Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-28 / 30. szám

tartozott azon emberek közé, kik az egész emberiség iránti szeretetet nególyeznek, csak azért, hogy fölmentve érezzék magukat saját szűkebb körük szolgálata alól. Mint jóra törekvő gyakorlati ember abban a meggyőződésben ólt ós munkált, hogy akkor szolgáljuk igazán az emberiség közügyét, mikor a magunk helyét emberül betöltvén, első sorban azokért fáradozunk, kiket a gondviselés közelebb állított hozzánk. Kétségkívül jól esett volna lelkének, ha munkásságát oly egyházi testületnek szentelheti, mely a nemzeti ügyhöz történendő csatlakozás tekintetéből az alapjokban egyező két felekezetet külsőleg is egyesitvén, reményt nyújt vala arra, hogy idegen ajkú hitsorsosai is szorosabban kapcsoltatnának a haza ós közalkotmányhoz 5 de miután tapasztalta, hogy az unió kérdésében megindított mozgalom nemhogy szorosabb egyesülést szülne, inkább még addig nem nyilatkozott szenvedélyek felköltése által a meglevő kapcsok lazításával, sőt szakadással is fenyeget : csakhamar tisztában volt magával, hog; munkásságát egyelőre j saját felekezete benső életének szilárdítására kell j fordítania. Egyház ós iskola terén tömérdek kérdés várt a megoldásra ós Szókács hozzá is fogván a megindított lapban azok szellőztetéséhez, azon körültekintő eszélylyel és renddel, melyet a politikában Széchenyi inaugurált volt, rendre e három dologra irányozta tevékenységét •• papi és tanítói conferentiák életbe léptetésére, papok ós tanítók anyagi viszonyainak emelése ós biztosítására és végre az egyházszervezet olyatén alakítására, hogy a különleges rendszabályok szerint egymástól függetlenül vezetett kerületek az evangelicus egyházat közösen érdeklő ügyekben egységesen intézkedhessenek. A sajtó ez alkalommal fényesen igazolta hatalmát, mert sikerült Székácsnak a „Prot. egyházi és iskolai lap" útján a közönséget mind a három újítás szükséges voltáról aránylag rövid idő alatt meggyőzni ós eszméinek valósítását siettetni; de e tényből egyúttal azt a tanulságot is meríthette mindenki, és meritette mindenek előtt Székács, hogy ha a kormánylapokban a politikai sajtót azzal vádolták, hogy működése a közizgalom fokozásánál egyebet nem eredményezett: e meddőségnek, amennyiben igaznak bizonyult, legfőképen azon hatalom volt okozója, mely az alkotmányos tényezők cselekvési szabadságát megakasztotta. Ez aztán Székácsot csak megerősítette abban, hogy az egyházi ügyeket a politikával való érintkezéstől mentől távolabb tartsa. Midőn 1848. elején a nógrádi esperessóg papjai egy értekezleten elhatározták, hogy az országgyűléshez petitiót nyújtanak be az iránt, hogy „az országgyűlésnél ós a kormányszékeknél legyenek a protestáns papirendüeknek is fizetéses képviselői": Szókács a kérdést a „Prot. egyházi ós iskolai lapban" behatóan tárgyalván, szokott higgadt humorával, többek közt igy nyilatkozik: „Egyszer bevetődtem Pestmegye termébe közgyűlés alkalmával, elfoglalván törvényes helyemet, a galleriát. Lent a katholikus clerusnak, a vegyes házasságok körüli, akkor ínég egészen uj eljárásáról volt szó s római kath. polgártársaink a dogmatörténelem tárházából kezdték fegyvereiket szedegetni. Noha sohasem vágyakoztam a zöld asztalhoz, de akkor mégis olyasmit éreztem magamban, mi azt mondja vala, bizony kár, hogy most ott nem ülhetsz, mert azon atyádfiainak a Krisztusban tán jobban meg tudnál felelni, mint a kardos atyafiak, kik azon a téren náladnál tán járatlanabbak. Es ily érzelem szállhatna meg közülünk igen sokakat, ha jelen volnának azon termekben, hol a prot. egyház felől határozatok, intézmények hozatnak, anélkül, hogy ezen egyház vagy ennek megbízottai szót emelhetnének s eleve mondhatnák, mennyiben tanácsos vagy nem, mit fogna szülni a protestánsok között, milyen egyházi vagy polgári vagy természeti törvényekbe ütköznék ez vagy amaz eljárás. — Es mégis mindig marad bennem annyi- puritanus valami, mely azt mondja: nyájhoz pásztor! s annyi optimisticus valami, mely azt hiteti el velem, hogy minden felekezetű keresztyén pap kitakarodnék a világi termekből, ha az mondatnék neki: nyájhoz pásztor !" A mozgalmas idő hamarább, mint vélte, meghozta nagy részben, amit ő optimisticus valaminek nevezett, s ezzel alkalmunk nyílik Székácsot a Prot. egyházi ós iskolai lap hasábján közzé tett dolgozatai alapján azon rendkívüli idők befolyása alatt szemlélni, melyek a lelkek legtitkosabb gerjedelmeit is kinyilatkoztatják, napfényre hozzák. A márciusban felviradt szabadság napja, mely annyi józan elme gondolat-menetét szokott kerékvágásából kibillentette , Székácsot csak megerősítette célzataiban, óletföltóteleiben és egyházához való megingathatlan hűségében. Kótsóget nem szenved, hogy a dolog azon uj fordulatát, mely a nemzeti függetlenség Ígéretével lépett föl, senki Szókácsnál, sem őszintébb odaadással, sem tisztább örömmel nem üdvözölte; nem is késett a nemzeti ügyhez szívvel-lélekkel való csatlakozásának Dobos ós Török társaival együtt fogalmazott lelkes nyitatkozványban határozott kifejezést adni. Midőn azonban a megujulás, a testvériesülós, a szeretet melegét sugárzó lelkesedés napjaiban a meggondolatlan rajongás, építve a papi tizedről szóló törvénycikk 2-ik §-ára, mely a papságnak illő ellátása iránti törvényjavaslatot helyezett kilátásba, annak mielőbbi életbeléptetését sürgetvén, a protestáns egyházat mindenestül az állam karjaiba kívánta vetni : Székács a nagyfontosságú kérdésről ezen emlékezetes szavakat irta: ,,"Nekem soha hatalma-