Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-30 / 26. szám

emeletes, cliszes épület első emeletén öt nagy tanterem I van az akadémia számára, ott van továbbá a tágas tanácsterem, a természettani tanterem és muzeum, az akad. igazgató szobáj földszinten pedig a gymnasium nyolc osztálya van elhelyezve. Az emeleten levő tantermek világosak és célszerű berendezésüek ; a földszinti tantermek azonban világosabbak is lehettek volna, ha az épületet egy pár lábbal magasabbra emelik. Szépészeti szempontból is előnyösebb lett volna ez, amennyiben így a régi és az uj épület közt több lenne a szimetria. A íolavatási ünnepély nagy és díszes közönség jelenlétében ment végbe. Br. Vay Miklós főgondnok ur ismét jelét adta a protestáns egyházi és iskolai ügyek iránti meleg érdeklődésének, midőn az ünnepélyre megjelent s annak fényét, aktiv résztvételével nagyban emelte is. Ott voltak továbbá Kun Bertalan püspök ur, valamint a tiszáninneni egyházkerületnek csaknem összes egyházi és több világi notabilitásai. Az ünnepély isteni tisztelettel kezdődött, melyen Mitrovics Gr y u 1 a, főiskolai lelkész ur egy hatásos, szépen kidolgozott beszédet tartott. Mint egyházi szónoknak, kiváló előnye az ő neki, hogy beszédjeivel mindvégig le képes kötni a közönség figyelmét. Olyan előny, ami csakis kiválóbb szónokok sajátja szokott lenni. Emelte az isteni tisztelet szépségét a főiskolai ifjúság énekkarának sikerült karéneke. A templomból a közönség a főiskola nagy termébe vonult, ahol először is Kun Bertalan püspök úr lépett a szószékre s egy alkalmi imát tartott, melyben a mindenható iránti hálánknak adott kifejezést, hogy megérnünk engedte, miszerint a tudomány ezen ujabb csarnokának építését befejezhettük. Azután Vay Miklós báró olvasott fel egy beszédet, mellnek minden sora telve volt a protestantismus és közelebbről a sárospataki anyaiskola szent ügye iránti lelkesedéssel és buzgalommal. Végül Cinke István theologus mondott köszönetet az üjuság nevében az elöljáróságnak, az ismételve hozott áldozatokért. Ezzel az egyszerű, de épen egyszerűsége által igen szép felavatási ünnepély véget ért, s a szószékre Orbán József akadémiai igazgató lépett, hogy a lefolyt iskolai évről igazgatói jelentését felolvassa. E jelentés tartalmát annak idején, ha t. i. majd ki lesz nyomatva, e lapok szerkesztősége bizonyára megfogja ismertetni olvasóival. Ennélfogva mi fölöslegesnek tartjuk azzal hosszasabban foglalkozni. Egyelőre csak annyit mondunk felőle, hogy híven, pontosan van benne előadva az iskola egy évi története ; különösen érdekes azon része, melyben — igen alkalomszerűen — az igazgató úr megismertet bennünket a sárospataki főiskola épületeinek történetével. E részlet olvasása közben jutott eszünkbe, hogy mily szép volna, lia akadna már egyszer valaki, aki három százados anyaiskolánk történetét megírná, s talán nem követünk el indiskretiót, ha kifejezést adunk egyszersmind azon nézetünknek is, hogy ama nagy és nehéz feladat megoldására ez idő szerint senki sem lenne képesebb, I mint Orbán úr, ki egyrészről mint a história professora i bir a mű megírásához okvetlenül megkívántató históriai érzékkel, másrészről mint a pataki iskolának hosszú időn át tanára s egykori növendéke, ismeri a helyi viszonyokat, bele tudja magát találni a múlt és jelen sajátszerű institutióiba, és tájékozva van bizonyára a források kürűl is, melyekből az adatok meríteudők. Különben még egyszer kérjük a tisztelt tanár urat, ne tekintse e felszólalásunkat indiskretiónak, hanem vegye úgy, mint a közvélemény őszinte tolmácsolását. Az igazgatói jelentés felolvasása után, a közönség egyrésze, körűlbelől százan, a banquetle-re mentek, melyen a toasztok egész özönével árasztattunk el. Hogyis lehetne ez máskép ott, ahol száz magyar ember lakmározik együtt! (Vége következik.) SYNODALIA. Az egyházalkotmány tervezetktszitésével megbizott konvent! albizottság munkálata. (Folytatás.) 26. §. A presbyterium elnökei a rendes lelkész, az egyházközségi főgondnok vagy gondnok ; amely gyülekezetben több lelkész vau, az elnöki tisztet az viszi, aki azon egyházközségi szolgálatban legidősebb ; lelkipásztor jelenléte nélkül csak az esperes engedélyével tartható egyháztanácsgyűlés. Ha a lelkész betegség vagy bármi ok miatt a gyűlésen meg nem jelenhet, vagy csak időközi lelkész volna a gyülekezetben, az esperes jogkörébe tartozik az illető gondnok bejelentése és felkérése folytán, a szomszéd lelkészek közül egyet, vagy rendkívüli szükség esetében a főgondnokot az elnöki tiszt teljesítésével megbízni. Ha pedig a gondnok, mint elnök-társ, nem jelenhetne meg a presbyteriumban, helyette a korára nézve legidősebb presbyter alkalmaztatik. 27. §. Az elnökök legalább minden évnegyedben egyszer, s ha a presbyterek egyharmad része, vagy általában a szükség kivánja, többször is összehívják a presbyteriumot. Az összehíváskor, a fontosabb tárgyalandó ügyek is világosan megnevezendők. 28. §. Érvényes határozat hozatalára, legalább is a presbyterek felének jelenléte szükséges, ha azonban ennyien a másodszori meghívásra sem jelennének meg, akkor a jelenlévők többsége határoz. 29. §. Rendszerint az ülést a lelkész-elnök nyitja meg, ő terjeszti elő a tárgyalandó ügyeket, vezeti a tanácskozásokat s őrködik azoknak célszerű és tisztességes folyama felett; ő mondja ki a világos többség értelme szerint a végzéseket, s szavazatok egyenlősége esetében az ő szava dönt. 30. §. Minden ülésről pontos és kimerítő jegyző-