Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-20 / 3. szám
mai kor kivánalma szerint a középiskolákban a szabadkézi rajzot egy ahoz készitendő vezérkönyv utasitása nyomán sikeresen tanitani; mely tervet az enquéte elfogadván javaslólag a vallás- és közoktatásügyi magas ministeriumhoz határozta felterjeszteni azon kérelemmel egyszersmind, hogy a szabadkézrajz tanitásához szükségelt s készitendő vezérkönyvre hirdessen a minister úr pályázatot. A felterjesztés bizonyára az enquéte jegyzőkönyvével nem sokára megtörtént, de a pályázati hirdetés az emiitett »Vezérkönyv4 készítésére vonatkozólag, még mind ezideig a minister úr hivatalszobájában pihen, és ki tudja, meddig fog ott még pihenni ? ! Ugyancsak e gyűlés végeztével történt még az is, hogy alólirt a szép és műírásoknak, nemcsak a reál, hanem a középtanodákban való és pedig mulhatlan s szükséges felvételét és taníttatását kérelmezte s hozta javaslatba. A javaslat a gyűlés által szintén helyeseltetvén, elfogadtatott s a szépírás mint egyenjogú rendes tantárgy, heti 1—1 tanórán, a középtanodák 2 alsó osztályában felvétetni s a magas ministériumhoz jóváhagyás ós megerősítés végett szintén felterjesztetni elhatároztatott. Minthogy azonban a szépirástanitási időmennyiség meghatározása kérelmező ajánlatától sokban eltérőleg Ion megállapítva, — a gyűlésen többek által szóba hozatott az ok, mely a szépirástanitását a középiskolákban nem 1—1 tanórán, hanem legalább heti 2 tanórán és pedig a középiskolák 3 alsó osztályában, szükségessé teszi. Az ok, mely a szépírás tanítását a középtanodákban több tanórán és több osztályban követelné tanitani, alólirt által a nevezett gyűlésen élőszóval következőleg lőn előadva s bebizonyítva': *) '»Köztudomásu dolog idáig hazánkban,ihogy a legtöbb népiskolákból, a tanuló gyermekek, szépírásban való előmenetelüket tekintve, annyira készületlenül s oly csekély szépirástani (lehet mondani semmi ismerettel, s annyival kevésbé szép és jó kézírással lépnek be a magasabb, péld. a reál- és középiskolák osztályaiba, hogy megbotránkozik minden igazlelkü szakember, az ily gyermekek által irt „próbairatok* látásán és olvasásán, mikor tudniillik azok, mint szépirástanulók a középtanodák I-ső osztályában az év kezdetén: »próbalapokat * írnak! Elcsodálkozik az ember — monda alólirt — hogy 6 éven át, mennyi időig az említett gyermekek a népiskolákban tanulnak, hogyan lehet kezöket az irás tanulásában annyira képezetlenűl hagyni, vagy más szóval : annyira elrontani, hogy azok legnagyobb része, alig képes, nemhogy szépen és jól, de még csak olvashatóan is lekarmolni nevét !* Az enquéte egyik érdemes tagja, a ki a közgyü- , lés akaratának volt kifejezője, alólirt szavaira a következőt válaszolta: »Bármennyire átlátja és szomorú tapasztalatból tudja is közülünk mindenki, hogy Magyarhon népiskolái legnagyobb részében a szépírás tanítása, menynyire elhanyagolt és azon helyeken hol taníttatik is az, mennyire kezdetleges és tökéletlen állapotban sinlődik; mégis azért, az enquéte egyedül a népiskolák s azok elöljáróiról hárítja és utalja vissza az emiitett hiány és baj orvoslását; azért is a középtanodák 2 alsó osztályában 1 — 1 tanórán, a szépírás tanítását elegendőnek találja. Ama százados baján a szépírás tanításának, melyet t. tagtárs ur előadott, nem a magasabb tanintézetekben, tudniillik a reál és középtanodákban, több tanórák adásával, — hanem mindjárt a kezdetnél, a népiskolákban kell gyökeresen segiteni. Efölött pedig intézkedni: a vallás és közoktatásügyi magas ministerium van hivatva, mely is, ha az eddig történtekből következtetni s remény lenünk szabad, — rövid idő alatt e tekintetben is igen hihető, intézkedni fog. Várjuk be azért türelemmel a magas minisztériumnak e nemű intézkedését. Mióta az enquéte ama igen tisztelt érdemes tagjának ezen biztató s nyugtató szavai elhangzottak, azóta immár csaknem 3 év telt el, mely idő lefolyása alatt alólirt tudomásával, a szépirásoktatási ügyre vonatkozólag sehol az országban senki által ily nemű intézkedés nem tétetett Azért is alólirt felhiva érzi magát, annak megtudására s kérdezi mindazon férfiaktól, kik a magyarhoni közös tanügyek vezetésével foglalkoznak : mikor lesz az az idő, hogy az említett százados hiányon, tudniillik a szépirástanitás hiányán segítve lesz, hogy az nem csak népiskoláinkban, hanem átalában véve mindennemű iskoláinkban a kezdetleges és sinlődő ' állapotjából a több rendes tantárgyak s tanulmányok előadási s tanítási színvonalára emelkedjék ? Hogy e kérdésre fog-e valaki feleletet adni, azt nem tudom. Tájékozásul azonban egy pár őszinte szót, mint a szépirásoktatási ügy mibenlételére világosságot derítő adatokat, e helyen feljegyezni nem tartja alólirt feleslegesnek. (Vége következik ) *) Ez a bebizonyítás oly módon történt, hogy alólirt több megyékből jelesen : Abauj, Beregli, Borsod, Gömör, Heves, Szabolcs, Szatbmár, Ungli, Zemplén s. t. b. 1855-től kezdve a sárospataki főgymn. I-ső osztályában tanulás végett beöjtt körülbelől 2—3 ezerre menő tanuló gyermekek próbairatait több kötetekbe fűzve a nevezett gyűlésre felvitte s azokat ott felmutatta. TÁRCA. Vallási és társadalmi reformátió. Felolvasás ; tartotta Bombaiban 1868 márc. 24-én Kesab Tsander Sen. Honfitársaim és barátim ! Négy év mult el azóta, hogy meglátogattam nagy várostokat, s azon szerencsében részesültem, hogy e téres csarnokban előttetek felolvasást tarthattam. Örvendek, hogy ismét körötökben lehetek, mint jóbarát, pártfogó és szolga, a ki azon fáradozik, hogy nektek szolgálhasson országtok reformátiojában.
