Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-23 / 25. szám

nak, melyek az egyház autonómiáját oly közelről érdeklik, ezek tárgyalása későbbre halasztatott. Az előterjesztett intézmények nagy része tudomásul vétetett, nem támasztván semmi zajt még a szent István napi sem, mert hiszen ezzel együtt előterjesztetett az ezt visszavonó rendelet is. Jöttek a testvérhatóságok átiratai. Az evangélikus testvérek egyetemes gyűlése szükségesnek vélvén, hogy általa is megvizsgáltassák, miszerint a tervezett pesti főiskolára tett alapítványok helyesen osztattak-e szét közte és a pesti ref. tanoda között, egy bizottságot nevezett ki ezen vizsgálat teljesítésére. Egyházkerületünk készséggel beleegyezik, hogy ezen testvéri kétely teljes eloszlatása végett az alapítványi okmányok a kiküldött evang. bizottság és egy részünkről is kinevezett bizottság által átvizsgáltassanak. A testvér ev. egyház kebelében fennálló egyetemes gyámegylet évi jelentést, s az ebből kitűnő fényes eredményt örömmel vette közgyűlésünk tudomásul, úgyszinte azt is, hogy ezentúl az egyetemes gyűlés jegyzőkönyvei is megküldetnek egyházkerületünk részére. A tiszántúli ref. egyházkerület átiratából örömmel láttuk, hogy kész az egyetemes tanügyi bizottságnak újból való felállitásához hozzájárulni s nem csak, hogy a tagokat is kinevezte, de egyszersmind Török P. püspök urat felkérte, hogy annak mihamarabb leendő megalakulását, a kinevezendő tagok összehívását eszközölje; a dunántúli ref. egyházkerület átiratából sajuosan vettük tudomásul, hogy ez az előbb fennállott egyet, tanügyi bizottság által megszerzett, de ma már reánk nézve semmit sem érő könyvkiadási jogot nem hajlandó a tiszáninneni egyházkerületnek az ez által felajánlott 2000 írtért átadni, és így minket is akadályoz az ezen összegből reánk esendő rész élvezésében; ellenben ugyan ezen kerületnek azon indítványát, hogy az országgyűlés általunk egyetemesen kerestessék meg, miszerint jövőre az államsegély az 5°/0

levonása nélkül adassék ki, közgyűlésünk, bár gyenge reményével a sikernek, magáévá tette. Majd előterjesztettek a zsinati albizottságoknak közelebb kiadott munkálatai, de ezek tárgyalása egy őszszel összehívandó közgyűlésre halasztatott. Volt még egy testvéries átirat, — de biz ez el is maradhatott volna. Egyházkerületünk ezelőtt pár évvel megkereste egy igen szelíden hangzó s őszinte testvéries érzelmeket tolmácsoló határozatban a dunántúli egyházkerületet, hogy azon testvérieden határozatát, mely szerint nem engedi meg, hogy a területén levő egyházak más kerületbeli lelkészt választhassanak, módosítsa, és ne zárja el magát ily határozattal a testvérkerületektől. Egyházkerületünk ezen megkeresése, mint szokás, az elnökség kisérő sorai mellett küldetett meg, mely sorok és határozat azután a dunántúli egyházkerület mult évi közgyűlésében tárgyalás alá vétetvén, eredményeztek egy oly határozatot, amely már nemcsak, hogy keztyütlen kézzel volt írva, de különösen az elnökség oly sajátságos modorban volt megtámadva, amely köz| ámulatba ejtette a gyűlést. De talán elnökeink is hibáztak, hisz ők is emberek, és a jószándék, s ügyünk igazságának érzete, néha iúlragadja az embert a kellő korlátokon ; hát ha ők is tovább mentek kisérő soraikban, mint helyes lett volna — gondoltuk magunkban, és nagy kíváncsisággal hallgattuk az elnöki kisérő sorok másolatának felolvasását. A legszívélyesebb, ritka óvatossággal, a sértésnek még árnyékát is gondosan kerülő levél ez, melynek egyedüli bűne az, hogy a méltányosság s viszonosság érzete és elve irányunkban nem fog megsértetni. Hogy meri az elnökség a testvér egyháztól a | viszonosságot igényelni ? ez megsértése a kerületnek, ez j ennek belügyeibe való avatkozás, ezért kellett a brutális I dorong elnökségünk leverésére. Közfelháborodást idézett elő a testvérietlen hang? fájt mindegyikünknek eme nyilvánosan kellő szavakkal meg sem bélyegezhető határozat, de már megtörtént, a bajt ne tegyük rosszabbá, s bár fájó szívvel, de még is megnyugodni látszott a közgyűlés az elnökség azon határozati javaslatában, hogy „sajnos tudomásul vétetik," mindössze is annyit kívánván még hozzátenni, hogy az elnökség azon átirata teljesen közgyűlésünk határozatának i szellemében hangzott, és azt utólagosan magáévá teszi. Ámde az utolsó percben egyik gyűlési tag hangot kölcsönöz az elkeseredés érzelmének, és támadt azonnal j nagy vihar. Szemet szemért, ha ők elzárták előlünk magukat, nekünk sem szabad többé azon egyházkerületből ! senkit befogadnunk. A higgadtabb elemek minden erej jüket megfeszítették, majd a határozat hozatalát a másnapi gyűlésre halasztották, de még így is csak annyit | értek el, hogy a testvériesség kötelének részünkről is elszakítása elnapoltatott, kimondatván, hogy ujabb határozat által felkéretik a dunántúli kerület határozata megváltoztatására, mit, ha nem tesz, mi is elzárjuk előtte egyházainkat. Felolvastattak az egyházkerületi tanügyi bizottságnak a kerületbeli népiskolákról, közép és felsőbb tanodákról szóló jelentései, majd az egyházkerületben levő tanári gyámegyletről szóló jelentés, mely szerint az egylet tőkevagyona jelenleg fölözi a 65 ezer frtot, dacára annak hogy évi segélyezésre, egy-egy özvegyre 200 frtot számítva, több mint 1600 frtot fordit. A missió bizottság jelentése szerint, miután az eddigi slavon-szerém misszionárius Draskovics úr állomását odahagyta, megválasztatván hartai lelkészszé, jövőre két misszionáriusi, vagy jobban mondva, két lelkészi állomás lenne szervezendő, az egyik B e s k á n, a másik Rumán. A közgyűlés a tervet elfogadta, s ennek valósithatására a kellő lépéseket megtette. F. J. (Vége következik.) Ormány-okorvicLéki ref lelkészi értekezlet. Évi rendes értekezletünket, május 23-án tartottuk meg, Vaiszlóban a lelkészi lakáson. Az értekezlet tagjai most is szép számmal voltak jelen, mely körűi-50*