Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-07-21 / 29. szám

lenség magvait szórnák el, a kitűnő osztályzaton is csorbát ejtenének, s nemcsak a jobb tehetségű ós késziiltségü egyéneket idegenitenók el a különben is anyagilag nem vonzó papi pályától, hanem még azon abnormis helyzetet is idéznék elő, hogy a hirtelen megüresedett lelkészi állomást, még fel nem avatott egyénnel kellene betölteni; sőt gátolnák azon közóhajtást is, hogy a lelkészi dijak emeltess nek, nem lehetvén hajlandók ily szük korlátok közé szoritott lelkész-választás mellett az egyházak lelkészi dijaikat javítani. Főt. ker. gyülós! nekünk ugy látszik, hogy a többi egyházkerülettől eltérőleg, nálunk a partikularismus felül akar kerekedni a kei1

, egyetemén, midőn akerü'etfacuitálását alá akarja rendelni saját facultálásavagy exmissiójának, s ópen ezen egyház közjavát feledő intentió káros eredményeül tekintjük mi a fölebb emiitett választási szabályokat. Mi pedig ugy vagyunk meggyőződve, hogy az egyetemes egyháznak, azaz a kerületeknek áll jogában facultálni, a fizető egyházaknak pedig a kerül.által fakultáltak közül szabadon választani. Főt. ker. gyűlés ! nem törvény, szabály iránti engedetlenség, vagy a feliálló intézmónyek felforgatási vágya vezérli egyházmegyénket, midőn felszólal, hanem a jobbnak, a célszerűbbnek keresése, s a lelkészek s egyházak jogának védelme : teljes bizalommal kérelmezi azórt egyházmegye-közönségünk a ft. egyházkerülettől, hogy mielőtt a fölemlített választási szabályok megteremuék keserű gyümölcseiket, — becses figyeltnóre méltatva elmondott érveinket s okainkat: helyezze azokat hatályon kivül, mint amelyek a szabadválasztás jogórzetóre felébredt egyházakra nézve ugy is sikertelenek ; de bizalommal fordul egyházmegyei gyűlésünk a többi testvér egyházmegyékhez is, hogy az idézett §-ok hatalyon kivül helyezését célzó érveinket komoly tanácskozásuk tárgyául tevén, ne vonják meg pártfogásukat. Ezen kérelmünk bejárta a dunántúli egyházkerület egyházmegyéit, zörgetett a tanácskozó testületek szivének ajtaján az emberi szeretet, jog, méltányosság nevében ; de nem nyert meghallgattatást. Azt a chinai falat, mely egyházmegyét egyházmegyétől; sőt a kerületet más egyházkerületektől elválasztja, mivel szavunk nem oly erős mint a Jerikó várát ostromló Jósue seregének kürtzeugése, nem valánk képesek ledönteni. A Drávától Kárpátok aljáig csak egy ajtón lehet keresztül jutni rajta, melyen az 5. §. kiváltságosai mehetnek szabadon, ! egyebek előtt zárva tartatik. E kiváltságos osztály mindent elkövet, hogy e falból egy kövecske se hiányozzék. Ezek ellenében mi gyengék vagyunk; de gyenge a kor szózata is, mely a felebaráti szeretetet, jogot, móltányosságát, szabadságot sértő ily intézményt kárhoztat, elitéi. Itt hiába kiált: dugott fülekre talál. Leveretett állapotunkban az igazság után ógő vágygyal tűrtük szűkre szorított helyzetünk bilincseit, midőn egy bájos reménysugár kelt s mosolygott lelkünk egén a dunamellóki egyházkerület átiratában, melyben az odiosus §-ok hatályon kivül helyezése tekintetéből kérelmezi egyházkerületünket 1876-ban. Bíztunk, örültünk; mert hittük, hogy a szomszéd egyházkerület testvéri felszólalása megtermi e kívánt gyümölcsöket. Segiti ledönteni a chinai falat, mely testvér sziveket választ el egymástól. Azonban keserűen csalatkoztunk. A szeretet szava félremagyaráztatott, belügyeinkbe hivatlan avatkozásnak mondatott, s mint ilyen kemény szavakkal visszautasittatott (1877) nem gondolva a következményekre, melyeknek fanyar gyümölcseit jövendőben gyermekeink szedendik. Ekkóp az egymáshozi szeretetteli közeledés gátoltatik, a kölcsönös munkásság utja bevágatik, status in statu alkottatik azok által, kik tudják az ap. Pál szavait: „járjatok ugy, mint ülik a ti hivataltokhoz, melylyel hivattattok. Minden alázatossággal ós szelídséggel ós lelki kegyessóggel, elszenvedvén egymást a szeretet által, igyekezvén megtartani alóleknek egységét a békességnek kötele által. Részekre szaggatják a Krisztus anyaszentegyházát, holott „a szenteknek egy testbe való kötöztetósekre, a Krisztus testének építtetésé re" állította elő Isten mint pásztorokat ós doktorokat. Fájt, igen nagyon fájt, — ós méltán, — a dunamellóki egyházkerületnek, hogy a legjobb szándékkal, — egyházkerületünk jövő jobblóte, az előre látható s okvetlen bekövetkezendő viszály, egyenetlenség elkerülése tekintetéből, származott átiratára, epébe mártott tollal irt választ kapott, olyant, milyent nem egy erkölcsi testülettől, de egyes embertől sem várt volna: ez idei ker. gyűlésén méltán adott megbotráuykozásának kifejezést. Ezt tudva, azt várta volna az ember, hogy hasonló szellemben, a „szemet szemért, fogat fogért" szem előtt tartva, 67*