Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-23 / 25. szám

A lemondott elnök helyére : Veres Sámuel szesztai lelkész választatott. A jövő évi gyűlés helyéül a kör : Szesztát tűzte ki s az ott megtartandó nyilvános isteni tisztelet alkalmával egyházi beszéd tartására Béki Sámuel kassai lelkészt kérte fel. Midőn végűi nem hagyhatom megemlítés és köszönet nélkül, egyházmegyénk esperesének Fodor Pál úrnak, értekezleti körünk iránti érdeklődését, hogy t. i. azt ez úttal is jelenlétével szerencséltetni, szíves tanácsával támogatni kegyeskedett: addig másrészről, fájdalommal említem, hogy a felvidék papjai közül némelyek ismeretlen, de mindenesetre alaptalan okok miatt, ez ideig sem csatlakoztak, pedig azt tartja a közmondás : „a jó pap holtig tanúi" s nincs oly tudós, ki még tudósabb ne lehetne". KOVÁCS BÉLA, lelkész. A dunamelléki tef. egyházkerület közgyűlése-Török P. püspök úr kenetes imájával, gr. Lónyay Menyhért főgondnok úr szíves üdvözletével nyittatott meg juu. 15-én vagyis szombaton a uépes, és épen azért tanácskozásait a templomba áthelyező közgyűlése az említett egyházkerületnek. Nálunk az első nap csak arra való, hegy a gyűlés megalakítsa magát, a másnapi lelkészavatásra az intézkedéseket megtegye, és a bizottságokat kinevezze. Igy volt most is. A szervezésnél püspök úr bejelentette a közelebb főesperessé megválasztott Baksay Sándo rnak a jegyzőségvől való lemondását, kinek helyébe a jelen gyűlés alkalmára Szilágyi Benő és B a j ó Károly neveztettek ki, végleges utóda iránt pedig szavazás rendeltetett el. Felavatandó lelkészek öten voltak, u. m. Farkas Emil n.-peterdi, Füstös János botykai, Kájel József őszödi, Nagy Bertalan hiiicsi s Vörös Pál váci lelkészek. A felavatás alkalmával a vasárnapi isteni tiszteleten Petri Elek theolog. s. tanár tartott egyhái beszédet Luk. 12 r. 32 vs és Luk. 17. r. 20—21 vs. lelett. „Ne félj kicsiny sereg, mert tetszett a ti Atyátoknak, hogy néktek adja az országát.... Az Isten országa ti bennetek vagyon." Nem is félnénk, bár minő kicsiny volna is a sereg, ha annak tagjai annyira telve volnának szent tűzzel és őszinte lelkesedéssel, mint a felvett alapigéket fejtegetett szónok. Soha több ellenség, több veszély nem fenyegette Isten országát — mondá — mint jelenleg, de azért nincs ok az aggodalomra. Máskor is voltak veszélyek, de ezek csak a külső alakját veszélyeztetik a keresztyénségnek, megdönthetik majd a papuralmat, mely a középkorban a főalak ját képezte a kereszt}7

énségnek, majd a confessiokat, de magát Isten országát soha, mert az mi bennünk vagyon. Szeretnénk rövid vázát adni a tartalmas beszédnek, de nagyon hoszszúra nyúlna tudósításunk, azért türelemre kérjük a tisztelt olvasót, a míg ezen beszéd reményijük nem sok idő 1 múlva, egyik vagy másik egyházi folyóiratunkban napj világot látand. A hétfői ülés püspök úr évi jelentésével vette kezdetét. Lapunk közelebbi száma hozandja ezen beszédnek egyetemes érdekű részét egész terjedelmében, melynek első felében, —• hogy előre is jelezzük tartalmát — az években és tapasztalatokban gazdag főpásztor elmondja a maga — ha úgy tetszik nevezni pessimistikus — nézeteit a zsinatról, s a már eddigelé nyilvánossá lett zsinati előmunkálatokról, javaslatokról ; utóbbi részében pedig keserűen panaszló szavakban kel ki az egyházi, de különösen iskolai autonomiánkon ejtett sérelmek el'en. : Ezen jelentésnek utóbbi felében a nyolc egyházmegye vallási, erkölcsi, anyagi s kormányzati állása van az ; egyházmegyei jkönyvek alapján feltűntetve, mely kétség kívül igen érdekes képet nyújt, de nagy terjedelménél fogva lapunkban nem közölhető; hanem igenis ajánljuk egyházkerületünk jkönyvének idevonatkozó pontját, mely pont egyszersmind tanúságot teend afelől is, hogy nagyon helyesen járt el egyházkerületünk a múlt évben, amidőn egy bizottság által megállapíttatta azon kérdéseket, melyekre a canoni látogatást végező espereseknek feleletet, felvilágosítást kell kérniök minden egyes egyházban. Most már minden egyházmegyéből egyöntetűek levén az esperesi jelentések, aránylag csekély munkával tiszta képet lehet összeállítani egyházkerületünkről. Tájékoztatásúl ideigtatunk néhányat ezen kérdések közül. Szabályszerüleg vannak-e megalkotva az egyháztanácsok — így szól az első kérdés, — s az egyháztanácsi gyűlések jegyzőkönyvei rendesen vezettetnek-e, s az egyházmegyei s kerületi könyvek megőriztetnek-e, s az esperesi és püspöki körlevelek jegyzőkönyvbe vezettetnek-e ? A sz. edényekről, ingó és ingatlan vagyonokrói vantiak-e leltárak ? Az egyházak épületei, földei, temetői az illető egyházak nevére vannak-é telekkönyvezve, az alapítványok meg vannak-e s rendeltetésük céljára fordíttatnak-e; az egyházak jövedelmei szaporodtak-e vagy apadtak? az egyházi hivatalnokok fizettetnek-é rendesen? hétköznap tartatik-é isteni tisztelet ? látogattatik-e az isteni tisztelet, megtartatnak-e a vasárnapok? a gyermekek kellőleg készíttetnek-e a confirmatióra ? hányan tértek át hozzánk, és hányan tértek át tőlünk; viszályos házasságok, törvénytelen összeállások mutatkoznak e ? a szeretet intézetek fentartásához szokott-e járulni stb. — Ezen pontok között van az is, hogy az iskolák és egyházak segélyezésére, mely kegyes adományok folytak be ? És e kérdésre egyházaink igen szép feleletet adtak, kitűnvén a püspöki jelentésből, hogy a közelebbi évben az egyesek adományai tettek 35,000 frtot, a gyülekezetek adományai pedig 140,000 frtot. De a többi kérdésekre is meglehetősen kedvező feleletek adattak, s amennyiben nem adattak is, most már alkalma van legtöbb esetben az egyházmegyének s kerületnek a felismert bajokon, hiányokon segíteni. A püspöki jelentés végeztével tárgyalás alá vétettek a miniszteri intézvéuyek, de egyelőre mellőzésével azok-