Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-21 / 29. szám

913 PROTKRTÁNR EOTUJUI Í;S TSKOI^T !,AV. 914 hozandó határozatával felel, s kordont húz a határon i de bölcsességénél fogva ezt nem tette, mint a gyűlési tudósítás bizonyítja; hanem felzavart érzelme árjai­ból kibontakozva, s higgadtságát visszanyerve, azt határozta, hogy még egyszer szeretettel felhívja egyházkerületünket, hogy a század szellemével ellene­nes intézkedését, a chiuai falat döntse le; mert ellenkező esetben ő is épit a határon. Buldog Isten! A kertiletek belnyngalmátzavaró, s a testvér sziveket egymástól elidegenítő, a viszály, egyenetlenség forrását felnyitó ezen intézkedésnek épen most kell történni, mikor minden szivet a szeretetteli egyesülés vágya dagaszt, mikor a kor intő szavát megértő lelkek sz. buzgalommal azon munkálnak, hogy a prot. egyházkerületeket a sze­retet köteléke által egyesitsók, hogy a prot. egyház szilárd legyen mint a szikla, erős, melyen a pokol kapui diadalmat nem vehetnek. Ezek a nagy lelkek jól tudják, hngy egyes vesszőt el lehet törni • de a csomó vessző ereje meghaladja az eltörni akaró kéz erejét: a közös ellenség ostromai ellen egyesitni akarják a szétszórt erőket, hogy a sz. Sión sáncaira lövöldözött nyilak rés ütéseit legyen munkás kéz mely kiigazíthassa. Ezek ellenében egyházkerületünk pedig ugy intézkedik, hogy a célba vett egyesülés gátra talál­jon, a munkásság, szorgalom, nemes verseny a kordon huzalai közt megsemmi>üljön, a kiiünő elmeel eltom­puljon, a magasra törő lélek a kordonba ütőive szárnya szegetten földre hulljon. A barsi egyházmegye nemcsak idézett jegyző- \ könyvi pontjaival, hanem követei által is még minden kerületi g) ülésen küzdött élőszóval a század szelle­mével nem egyező ezen intézkedés el hm; de mikor még tekintélyes esperes is így argumentál: „N. N, egyházmegyében a kápláni sorozat miatt már három egyház van ür sedésben : betölteni nem lehet": győ­zelemre nem vergődhetett; mert argumeutatiójának nem ez lett a vége: ergo, delendam est censeo; hanem ez. lett a záradék: mind ez, ós ilyenek da­cára a szabály feltartandó, majd a zsinat intézkedend. Valóban szánandó logica! Igy megy ez minálunk, Vigilent consules ! Mi fog majd akkor történni, ha majd sebes szárnyon eljön az idő, hogy a du­namellóki egyházkerület is kordont von a határon? Nem egy eset adta már elő magát, hogy más egyházkerületben lakozó apa gyermeke Pápán tanult, s hivataloskodni, a szülőföld iránti szeretet, s egyéb körülmények miatt haza vágyakozott, s minden fenn­akadás nélkül vágya teljesedésbe is ment; de az is megtörtént, hogy a kerületünkben lakozó apának Pápán tanult fia szellemi fölényénél fogva a szom­széd, vagy még távolabbi egyházkerületbe nyert meg­hívást, s alkalmazást; mert a világ elvégre felkeresi a kincset, hogy hasznát vehesse ; de ha a duna­melléki egyházkerület részéről is meghűzatik a zár­vonal, nem kell prófétai lélek hozzá, hogy megjöven­döljük : a más kerületbeli apa tartózkodni fog fiát pápai főiskolánkba adni tanulni; mert nem akarja hogy távolban telepedjék le; de a kerületünkbeli lakos apa is meggondolja magát, h<>gy tehetséges s szép reményekre jogosító fiát engedje-e mintegy ketrecbe záratni, s még ha ő nem tudná is az itteni záros intézkedések fia jövőjére kiható h >rderejét fel­fogni, fiában bizonyosan leend annyi tapasztalttá?, a káros intézkedések annyi ismerete, hogy szellemi munkásságának nyílt tért keresendő, a hittanszaki pályát Pápán nem fogja megfutni; mert ha valaki, az ifjú ember az, aki nem szenvedheti, ha szelleme szárnyai kötve vannak. Megy tehát oda, hol szelleme lenyűgözve nincs, hol munkásságának szabad tér nyilik. Ebből aztán az következik, hogy főiskolánk elnéptelenedik, vagy legalább a tehetségesebb ifjaktól meg lesz fosztva, s csakis a satnya, vagy közepes tehetségek veszik igénybe, kik tudják magukról, hogy országra világra nem számíthatnak. Ez oly igazs;')g, mint 2-szer 2 = 4. Iine ily szomorú helyzetbe fogja juttatni egy­házkerületünket a kordonos lelkészválasztási sza­bályzat. Azok fogják enni a keserű levet, kik nem folytak be annak főzéséhez, vagy az iróval szólva: az apák ették meg az egrest, a fiaknak foguk vásik meg bele. A szellemet, jogot, szabadságot, méltányosságot sértő intézkedés követ­kezményei gyászosak szoktak lenni. Szolgáljon ez megnyugtató feleletül azon n. t. uraknak, kik — történetesen Bpesten s a kerületi gyűlésben is levén — szememre hányták, hogy én s a barsi egyházmegye is belenyugodott ama közfel­háborodást előidézett dunántúli átiratba, azon k'je­lentésí-m mellett, hogy ón s a barsi egyházmegye a jelzett §-okat illetőleg a kerület asztala mellett mindig a bölcs ezen szavaival állottunk meg: „ne mondjad a felebarátodnak: menj el, azután térj meg; mert holnap adok:

Next

/
Oldalképek
Tartalom