Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-11 / 32. szám

kívüliségbe jutott szerencsétlent — minden, az 1868. LIII. t. c. 3. §.-ában foglalt áttérési formát mellőzve, egyházába bevette. Én inint illetékes lelkész ez eseményről magánúton szemtanutói értesülvén, nem mulasztottam el, kötelességem szerint, megkérdezni a plébános úrtól: ha vájjon megtörténtek-e ezek? s köztünk következő levélváltás történt : Tisztelendő Lehocky Antal plébános urnák Tornán ! Hitelt érdemlő kútfőből az iránt értesíttettem, miszerint egyházam egyik tagját a szerencsétlen önkivüliségbe jutott Lehocky Károly tornai lakost, Tisztelendő -séged a katholika egyház egyik szentségében, az utolsó kenetbe részesité, s igy vallásomat sérté. Nem szeretem hinni, hogy a XIX. század utófelében ilyesmi is megtörténnék ? ! És ha igen ? ! miután hivatalos kötelességem nekem is azt parancsolja, hogy egyházamban mint őr álljak, és felemeljem a méltatlanul elkövetett visszaélések ellen szavamat s ha ez kevés, illetékes helyen orvoslatot eszközöljek : felkérem Tisztelendőségedet, hogy szíveskedjék értesíteni eziránt. 1-ször Igaz-e, hogy Lehocky Károlyt az utolsó kenetben részesité ? 2-szor Ha igen, mi oknál fogva követte el, ezen közbotrányt keltő vallássértést? Végűi tisztelettel, de ünnepélyes komolysággal figyelmeztetem , hogy ha nevezett egyén meg találna halni, miután egyházam tagja, ovakodjék őt eltemetni, s igy vallásomat sérteni. Többire válaszát várva, vagyok Zsarnón 1878. jul. 2. Arday Dániel. Mely határozott, de tiszteletteljes kérelmemre plébános úr szóról szóra a következőkben válaszolt : Tiszteletes Arday Dániel lelkész urnák Zsarnón! Kihivó levelére röviden értésére adom, hogy Lehocky Károly pandúr többszöri meghívására, mult vasárnap esti 9 óra tájban a jjhelybeli káplán urat csakugyan kiküldtem a halálos ágyán sinlődő beteghez, megtudandó, mi a kívánsága ? Káplán úr előtt és sokak előtt nyilvánította, hogy katholikus vallásban kiván meghalni, letette a katholikus hitvallást, meggyónt, áldozott s utolsó kenet szentségével elláttatott, — s mint ilyet — gondolom — el is temethetem, — ha találna meghalni; —a XIX. század utófelében sem lehet halálos ágyán fekvő beteget a z jogától megfosztani, hogy önnön magáról szabadon ne rendelkezhessék. Kelt Tornán, 1878. julius 2-án. Lehocky Antal, tornai plébános. Miután hiteles emberek állítása után meg voltam győződve arról, hogy az illető rendőr — teljesen önkívületi állapotban volt akkor, midőn haza vitetett, igy áttérési szándékát — még jelek által is — nyilvánítani, a kath. hitvallást letenni, meggyónni, teljesen képtelen volt; s mert megveretése percétől haláláig nem tudott egy szót sem szólani : nem tehettem mást, mint hitelesen beigazolni plébános ur levele tartalmának lehe-I tetlenségét, s mondhatnám, hazugságát. Ez okból kikül; döttem — a még élő beteg emberhez , tornai leányegyházam gondnokát, ' Lükő Gyula várnagy, és Vécsey József, megyei árvaszéki ülnök urakat, tudnák meg határozottan a betegtől, ha saját akarata volt-e a kath. hitre áttérni, s áttért-e ? (noha tudtam, hogy csak a törvényben megszabott formaságok megtartása mellett térhet át valaki más vallás kebelébe) — s egyszersmind — vegyék ki a megyei főorvos úrtól hiteles nyilatkozatban, ha vájjon oly állapotban volt-e a beteg akkor, midőn a kath. segédlelkész úr nála megjelent, hogy tudomása lehetett a körülötte történtekről ? — A nevezett urak, kiküldetésükben eljárva, annak eredményét következőkben terjesztették hivatalomhoz : Nyilatkozat, Alólirottak kinyilatkoztatjuk, miszerint tiszt. Arday Janka Dániel zsarnói ref. lelkész úr által felszólittattunk az iránt, hogy tornai lakos Lehocky Károly megyei pandúrtól kérdeznénk meg, vájjon f. év. junius hó 30-ikán — ő maga, — vagy neje —• vagy a családhoz tartozó valamelyik tag hívta, vagy hivatta e a tornai r. kath. lelkész urat avégett, hogy ő az utolsó szentséget felvévén, egyúttal a róm. kath hitre térjen? Ezen felhívás folytán f. évi junius hó 30-án személyesen megjelentünk Lehocky Károly lakásán, s hozzá, miután súlyos betegségében minket megösmerni, s hozzáintézett beszédünket megérteni látszott, következő kérdéseket intéztük : Igaz-e, hogy mult vasárnap estve a tornai r. kath. lelkész urat magához hivatta? Igaz e, hogy szándéka, vagy akarata volt-e a r. katholica hitre áttérni ? Mely kérdéseinkre, miután magát szavakban kifejezni képes nem volt, fej- és tagmozdulataival indulatosan tagadólag intett. Továbbá nejétől, s mintegy 8 vagy 10 éves, a ! családhoz tartozó kis leánytól a hozzájok intézett hasonló 1 kérdéseinkre azon választ nyertük, hogy ők egyikök sem mentek, vagy küldtek a plébános úrért, sőt neje oda nyilatkozott, hogy az egészséges korában oly makacs természetű férjénél az áttérés nem is képzelhető ; továbbá határozottan azt nyilvánította, hogy ő fájdalom hatása alatt azon időben Stich házánál eszméletlenül feküdt, Í és hogy az egész dologról tudomással nem bírt. Kelt Tornán, 1878-ik évi julius hó 3-ikán. Vécsey József m. k. Lükő Gyula m k. A megyei főorvos nyilatkozata pedig, ki ez időben gyógykezelte, igy hangzik : Nyilatkozat. Alólirott mint tornamegyei főorvos nyilvánítom, miszerint f. é. junius hó 30-ikán esteli 9 órakor dr. Barlanghy Ferenc, valamint Rombauer Ervin kir. járásbiró úrral Lehocky Károly megyei pandúrnál, ki életve-641

*