Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-04 / 31. szám

Huszonegyedik évfolyam. 31. SZ. Budapest, 1878. augusztus 4. PROTESTAUS EGYHÁZI ÉS ISKOLAI Szerkesztő- és KIADÓ-HIVATAL: VIII. ker. Mária-utca 10. sz. I. em. Előfizetési dlj: Helyben házhozhordással s vidékre postai küldéssel félévre 4 ft. 50 kr., egész évre 9 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. Egy szám ára 20 kr. Hirdetések dija: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásnál 5 kr., egyszeriért 7 kr sorja. — Bélyegdij külön 30 kr. Teljes számú példányokkal mindég' szolgálhatunk. Synodalia-Mottó : M e h r L i c li t! Göthe. Mindenesetre úgy lesz minden, amint majd a zsinat végezni fog, ámde ha az előmunkálatok, előkészületek egy bizonyos irányba fogják megérlelni a közvéleményt, lehet, hogy a szentesített cárion létrejötte után vesszük észre, hogy némelyeket nem jól végeztünk, a régi Homályból nem tudván teljesen kibontakozni, a protestáns presbyterialis rendszer szellemével egész ellenkezőleg cselekedtünk. Átolvastam a zsinati előmunkálatokat, s hallgatagon azt mondtam rájuk magainban, amit a dunamelléki érdedmús főpásztor nyilvánosan felolvasott a közgyűlésen: „sok helyütt nagyon is az elméletből indultak ki, nagyon is elvek, analógiák és symmetriák sinórmértéke szerint akarják szabályozni az egyház életét, melynek benső, önkéntes lelkiéletnek kell lenni". Ez a symmetriák szerinti szabályozás már is annyira ment, hogy egy oldalról teljesen a protest. presbyteriális rendszer szellemével ellenkező fog lenni a protest. egyházalkotmány, ha úgy jő létre amint terveztetik. Értem a consistorialis eljárásokat. Hogy eddig olyan - hogy úgy mondjam — amphibialis életet éltünk, könnyen megmagyarázható. Egyrészről nem lehetett teljesen elvetnünk azt, ami volt, s habár éreztük is, hogy nagyon elfajult egyházi alkotmányunk, — mégis már a tudós Kiss Áron által magyarított kanonok születésekor panaszkodtak, hogy a presbyterialis rendszer, az akkor1 politikai és socialis viszonyok miatt nem vihető keresztül a maga valóságában. — Mi volt kezdetben oka ez elfaj ulásnak ? Mindenesetre az, hogy püspökünket majd a német generálisok (mint Patai János 1715-ben a dömsödi zsinatért), majd a helytartótanács (lásd 1725) vonták kérdőre: „kinek az engedelmével meri a gyűlést tartani?" Mint b. e. Polgár Mihály püspök mondja: ,,nem merészlettek tehát többé olyan zsinatot tartani, amilyenek eddig szokásban voltak, hanem csak az esperesekkel és azoknak tanács-biráikkal (Collaterales) kezdették végezni az egyházi dolgokat". Más részről mi magyarok sohse tudtuk s — úgylátszik még ma sem tudjuk — elfeledni azt, hogy mi tekintetes, nemes, nemzetes és vitézlő nemzet voltunk. Igy fajult el a kezdetben tisztán apostoli fundamentumra épített presbyteriális rendszer, s mondhatjuk, lett majdnem egészen consistorialissá, mígnem 1848. s ebből folyólag 1869. iparkodott vissza állítani az apostoli fundamentumot. Es a consistorium — ez a feudális copf — még most is kisért! Ott van a zsinati előmunkálatokban az egyházmegyén, természetesen ott kell lennie az egyházkerületen is. Csodálom, hogy még az egyes gyülekezetek presbytermma mellé is nem iparkodnak felállítani egy-egy consistoriumot, igy lett volna elkezdve s megtartva a Hegel-féle 1 o g i c a i egymásu t á n. Mert hogy jelenlegi egyházszervezetünk nem tudhatott még kibontakozni a múlt századok szomorú kényszerűségei által szült consistorialis aj -bajból, azt érteni, belátom; de hogy a magyar ref. egyház, mely magát presbyterialisnak — az apostoloktól öröklött fundamentumon állónak (lásd: Dobos et