott az irtó háború az állam ellenségei ellen. Mi nem ismerjük elég alaposan, innen a távolból, Németország viszonyait, közvetlen tapasztalataink nincsenek arra nézve, hogy az ultramontáuok által „Cuiturkampf"~nak gúnyolt, de a valóságban is „Culturkampf," a lefolyt öt óv alatt minő változást idézett elő a német viszonyokban, hogy mennyire puhította meg és békítette ki a katholikus elégül etleneket az állami institutiókkal; de a hírlapok után annyit merünk állítani, hogy az ultramontán üzelmek vesztettek vehementiájokból, s így remény volt rá, hogy lassan, ós fokonkint lehetett volna tágítani azon a hurkon, mely az államellenes párt kezeit csak addig van politikai szempontból hivatva kötve tartani, míg meg nem szelídül. Úgyde, mi történik ma Németországban? Itt is, mint minden művelt államban, évtizedek óta kisért a socialis kórdós, melyet megoldani napról napra nehezebb feladat; mert amilyen fokban terjed az általános művelődés, azon fokban emelkednek az u. n. negyedik rend, a munkás osztály igényei, s azon fokban válik nehezebbé ezen igényeknek olyatén kielégítése, hogy úgy a munkások, mint a velők erőszakos módon szembeállított tőkések a változtatásokban megnyugodjanak. Az érdekellentét a társadalom ama két osztálya között, a mi nézetünk szerint, csak fictió ugyan; de ez a fictió, mint a rosz szellem, uralkodik az elméken s a gyakorlati élet mezejére erőszakosan kihurcoltatván, az állam és társadalom alapjait fenyegeti. A negyedik rend, tudvalevőleg, az 1848-ki francia forradalomban adott magáról először igazi életjelt, midőn a trónt, az elégiiletlenség szilajságával felrúgta. De ezzel a tónynyel egyszersmind a munkás osztály, mely azelőtt csak mint társadalmi factor jött számításba, politikai tényezővé, s mint ilyen nem csupán a társadalomra, de egyszersmind az államra nézve is veszélyes tényezővé vált. A socialismus programmja nagy mértékben kitágíttátott, amennyiben a társadalmi gyökeres reformok mellett óriási horderejű politikai reformokat is kezdett hangoztatni. S e programm alapján a socialisták