Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-01-27 / 4. szám

helyesen még olvasni se tud, a kathedra már nyitva akadása? Ha a pap romlandó cserépedény, hát a előtte és prédikál. Kiszolgált bakák, veterán huszár tanitó nem az? És nem eshetik meg, hogy mindkáplárok, persecutor hadnagyok itt tanitókul, amott kettő egy ós ugyanazon időben betegszik meg? íme praeoransokul alkalmaztatnak és prédikálnak. Én el kész a fennakadás. Kákicson még csak segíthetünk nem képzelhetem, hogy mi indíthatta ref. egyházun- a dolgon, mert Sellye is Okorág is csak 74

órára kat erre a szerencsétlen gondolatra, hogy az ige- i van hozzánk, de mi történik Majosházán? Lássa hirdetést oly könnyű, oly csekély dolognak tekintik, collega, itt is el lehet mondaui: morbo peior medihogy azt mindenki elvégezheti ? Vagy az egyetemes papság elvéből indalva ki engedi meg kathedráink cina paratur. Hogy ön egy esetleges ideig való fenakadáson segítsen, kész templomainkat profanái ni, profanatioját ? De hát akkor mórt nem engedi meg kathedráinkra gyülevész népet zúdítani, általok az a keresztség ós úrvacsora kiosztását is mindenkinek, Isten igéjét nevetség tárgyává tenni — ós népünkmért nem a házasok esketósót, mikor az még csak nem is sacramentum ? És ha ezt a positiv clerus számára vindicáljuk: miért engedjük meg Csáky szalmájaként mindenki által hurcoltatni az igét, miért nem tartjuk fel ezt is kizárólag a lelkészek számára, midőn mi nem csak sacrorum, — hanem első sorban verbi divini ministerek vagyunk ? Mert azt nem hiszem, hogy Mészáros collegán kivül még valaki legyen, ki azzal az érveléssel védené a templomi szószékek eme lealjasitását, hogy egyházi cultusunk szervezete követeli: mikóp rektor, kántor, gymnasialista, preparandista, legátus, supplicans, péle-méle üzze-hajtsa egymást a szószék magaslatán. A mi cultusunk szervezete követelné ezt? Hol tanulta ezt collega? Melyik symbolicus könyvünk tanítja azt, hogy mi az Isten igéjéből gúnyt üzzünk templomainkban ? Mert hogy az emiitett egyéniségek nz ige alkalmas hirdetői lennének, azt csak nem fogja velünk elhitetni. Sőt azt kérdem: igehirdetés a/, amit azok a kathedrában mondanak ? Az egyházi beszédnek egyetlen feladata az, hogy építsen ; de hallott-e az ily fajta szónokoktól valaha épületes beszédet ? Soha. És ha ön erre igent mondana, kétségbe vonnám nem azt, hogy ön pap, hanem azt. hogy ön valamikor homileticát hallgatott. Az az elcsépelt dictio, mit a gyülekezet már könyv nélkül tud, — az a silány szekeres munka, mit a Duna Tisza mellékén fél század óta hurcol a diák sereg, — mit szakmányba hadar el ünnepekről ünnepekre — ez volna képes építeni? ez keltene buzgóságot, hitet, reményt vagy lelkesedóst ? ... Igen kiált fel ön, de a canon rendeli, hogy az isteni tiszteletnek fennakadni nem szabad. Ugyan már hogy rendelne ilyet az a canon ? Hogy meri ön a 16. 17-ik század atyáira ráfogni azt, hogy azok ilyen canont hoztak volna? És ha hoztak volna, ezzel meg leune akadályozva az isteni tisztelet fi bői a vallás iránti minden piétást ós tiszteletet kiölni. De hát mi történjék akkor, ha a lelkész hirtelen megbetegszik ? Hát csak az, ami történik a kath. templomban, ha a plébános megbetegszik. A kántor énekel, a gyülekezet pedig imádkozik könyvéből s addig van. De praeparandista gyereket nem küldenek se az oltárhoz, se a szószékre. Nálunk is ily esetben énekelne a kántor a gyülekezettel 3 vagy 4 verset a maga helyéből, azután az az ónekeskönyv végén találtató imák közül felolvasná a vasárnap reggeli vagy délutáni könyörgést, utána isinót ének és az isteni tiszteletnek vége. És íme az isteni tisztelet nem akad fenn, a kathedra tekintélye nincs lerontva. Hanem mikor a pap délelőtt arról papol, hogy az Ur feltámadott, a tanitó pedig délután azt mondja, hogy nem támadott fel, — mikor a tanitó Dorka ily themáju beszédéből „Van Isten" csak az 1. részt mondja el, hol a szónok azt mondja, hogy vannak, kik azt mondják, hogy nincs Isten, a 2. részt pedig elhagyja s a gyülekezet szörnyűködve jön ki a templomból, hol azt hallotta hirdettetni, hogy nincs Isten :

lássa collega, ez oly szégyen, és oly botrány, melynek párját a többi összes vallások cultusában hasztalan keressük. Ennélfogva tehát minden cánon és statutum ellenére a rect'uramat eltiltsuk a kathedráról ? kérdezi tőlem. Igenis, sőt nem csak a rectort, hanem átalában mindenkit, ki theologiát nem végzett, ós a papi hivatalra kibocsátva nem lett. Még a theologusokat is? Nincs különben collega. Ám támadjon rám Pest, Debrecen, Patak ós Pápa összes tudós serege, de mindannyi ellenébe kimondom és fenntartom azon meggyőződésemet: hogy templomaink nem tornaiskolák, hol bukfencezni tanuljon a theologus. A kathedra polcára ne tanulni, yiem tanítani lépjünk fel. Oda uem kezdő, szár-