Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-30 / 26. szám

lefolyását is számítgatják. Midőn a várva-várt kedves vendég megérkezett, az eddig csak részben érzett s csak a reményben gyökeredző s abból táplálkozó öröm, teljessé válik, kiül az arcra, megjelenik a szemekben, beszédessé teszi az ajkakat, s azt eszközli, hogy mindegyik tagja a háznak vetélkedik a másikkal abban, hogy valami kedvest s szépet mondjon annak, kinek képe szivük apjaira a szeretetnek, rózsás szinbe mártott ecsetjével van leíestve kitörülhetlenül A magasii gyülekezet, a magasii egyház is ilyen drága és kedves vendéget várt már hónapok óta, s várta azt epedve, míg meg nem érkezett. E vendég Te vagy, Te gyújtottad lángra a szivekben az örömnek tüzét, melynek fénye im itt a körülállók szemeiből kisugárzik. A Te üdvözlésedre szól az az „Isten hozott", az az „Üdvöz légy", melyet e gyülekezet nevében tolmácsolni nekem jutott a szerencse. Isten hozott tehát körünkbe, légy üdvöz általunk! Az esperes úr nagyhatású szavainak elhangzása s a szűnni nem akaró éljenzés lecsillapulta után egy kis leányka lépett elő fehér ruhába öltözve, kezecskéiben egy díszes koszorút tartva, s korához ftalán 10—11 éves lehetett) mért naivsággal üdvözölte azt, „aki jött az Úrnak nevében, s aki előtt ő is — azon feltevésben, hogy mint ama nagy gyermekbarát előtt, aki azt mondá : hagyjátok én hozzám jönni a kisdedeket, szinte kedvesek a gyermekek az ő bizalmas közeledésükben — bátor volt megjelenni, hogy elmondja szivéből: »Isten hozott!" Szavainak végezte után a kezében tartott koszorút etevé a superintendens ur lábai elé, ki is kezeit áldólag reátevén, a gyülekezetnek a fogadtatás félre nem ismerhető szívélyes voltáért köszönetét fejezvén ki, lépteit a paplak belsejébe irányozá, honnét egy rövid negyed óra múlva a templomba tartá bevonulását a velejöttek kíséretében. A paplaktól a templom-ajtóig újra fehér ruhába öltözött leányok mentek előtte, virágot szórva útjára mindenütt. A templomban ugyanazon sorrend követtetett az isteni tisztelet megtartásánál, mint a megelőző napon Hogy észben. Először superintendens ur h'pett az oltár elé s Jel. 3. r. 11. verséből kiindulva tartott magvas és tartalmas beszédet hitben való állhatatosságra intvén a hallgatóságot, mely a nem kis épület minden zugát a zsúfolásig megtölté volt. Beszéde végeztével a dalárda zengedezte el Luthernek hatalmas énekét : „Erős vár a mi Istenünk"-et, négy hangra. Ezután a helybeli lelkész és esperes lépett a szószékre s Math. 13. r. 44. v. felett intézett egy lelkes beszédet a hívekhez, kifejtvén előttük, hogy az Isten országa iránt való kötelességünk abban áll, hogy keressük az igazságot, s ha megtaláltuk, tegyünk is vallást róla s őrizzük, védjük teljes erőnk szerint. E nagyhatású prédikátiók végeztével Pap Ferenc tanító úr tartott egy nagy gonddal kidolgozott katechisatiót a tékozló fiúról szóló példázat felett, Kocor Márton másod tanító úr pedig 12 éves Jézusnak a jéruzsálemi útját tárgyazó bibliai hely felett. Mindkét katechisatio a hallgatóság osztatlan elismerésében részesült. A gyülekezet belügyeit illető jelentés alapján örvendetesen győződött meg mindenki, hogy a magasii gyülekezet régi fennállása óta (a XVII. századból már létezik okmány, mely akkori létezését kétségen kivül helyezi) a prot. egyházias szellem éber őre, s ebből kifolyólag a haladás buzgó apostola volt, nemes példaadásával serkentvén a környékbeli gyülekezeteket az ő mintája szerint való előhaladásra. Létezik itt ugyanis a régebbi iskola mellett egy, még 1852-ben, tehát az egyházkerületi s állami törvényhozásoknak ez ügyben ^ett iutézkedéseit évekkel megelőzőleg rendszeresitett, másod iskola, külön tanító önálló vezetése alatt, van mindkét iskolában a növendékek szorgalmának ösztönzésére több rendbeli ösztöndíj, van népkönyvtár, olvasó egylet, dalárda, tűzoltó-egylet, s a felállítandó kisdedóvoda-intézet alapjára egy 9000 (kilenc ezer) frtot meghaladó tőke, mely biztos helyekre kiadva, mindaddig növekedik, míg a megkívántató összegre felszaporodván, ezen a faluhelyen megbecsülhetlen értékű intézet felállítása lehetővé válik. Csak egy pont volt ezen jelentésben, mely a vizsgálat alkalmával superintendens ur felszólalását szükségessé tette s ez az, hogy a két helységnek, u. m. Nemes- és Pór-Magasinak lakosaiból álló gyülekezetben, a két község polgárait, mint gyülekezeti tagokat is holmi csekély jelentőségű válaszfalak különítik el egymástól. Erre nézve superintendens urunk azon óhajának adott kifejezést, hogy ezen válaszfalak azon jó közszellem segítségével, mely a gyülekezetben uralg, minél hamarább ledöntessenek, s így a teljes egygyé levés ténynyé változtattatván a megkezdett haladás utján annál nagyobb erőkifejtése tétessék lehetővé. Reméljük, hogy szavai nem hangzanak el kiáltó szó gyanánt a pusztában, reméljük azon örvendetesen tapasztalt tények alapjáű, melyek eléggé meggyőztek bennünket arról, hogy a magasii gyülekezet, a szép és jó iránt való hevülésében kisszerű anyagi érdekeken felülemelkedni, eddig is nem egyszer képesnek mutatta magát, reméljük végre azon nagy és kellemes benyomás látása után, melyet az gyakorolt e gyülekezet tagjaira, aki épen ide vonatkozó óhajának kifejezést adott. A gyülekezetben uralgó felvilágosultabb szellemnek egyik jelensége az is, hogy a gyülekezet tagjai a községben lakó más hitfelekezetűekkel a legtestvériesebb békében s egyetértésben élnek évek óta, aminek egyik kiváló bizonyítékát most is volt alkalmunk tapasztalni abban, hogy a jelen, tisztán az ág. hitv. evangélikusokat érdeklő ünnepélyesség emelésére, a katholikus atyafiak, sőt az ott élő csekély számú izraeliták is tőlük telhetőleg minden lehetőt megtettek. Nem is említve, hogy a superintendens ur be és kivonulásakor a róm. kath. gyülekezet harangja a mienkkel egy karban szólott, a dalárda kath. tagjai nem tartották hitelveikkel meg nem egyeztethetőnek a mi templomunkban megjelenni s ott