Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

egyházkerületek önállóságának itt is kifejezést adni, hogy az eljárás még kevésbbé komplikált, s ily módon a zsinat megnyiltáig az igazolások el is végeztetnek. Még Révész Imre, Könyves Tóth M. és Kis Áron az eredeti tervezet, Kun Bertalan, Fördös István és Szász Domokos a módosítás mellett szólnak s a többség ez utóbbit el is fogadja. A 11. §. mint Erdélynek csak a legközelebbi alkalomra engedett kivétel, kihagyatott. A 23. §-nál Molnár A. előadja, hogy az eredeti tervezet szerint a zsinat elnökeit s alelnökeit a püspökök és főgondnokok közül választotta volna. A másik albizottság ezt a választásnál kifejlődhető pártoskodás elkerűléseért oda módosította, hogy a legidősebb püspök és főgondnok legyenek az elnökök. A többség e módosítást fogadja el. A 21., 25. és 26. §§-oknak mint jövendőre nem ide tartozandóknalc kihagyásával s egy pár stiláris módosítással a zsinat szervezésére s alakúlására vonatkozó egész tervezet az egyház alkotmányba is beillesztendőűl elfogadtatott. Ezután ismét Tóth Sámuel műve vétetvén fel a tárgyalás alapjául, tárgyaltatott a zsinat hatásköre. A hatáskör a tervezet értelmében két szakaszban állapíttatott meg, t. i. a törvényhozás, és a legfőbb intézkedés címe alatt. A törvényhozás körébe tartozókúl tétettek : 1. az egyház alkotmányáuak megállapítása, 2. a/, egyházkerületek felosztása, 3. az isteni tisztelet lényeges kellékeinek megállapítása, 4. az ünnepek meghatározása, 5. az egyházi tisztviselőkre vonatkozó rendszabályok; ide tették át az intézkedés köréből 6. az egyházi adórendszer megállapítása, 7. országos segélypénztár felállítása, továbbá felvétetetett még: 8. az egyházfegyelem szabályainak megállapítása, 9. az egyházi bíráskodás és bírósági eljárás szabályozása. Az iskolaügyre Molnár A. azon okból, mivel Tóth S. munkájában az iskolaügyre külön részt képező részletes javaslatban csak az iskolai hatóságokról van szó, a tanintézeteknek és az oktatásnak szervezéséről pedig nincs, azt most elhagyatni kéri, s helyette a zsinat teendőjeül kivánja felvétetni magának az egézz oktatásnak törvénynyel korszerű rendezését. — Nem ellensége a felekezeti iskoláknak, de megvallja, hogy prot. egyházunk fő érdekét s célj4t nem is abban látja, hogy ennek iskolái legyenek, mert ezek csak eszközök : hanem abban, hogy a protestáns fiatalság és közönség oly alapos és a kor szükségeinek megfelelő műveltséget nyerjen, hogy értelmiségi súlyával pótolja hazánkban számbeli kisebbségét. Ha a mi tanodáinkból kikerülő ifjúságunk kevésbbé lesz kiképzett, mint a más iskolák növendékei, akkor meg leszünk verve, akárhány ezer skolánk legyen is. E tekintetben égető bajainkon kell gyorsan segíteni, és pedig úgy a nálunk túlerős particularismus ellen országos egyházi intézkedéssel. — Ezért indítványozza a zsinat törvényhozási teendői közé egy ponttul a következőt: 8A zsinat a közoktatás ügyét a legalsó foktól fel az akadémiákig (ezt is beleértve) egyházunknak törvényekben biztosított önkormányzatának és a tanitás-szabadságnak alapján mind az 5 egyházkerületre nézve egyházi törvénynyel rendezi aképeo, hogy egyfelől az egyházkerületek s iskola fetttartó testületek önkormányzati hatósága tiszteletben tartassék, de másfelől tanintézeteinknek és az egyes tanfolyamoknak oly szervezete és berendezése állapitassék meg, mely ifjainknak a kor J szükségeinek és hivatásuknak megfelelő alapos kiképeztetést biztosítja." A bizottság az indítványt egyhangúlag elfogadja, és Molnár Aladárt azonnal megbízta a zsinat elé terjesztendő ily részletes javaslat készitésével. | Érdekes vita volt még a 3-ik pont felett, amely szerint a zsinat törvénynyel intézkedik „az isteni tisztelet rendje, a kultusz formának kötelező megállapítása^ bibliafordítás, énekes könyv, s agenda ügyében." Szász Domokos nem fogadja el, hogy az isteni tiszteletet és a szertartásokat a zsinat egyformásitsa mint a róm. kath. egyházban. A paticularismus egyik jellemző vonása a protestáns egyháznak, s ez kifejezést talál az isteni tiszteletben is, mely vidékenként, sőt bizonyos tekintetben gyülekezetenként különféle szokásokkal tartatik, de azért lényegében mégis mind protestáns isteni tisztelett. Beöthy Zsigmond szükségesnek látja, hogy országosan állapittassék meg bizonyos egyöntetűség az isteni tiszteletben is, mert a protestáns szabadság színe alatt már is annyiféle szertartással gyakarolják a templomi teendőket, hogy a más vidékről jövő ref. ember reá sem ismer, hogy az ő egyházának isteni tiszteletében vesz részt. Molnár A. szerint helyi és vidékbeli szokásoknak kétségkívül az isteni tiszteletben is nálunk nagyobb tér engedendő, mint p. o. a róm. katholikusoknál, azonban mégis zsinatnak és kanonban kellene megállapítani nem az egész isteni tiszteletet minden részleteiben, hanem az isteni tiszteletnek, úgyszólván elvi alkatrészeit, lényeges kellékeit, a többit azután és a külső módozatokat szabadon lehetne hagyni. Révész Imre ismételten határozottan kikel az ellen, hogy a bibliafordítás ügyében zsinat rendelkezzék. E tekintetben nem szabad a tudomány szabadságát korlátozni, és zsinati tekintélyiyel mintegy uj vulgatát szentesíteni. Beöthy Zs. és Kun Bertái ane tekintetben is kívánnak valami rendet, nehogy majdnem helyenként más bibliafordítást használjanak, sőt különben az is megtörténhetnék, hogy más bibliát használna a pap s mást a hívek, kik azután nem találnák meg otthon saját bibliájukban a lelkész idézeteit és alapigéit. Fördös Lajos legalább visszaélések és botrányosan rosz fordítások ellen kívánná felügyeletet, ugy 48*