Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

Ezzel a bizottság működését befejezte, másnapra (vasárnap) csak a hitelesítés maiadván, s elhatározta, hogy munkálata haladéktalanul kinyomassék és közöltessék az egyházkerületekkel, hogy azok még a pünkösti gyűléseken nyilatkozhassanak, s így a teljes bizottság az őszi öszejövetelekor már az egyházkerületek nyilatkozatainak (

figyelembevételével állapithassa meg végleg javaslatait. KÖNYVISMERTETÉS. » Keresztény magvető* XIII. évfolyam, (március—áprilisi) 2 ik füzet. A magyar egyházi irodalom e derék közlönye ezúttal is becses közleményeket tartalmaz. Legelői áll, mint illő helyén a szivbensöségben s ismert történészi tollal irt 1 „Kriza János unitárius püspök életirata." Jakab Elek m. t. akad. 1. tagtól. Magyar őserényekben gazdag, szerénysége mellett is irodalmi érdemekben kitűnő férfiú emlékét örökít' meg író ez életrajzban, fölemlítvén, hogy mint nyelvtudóst és költőt már az Akadémia és Kisfaludy-társaság részéről melegen méltányolták jeleseink : Szász Kár. és Gyulay P. Kriza János 1811. június 28-án született Nagy-Ajtán. 1820 —25-ig Thorockón tanúit, majd a sz. keresztúri algymnásiumban, 1829-ben már a kolozsvári főgimnásiumban hallgatja a bölcsészeti és hittani tanfolyamot s 1833—1835 a jogot végzi a kolozsvári ref. collégiumban. Ekkor már, mint köztanító működik s az unitárius fötanoda könyvtárának segédfelügyelőjévé neveztetik. 0 volt egyik alapítója és első könytárnoka az ifjúság kebelében alakult Olvasó társaságnak, mely feladataid tűzte volt ki : fordítani classicus nyelvekből, s írni eredeti : verseket, népdalokat, epigrammot, beszély t, a minthogy ily szellemi termékeket közölt is Kriza lelki barátjával, Szentiváni Miliálylyal, a hetenként kéziratban közkézen forgó »Viola" és „Remény" című iratban. Kriza önerején megtanult németül, angolúl, franciáúl, s e nyelvekből csakhamar sikerűit fordításban adott remek szemelvényeket. 1835-ben kolozsvári pappá választották s így ment Berlinbe folytatni philosophiai és theologiai tanúlinányait. 1837-ben tért haza gazdag ismeretekkel, s megkezdé lelkészi elhivatását, de csakhamar beteg lett, s egy évig segédpap pótolta helyét. 1839-ben az unitárius ifjúság kézirataiból összegyűjté a jobbakat s kiadta „Remény" című zsebkönyvben ebben saját szellemi szikrái, a saját epigramm, — népdal és lyrai versnembeliek azonnal rá vonták az irodalmi férfiak figyelmét, nevét országszerte emlegették, s midőn 1840/41-ben Szentiváni szerkesztése alatt ujabb művei ! kerültek a közönség elé, Toldy maga méltánylá a dolgozataiban nyilatkozó költőiért, a szép irályt, sőt a nép maga ajkaira vette lelkes népdalait. Ez időben jelentek meg tollából versek az „ Athenaeum"-ban is, melyeket az irodalmi kritika koripheusai is dicsérettel fogadtak. Kriza már gyerek t a n ú 1 ó korában lelki buzgalommal olvasgatta a ..Bibliát" a „Hármas históriát". Nagy gyönyörűséggel forgatta a nagy Kazinczy műveit; fordításait s ez uj magyar irály, élénk benyomást tőn ifjú, fenkölt szellemére, sőt utóbb maga bevallá, hogy eszmék megihleték költői lelkét. Székely-keresztúri tanuló korában jeleit adja rimelési hajlamának, s csakhamar rögtönöz szép magyar s latin verseket is. Gyors felfogás, emelkedett gondolkozás és széles emlékezőtehetség díszíti az ifjú Krizát, kinek iskolai gyakorlatait rendesen praestanter, gloriose sat. jelzőkkel jegyzik meg tanárai; ő már legnehezebb versnemekben gyakoidott, midőn tanúlótársai rnég a könnyebbekkel bajlódnak. Ezért mondá egyik tanára (Koronka) a vizsgáknál oly találóan róla : „szerfölött emelkedett a gondolkodás módja, s nem köznapi dolgokra látszik születve lenni". A szónoki tehetségnek is adta jeleit ezen korban, s a költött beszédben szólás csaknem szokásává vált volt. Mint tanár komoly természete dacára teljes szeretetét bírta tanítványainak. Kedélyes nemesszívűsége, szívjósága mindnyáját vonzotta hozzá. Egyiknek tanácsot adott őszinte egyenességgel, másiknak müveit bírálta jóakaró serkentéssel ; ezt a nyelvtanúlásban utasítá hozzáér tőleg, amazt a classicusok jobban megértésében oktatá. De még a fiatalság botlásai is elnéző, szeretettel rendreutasító atyára találtak ő benne. Szelleme, tehetsége mintegy irányt adott a hozzá bensőén ragaszkodó jelesb ifjaknak, s a vezetése alatt alakult olvasó társaságok irodalmi munkássága kihatott a közirodalmi térre is: mert ezekben hintetett el az a mustármag, melyből utóbb oly terebélyes törzs támadt volt; ezek az iskolai „olvasó társaságok adták Magyarországnak és Erdélynek éle tök legjobb korában levő azon tudós- és író nemzedéket, melyben a XVI—XVII. század magyar irodaima uj erőben támadt föl, előbb lé:jogát, azután regeneráló befolyását a magyar társadalom minden rétegében kivívta s érvényesítette". Kriza az unitárius ifjúság kebelében a magyar költészet képviselője, a népies költészet szerencsés művelője : a székely népies érzület s a magyar irodalom cultusa iránti buzgóság fejtik ki szellemét, ékítik azt korát meghaladó szépészeti érzékkel. Az anyai nyelvet bámúlatos hajlékonysággal használta, s ez finom uyelvészetével könnyedén sajátítá el a klassikai formákat, ő volt egyike az első úttörőknek, kik arra utáltak eredeti dolgozataik és fordításaikkal, hogy az irodalmi működésben az angol és francia világnyelvek eszméit is átplántálni hasznos, sőt szükséges, ami természetesen az eszmekört is tágítá, de a felfogást is emelkedettebbé tette, s mintegy „új eget és földet" adott a feltörekvő magyar irodalmi munkásságnak. Krizát, mint papot mindenki szerette, tisztelte. Két évtizedig dolgozott e pályán, kifogyhatlan türelemmel és szorgalommal. Az erdélyi értelmiség gócpontjában, Kolozsvárott feltűnt mint jeles egyházi szónok, kit a más vallásfelekezetek is rendesen eljártak meghallgatni. Mert ő