Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-30 / 26. szám

Igy állván az ügy: az iskolák igazgatása tár- j gyában is ugyanolyan fokozatokat kell felvenni és megállapítani, mint az egyházi közigazgatás terén. Lenne eszerint minden egyházközségben helyi iskolai választmány; efelett második fokon az egyházmegyei tanügyi bizottmány; ismét a harmadik fokon egyh.kerületi tanügyi bizottmány; betetőzné mindezeket egy egyetemes országos tanügyi bizottmány. Járt, volt már a ref. egyetemes egyház tanügyével ezen magaslaton az 50-es évek végén és a 60-as évek elején; boldog napjai s virágzó korszaka a ref. tanügynek !! de az általam itt említett fokozatok nem voltak megtartva s nem volt láncolatos összeköttetés az alsóbb s felsőbb iskolai kormányzó, közigazgatási hatóságok között. Es lecsalogatott bennünket ama magaslatról a most már ködfátyolképpé oszlott „közös iskolák" ideája. Leereszkedtünk a délibábos rónákra, a közös iskolák birodalmába ós mikor lenn voltunk és tapogatni kezdvén, tájékozásra jutottunk, akkor vettük észre, hogy ami után kapkodtunk, az csak egy káprázat volt. És elmondhatjuk bátran, nyiltan, hogy az amolyan amerikai-féle szabadiskolák, vagy mint mi nevezgetjük, közös iskolák, ami szerencsétlen viszonyaink között s uralkodó vallásos állami életünkben még sokáig csak káprázatok maradnak, mindaddig, míg minisztereink többet adnak a confrátorsóggel járó előnyökre, mint a haza polgárainak minél nagyobb mérvű kiképeztetésére. E logikai összefüggésnél fogva lehetne és kellene azután megállapítani az iskolai felügyeletet, a tanító viszonyát a lelkészhez, az iskolai választmány viszonyát az egyházmegye tanügyi bizottságához, ez utóbbiét az egyházker. tanügyi bizottsághoz, s ezek viszonyát ismét az egyetemes tanügyi bizottsághoz. Ha akarjuk a célt: a ref. felekezeti iskolák fentartását s virágoztatását, — mit fentebb már kimondottunk, akarnunk kell az eszközöket, az iskolai hatóságok szervezését is ; mert a tanfelügyelők őrködése nem elegendő, mivel 3 évben látjuk egyszer, mert nagy a kerületök. Ekkor aztán elérnénk azt is, ami után különkülön mindenik egyházkarület olyan sokszor kifejezte jegyzőkönyvileg is óhajtását, hogy t. i. legalább vallástan! kézi- s tankönyveinket egyező akarattal szerkesztenek az egyetemes tanügyi bizottság által megállapítandó tervezetek szerint, sőt igy szerkesztenénk sok más tankönyveket is. De ez alapon elenyészik az a felelősség nélküli szabadság ós függetlenség ábrándképe is, melyről oly sok tanítónk álmodozik. A helyzet tisztázva, a viszonyok szabatosan körvonalozva lennének minden fokozaton ; de a felelősség senki válláról le nem vétetik, a felügyeletnek úgy a lelkész s helyi isk. választmány, mint a tanító alá lennének vetve a felsőbb iskolai hatóságok részéről bizonyos módozatok megtartása mellett. Igy óhajtanám én a ref. tanítók ós ref. tanügy kérdését a zsinat által szerveztetni, rendeztetni, nem ugy, hogy vegyünk le a tanító nyakáról egy halmaz tennivalót s vágjuk a pap fejéhez; mert aki tudja, hogy a papnak 500 frt, birsággal fenyegető némely teendői mennyi előkészületet, körültekintést kivannak, akinek van fogalma s némi ismerete az egyház igazgatása, kormányzása s építésével járó teendők, küzdelmek ós felelősségről, az a papi állást — olyannak tartva a papot, ki hivatását teljes tehetsége szerint felfogja s betölteni legnemesebb ambitiójának tartja — az ily pap állását, mondom, nem fogja irigyelni, hanem inkább be fogja látni, hogy az ilyen lelkésznek terhe, dolga, felelőssége van annyi, hogy fizetésével ritka helyen van megjutalmazva. Annak azonban, hogy az általa hirdetett ige ós sok verejtékezéssel járó foglalkozásai nem teremnek oly nemes gyümölcsöket, nem mutatnak fel oly jó cselekedeteket, mint ő maga óhajtana : ő ép úgy nem oka, mint a lelkiismeretes tanító nem tehet róla, hogy növendékei 20 éves korukra még a nevöket sem tudják leírni; tehát ilyes szemrehányásoktól óvakodjunk, valamint az olyanoktól is, hogy sok lelkész „szünetelhet s szünetel is, mennyi neki tetszik", mert hivatalában rest, pontatlan, hanyag sat. tanító csak ugy található, mint buzgóságtalan pap. Jobb bizony, ha kezet fogva, egyesült erővel törekszünk az általam is jelzett cél: a prot. tanügy felvirágzása felé. Előre!! GTÖKÖMBEI PÉTER. ISKOLAÜGY. A sárospataki főiskola köréből. (bg). A sárospataki főiskola a közelebbi napokban nagy ünnepélyességek színhelye volt. Az ünnepély kezdete és fénypontja a főiskola uj épületének fölavatása volt, f. hó 23-án. Ezen épület, melynek szükségét már régen érezték Patakon, már több mint egy éve, hogy elkészült s a lefolyt évben ott is tartattak már az előadások. Az egy-