Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-21 / 29. szám

a rosz példák ragályos hatásában találja szerző. Már én a tárgyat inkább igy mondtam volna ki: Mi teszi az önmagunkkal vivott harcot szomorú kimenetelűvé? Vagy : miért vana gonosznak oly nagy hatalma felettünk? És sokkal jobb lett volna igy a partitio : 1. Mert nincs- igaz hitünk, 2. Mert nincs- helyes életismeretünk. 3 Mert nincs- szilárdjellemünk. Sőt nem lett volna-e sokkal helyesebb mindezek fölött, a kérdést igy tenni fel: Mi biztosítja az önmagunkkal vivott harcban a kivánt győzelmet? Melyre aztán igy lehetett volna felelni : 1. Az igaz- h i t, 2. A helyes- életismeret, 3. A szilárd-j ellem. Ez esetben aztán a napjainkban annyira eláradt öngyilkosságon kezdtem volna az exordiumot, mig nem ez a szövegbe természetesen bele simult volna. S ez mentett volna meg attól, hogy beszédem tárgyát, három különféle alakban legyek leírni kénytelen, ami homiletikai szempontból soha meg nem engedhető. János 16 : 32, 33. Tárgya :Az embera világ harcában. De ez ismét csak homlokirat, melytől a partitiónál szerző ismét eltér. Ezt mondja ugyanis : E tudat, hogy — habár a világ egyedül hagy is, — de az Isten velünk van : fegyvert ad a mi kezeinkba, — erővel és bátorsággal; bizalommal és reménynyel ruházta fel a mi lelkünket". Véleményem szerint, itt szerzőnek a fősúlyt Jézus személyére kellett volna fektetni, ki a nehéz harcot érettünk küzdötte, nekünk példát adván, hogy kövessük az ő nyomdokait. E magasztos példában ragyog szemeink előtt az a bizodalomkeltő hatalom, amely meggyőzte a világot. Az ő egyedűlisége, a mi egyedűliségünk, — az ő menyei atyjával való együttléte, a mi együttlétünk, — az ő győzelme, a mi győzelmünk. Ezeket a gondolatokat gyönyörűen lehetett volna feldolgozni, s a beszédnek is kiválóbb keresztyén jelleget kölcsönöztek volna ezek. Nem azt mondja-e a szöveg is: „Ezeket szóltam néktek, hogy én bennem békességtek legyen?! 1. Kor. 13:13.Vezér csillagok életűnk ösvényén. Felosztás: 1. a hit, 2. a remény 3. a szeretet csillaga Szövegszerű, jól felfogott, élénk menetű, lelkes és szép irályú beszéd, mely maga is egyik ragyogó csillaga a kéz alatti füzetnek. Filipp 2: 6, 7. A keresztyén imádság. Ez is homlokirat, mely főhelyén nem található. De hiányos, illetőleg csonka a partitio is. Csak ezt mondja 1. kihez ? és 2. miként kell nekünk imádkozni ? Elmaradt r a miért? holott pedig, ott van a szövegben: „Es az Istennek békessége erősségűi lészen a ti sziveteknek. Lehetetlen itt fel nem hivnom szerző figyelmét, Grerok azon beszédére, (Evangelien-Predigten) melynek tárgya : Das rechte evangelische Gebet nach seiner Art und seinem S e g e n. 1. Es steigt empor in Jesu Namen — das ist seine Art. 2. Und kommt zurück mit Gottes Amen — das ist sein Segen. A két beszéd összehasonlítása, okvetlenül meghozandja üdvös gyümölcsét, s hasznosabb lesz (Szerzőre nézve) bármely bírálatnál. Jan. 12 : 12, 13. Jézusa dicsőség és halál utján. Virágvasárnapi beszéd, melyben történeti hűséggel van íeltűntetve Jézus jelleme, aki a fölmagasztalásban alázatot, s a megaláztatás biztos kilátásával is, önfeláldozó erkölcsi méltóságot tanúsított szüntelen. Egészen alkalmi és épületes beszéd. Jan. 11 : 19. A Golgothán felépített templom. Húsvéti beszéd, melyben azt mutatja fel szerző, hogy Jézus teste templomának felépítésével, felépité egyszersmind 1. a hitnek, 2. az erénynek, 3. a reménynek templomát. Kedves élénk beszéd, melyet valódi húsvéti örömmel használhat és hallgathat bárki is ; csak az a kár, hogy nem a szöveggel kezdi az egyes részeket, holott pedig ez a beszéd értékét nagyon emelte volna. 1. Mózes 8:8— 20. A sötét napokban is velünk van az Isten. Mondatott árviz veszélyből történt szabadúláskor 1877. maj. 7-én. Éppen ezért nem helyes a tárgykimondás. És ezt érezni látszott n^aga a szerző is. E tárgyról a vész ideje alatt lehetett volna inkább szólni, nem pedig akkor, midőn már ütött a szabadulás órája. Alig lehet találóbban jellemezni e beszédet, mintha azt mondom, hogy : a tartalmi gazdagság és alaki szegénység találkoznak benne. Mily szépen indul az exordium : Csak egy sötét pont — most világító torony — emelkedett ki a habok közül : a Nóé bárkája. Itt e kicsiny ponton dobogott és élt az elenyészni látszó mindenség szive, itt volt parányi képben összeszorítva a világ, s a teremtettség koronája, az ember gyötrő kételyeivel, sjobb jövőt sóvárgó reményeivel. Es mily csonkán végződik ! „És épite oltárt Noé az Úrnak — és áldozék égő áldozattal azon az oltáron" — nem ott vannak-e ezen szavak a szöveg utolsó versében ? S mégis elkerülte szerző figyelmét, melynek következménye aztán, a nagy tévedés, mely a különben i tartalomdús beszédet teljes mértékben tönkre teszi. A | kimondott tárgy eszmeköre alá, csak az első rész tartozik, ez is tulajdonképen az exordium folytatása ; a második rész pedig, oly önálló eszmét képvisel, mely joggal második tárgynak nevezhető. Ma már pedig oly prédikátióról, amelynek két tárgya is lehet, homiletika még nem tanított soha. En úgy vagyok meggyőződve, hogy a célzott beszéd sarkpontjának a 20-ik versre kellett volna nehezedni 8 ez alapon szerzőnek igy mondani ki a tárgyat : „Megszabadulásunk ünnepén gyujtsunk mi is az Úrnak égő áldozatot!" Az Úrnak 1. aki velünk volt a vész idején, 2. aki nekünk is megadta a szabadulás örömét. 58