Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-28 / 30. szám

sabbau nem kopogtatott lelkiismeretem ajtaján, mint épen most, Urunknak ama szózata: Az ember nem csak kenyérrel él stb. Mert ezen egy Ígéret, melyet bizonyosan örvendezve fogadtunk mindnyájan, s melynek teljesedésbe meneteléről nem kételkedünk, egészen megváltoztathatja a viszonyt, melyben a protestál] s egyház eddig az álladalomhoz állott. Valahányszor pedig ilyen kérdés merül fel az egyház kebelében, nem lehet eléggé óvakodóknak lennünk, nehogy az állam nyájas ajándékaiért oly jogokat adjunk oda kölcsön fejében, melyek a mellett, hogy tán sarkalatosak, ha egyszer kiadatnak a kézből, nehezen vagy soha vissza nem szerezhetők." A jövőnek sejtelme volt-e az, mi óvatosságra inté, vagy elvbeli következetességének szigora? ki tudná megmondani. Annyi bizonyos, hogy épen az alkotmányos élet felujulása szép napjaiban szokottnál nagyobb éberséggel vigyázott minden legkisebb lépésre, minden szóra, mely az egyház biztosított jogát veszélyeztethette volna, s mig egyfelől a jól értett államiság intézményeinek olyan coordinatióját óhajtotta, melynólfogva a lelkiismereti szabadság megóvása mellett az állam törvényes hatalma csorbát ne szenvedjen, másfelől az egyháznak teljes csonkitatlan autonómiáját oly elidegenithetlen jognak tekintette, melyet semmiféle körülmények közt feladhatőnak nem tartott. A vallás- ós közoktatásügyi miniszternek egy, a protestáns egyházkerületekhez intézett rendeletét közölvén, melyben e passus fordul elő: ,,az egyházi és iskolai reform iránt önökkel tartandó értekezletet stb.", Székács ezt a megjegyzést teszi : ,,Áz a reform szó már másodszor fordul elő a miniszter ur hivatalos irataiban s mindenik esetben az mondatik, hogy ő velünk „az egyházi és iskolai reform iránt" akar értekezni. Bocsánatot kérek, de az 1848. 20 t. c. a miniszter urat egy szóval sem hatalmazza fel arra, hogy mint reformátor lépjen fel közöttünk, s mi — ha ez nem a fogalmazó tollhibája vagy ügyeinkben járatlansága volna, minek azt egyenesen tartjuk — ünnepélyesen tiltakozni fognánk ily reformatori intentio ellen. Az egyház reformálja — ha kell — maga magát s ez ellen nincsen kifogásunk, sőt örömest rá is állunk. De hogy valamely s bármely minisztériumnak elismernők azon jogát, hogy ő reformálhasson bennünket, azt ugyan nem tehetjük és tenni nehezen is fogjuk. Méltóztassék tehát csak a törvénynél maradni, velünk nem reformról, hanem a 20. t. c. 1. §-a alapján a protestáns egyház meghallgatásával készítendő törvén vjavaslat előzményeiről értekezni." (Vége következik.) ISKOLAÜGY. Iskolai értesítők. — Második közlemény. — 7. A budapesti kereskedelmi a k ad é m i a évi jelentése. Igazgató Lewin Jakab. Értekezés : Bevezetés a gazdaságtörténetbe, Dr. Weisz Bélától. Tanulók sz. 326. Három párhuzamos osztály. A jövő tanévben — a kormány beleegyezését föltéve — újonnan fog szerveztetni az intézet. Az akadémiai tanfolyam — a változott viszonyoknak és igényeknek megtel előleg — négy évről háromra szállíttatik le s" egy előkészítő osztály állíttatik föl. Az intézet kebelében a lefolyt évben is fenállott a vasúti szaktanfolyam s jövő évi szeptemberben is megnyittatik az a kormány segélyezése mellett. 8. Az országos köznevelési egyesület nyilv. mint a-k özéptanodájának (főgymnasium és főreáliskola) és nevelőintézetének tudósitványa. Közli László Mihály, jövő évi igazgató. Igazgató volt a lefolyt tanévben Jagics Ignác. Értekezés : Az intézet célja és vázlatos története. Tanulók sz. 61. 9. A budapesti ország, nőipar egylet ipariskolájának és iparos tanítónő-képezdéjé n ek értesítője. Igazgató György Aladárné. Növendékek sz. 102. Ez intézet, mely évenkint 2000 frtnyi államsegélyben részesül, 1874. januárban nyittatott meg Budapesten. Célja, szervezete, tanterve stb. közölve van az értesítőben. Kitűzött célja culturai ugyan, de emellett — úgy látszik — egy más, nem kevésbé fontos missio betöltésére, a magyar nemzetiség fejlesztésére is hivatva van. Az értesítő szerint ugyanis a növendékek egynegyede vagy épen nem, vagy csak hiányosan beszélte a tanév elején a magyar nyelvet s az év folyamában azt kivétel nélkül mindenki elsajátította. 10. A budapesti ország, k-ísdedóvóegyesűlet évkönyve. Osszeállitá P. Szathmáry Károly., egy. titkár. Az évkönyvben benfoglaltatik a többi közt az egylet által fentartott kisdedóvó-képezde jelentése is, ezen oknál fogva említjük fel itt e rovatban az évkönyvet. A képezdei igazgató Szerdahelyi Adolf. Növendékek sz. 40. 11. A budapesti szinészeti tanoda évkönyve a XlV-dik tanfolyamról. Főigazgató gróf Festetics Leo, ideiglenes aligazgató Szigeti József. Növendékek sz. az év végén a drámai szakban 34, az operai szakban 21, összesen 55. Az évkönyvben közölve vaunak az alapszabályok és házi rendszabályok is, mely utóbbiak szigorúságra nézve ritkítják párjukat. Igy például amely növendék magán 'vagy nyilvános hangversenyen vagy szini előadáson, igazgatói engedély nélkül föllép, azonnal kitiltatik a tanodából. Vagy aki a színház udvarán ácsorog, három megrovás után szintén kitiltatik. (Mindenben tehát, csak e tekintetben nem szabad a növendékeknek a nemzeti színházi művészek példáját követniök.) Aki csekély szorgalmat vagy nem elegendő t