Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-08-04 / 31. szám

1862-iki Almanak) nevezi itthon ós a külföld előtt, most, — a zsinati előkésziiletuek idején, mit akar még tovább is a consistoriummal ? ezt ugyan szeretném, Ka valaki megmagyarázná, mert érteni, felfogni nem tudom. Lenne tehát ismét consistoriale-presbyterialis egyházalkotmányunk, vagy magyarúl mondva : k é t-1 akis ág. Es ezen az uton igen szépen haladhatunk! Lám, a képviseleti rendszer 18-ik óve, hogy életbe van voltakép léptetve és már is el tudnék némely egyházmegyei jkönyvből — sőt az egyházkerületeikből is — 50 — 60 olyan ügyet számlálni, melyben consistorium itélt, holott a közgyűlés lett volna hivatott itólni, de oda csűrték csavarták, hogy Ítélhessen a copf. Mi értelme lehet a képviseleti rendszernek ott, hol a képviselő kizáratik a tanácskozásból s megfosztatik szólhatási jogától?! Azt mondják, kell a consistorium a peres ügyek elintézésére. Jó! hát akkor ne nevezzük magunkat presbyterialisoknak, ha a főben járó ügyekben nem intézkedhetik a presbyterialis képviselőség, hanem kérjük el Hengstenberg egyház-jogát, s készítsünk magunknak abból egy körülményeinkhez szabott gyönyörű egyházszervezetet ad formám Poroszország, Nassaui hercegség stb. stb. s ne bitoroljuk a presbyterialis nevezetet, amilyen voltunk vagy akartunk lenni kezdetben, de nem lehettünk, s nem vagyunk ma sem és nem leszünk a jövőben sem, ha ezt a consistorialis férget ki nem pusztítjuk ref. egyházunk ólőfájának gyökeréről. Nézzünk szót a külföldi prot. egyházszervezetek között. — Találjuk-e párját a mienknek? Bizony mondom, nem! De korántse dicsekedjünk azzal, hogy | mi páratlanul állunk e mi amphibialis rendszerünkkel, mert a kót rendszer oly homlok-egyenest ellenkező egymással, hogy kibékíteni, párhuzamba állítani, teljes lehetetlen, egyik a másikat vagy absorbeálja vagy nevetsógessó teszi! Nézzünk szét a külföldi protestáns egyházalkotmányok közt. Talán a szabadabb politikai viszonyok között növekedet nemzetek, helyesebben fogták fel, fejtették ki s alkalmazták a képviseleti rendszer eszméjét, mint mi a feudalismus több százados uralkodása alatt nőtt magyarok, s taláu készíthetünk — körülményeinkhez, nemzeti kívánalmainkhoz alkalmazott — egyházalkotmányt, igazi apostoli fundamentumon ? Egyházszervezetünk csak úgy leend tiszta, evangeliumszerü, ha a képviseleti rendszert a maga teljes valóságában fentartjuk s kifejtjük, nem pedig, ha vele teljesen ellenkező — s épen azért egymást kizáró — elemekkel összezagyváljuk. Minden szervezkedésnél kell, hogy egy — ós csakis egy — bizonyos meghatározott célra történjók törekvés, különben a resultatum habarék lesz; — itt különösen kell, hogy az evangelium — s ne a középkori pókháló — szelleme legyen az irányadó, a célratörekvós főeszközlője, azért mondom Grőthóvel: Mehr Licht 1 VIGIL. A m. tud. akadémia jul. 1-sejei összes ülésén tartott emlékbeszéd. (Vége.) Az események hamarább, mint közönségesen hitték, igazolták Székács aggódását. A „Prot. egyházi és iskolai lap" december 14-iki számát egy szerkesztői nyilatkozat e rémhírrel nyitja meg: „A haza veszélyben van!" Ilyenkor, mondja a nyilatkozat, minden külön érdeknek háttérbe kell vonulnia, minden követelő szózatnak el kell némulnia; mert a haza minden előtt! — kijelentik aztán a szerkesztők, hogy a lap szebb idők bekövetkeztéig megszüntette tik. A várt jobb idők helyett ama nagy katasztrópha állott be, mely hazai kegyelt intézményeink porba sujtásával a nemzeti élet rendes folyamatját megszakította, ós megkezdődött a hatalom ós önkény uralma, midőn katonai törvényszékek itóltek a nemzeti ügyhöz híven ragaszkodott honfiak felett ós törvényre hivatkozni lázadás volt és forradalmi bün. Székács akkor veszélyben forgott: katonai törvényszók elé állíttatott és megmentését jó részben csak a tanuságtételre felhívott német lelkésztársa jó szolgálatainak ós saját ildomos, nemes föllépésének köszönhető. Időközben a politika szinterén megindultak azon beolvasztási kísérletek, melyek fonákságát csak azok nem látták, kik alkalmazták, s abban a mértékben élesztették a hazafiúi reményt, amint a látszatos siker által mind otrombább erőszakoskodásra bátorít-