Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-06-16 / 24. szám
az egyházak választóinak 3 egyént s ha ezek közül egyiket sem választanák meg, az arra különlegesen jelentkezök közül a consistorium rendeljen be tanítót, nagyobb jövedelmű egyházba kisebb jövedelmű egyházba pedig a /3 fizetésre egy évig, s az igy megtakarított összeg a jövedelmesebb egyházaktól az egyházmegyei tanítói özvegy-árvagyámintézet részére szedetnék be, szegényebb egyházakban pedig a tanitó fizetésének nagyobbitására fordíttatnék állandó tőkésítés által, s ezen tőkének aztán csak kamatait élvezné a másik évben helyre állított rendes fizetés mellett a tanító. Halálozás által megürült állomásra az egyház saját tetszése szerint választhat tanítót, de az özvegyi évet követő esztendőben az egyház megválasztott tanitójának fizetéséből ennek 20<>/0 -át tartozik az özvegynek vagy az árváknak végkielégítésül levonni és az év eltelte után harminc nap alatt hiány nélkül kifizetni." Mily nagyszerű jótétemény volna ez a szegény árván maradt gyermekekre s bánatos özvegyre ! Az egyháznak semmijébe sem kerülne 5 az uj tanító pedig egy oly összeget tenne félre, melyet özvegye és árvái akkor kapnának vissza mikor arra legnagyobb szükségük leend. 11. A tanítónak szavazatjoga légy en az iskolaszéknél, a presbyteriumban. Hogy e kívánatnak jogosultságára véleményt mondhassunk, tudnunk kell, hogy az egyházközségi presbytereknek mai időben mi a joguk és kötelességök. Az, hogy mikor a lelkész vagy főgondnok szükségét látja valamely egyházi és iskolai ügy elintézésének úgy szellemi, mint anyagi tekintetben, vagy mikor valamely egyházmegyei tanácsbirót, jegyzőt vagy esperest kell választani : a presbyterium a lelkész lakására (parochiára) összehivatik, az előterjesztett ügyek felett tanácskoznak, azokat több oldalról véleményezik és szükség esetében szavaznak. A határozatok végrehajtása többnyire a hivatalnokokra és a presbyteriumból kinevezett bizottságra szokott bízatni. A tanácskozás rendesen vasárnap délelőtti isteni tisztelet végeztével 11—12 óra között történik. No kérem, hát micsoda rettenetes dolog az, ha ezen tanácskozásokban a többi presby terekkel egyenlő joggal birva a tanító is résztvehet, elmondja nézetét, kifejezi észrevételét és saját személyét illető dolgok kivételével mikor szavazni kell, szavaz ? ! Hát levon-e ez valamit a lelkész tekintélyéből vagy megszünteti-e az ő felsőbbségét s okul szolgál-e arra, hogy a tanító a lelkésze iránt tartozó tiszteletet és a hivatalos kötelességekre vonatkozó figyelmeztetései ellenében az engedelmességet megtagadja. Józan észszel nem inkább az ellenkezőt kell-e a tanítónak eme felemelése és megtiszteltetésétől várni ? Hogy az egyházmegyei közgyűlésnek minden praeoráns tanító szavazatjoggal felruházott alkotótagja legyen, annak sem szükségét, sem méltányosságát nem látom be magam sem, mert hiszen akkor a lelkészek is kivétel nélkül és sokkal nagyobb jogosultsággal követelhetnék mindnyájan ugyanezt; továbbá az igen jól tudjuk, hogy az egyházmegyei kormányba mindig a legkitűnőbb egyének közül választatnak be a tagok ugy az egyházi, mint a világi részről s a tanítók közül is csak az ilyenek sorából választottaknak volna helyök az egyházmegyei kormányszékben, mind a konsistoriumban, tanügyi bizottsá gokban és egyházkerületi közgyűléseken, úgyszintén az ezek kebeléből kiküldendő bizottságokban is; azt pedig szintén jól tudjuk, hogy nem minden praeorans tanító tartozik a legkitűnőbb egyéniségek közé. De azt sem tartom helyes indítványnak, hogy az egyházmegyei konsistoriumba beválasztandó tanítók a gyülekezetek presbyteriumai által választassanak meg. Az egyházközségek presbyteriumai nem ismerhetik az egyházmegye valamennyi tanítóit ; hanem igenis az egyházmegyei kormány, a tanügyi bizottság és maga a tanítótestület. A konventre, zsinatra vágyódást egészen feleslegesnek tartom. Mert ha az egyházmegyékben és egyházkerületeken feltalálnék azon hatáskört és méltatást, melyre minden tekintetben szükségünk van ; a konventen ós zsinaton leendő szereplés szükségtelen és haszontalan idő és költségvesztegetés lenne, bármiképen folynának is dolgaink. A 12., 13. és 14-ik pontot igen helyesnek és szükségesnek tartom azon módosítással, hogy mind az egyházmegyei, mind az egyházkerületi tanügyi bizottmány egy harmadrészben tanítókból álljon. Nálunk, a tiszáninneni egyházkerületben a kerületi tanügyi bizottságból szintén kí vannak a tanítók zárva, de az egyházmegyeiben legalább három tagja tanítóból áll. Tisztelt kartársak ! somogymegyei tanítók ! Miután tiszteletteljesen s férfias nyíltsággal szerkesztett emlékiratukra bátor voltam elmondani én is észrevételeimet, engedjék meg, hogy — habár itt-ott eltér is az én nézetem az Önökétől — szivből üdvözöljem Önöket ama nagy hatású kezdeményezésért, melynek már itt, vagy ott, elébb vagy utóbb, de mindenesetre ki kellett kelnie csirájából. Igaz, hogy mi nagyobb méltánylásnak örvendhetünk egyházkerületünkben, mint Önök, de azért mi is távol vagyunk még attól az állásponttól, melyen ma a néptanítónak állania kell. A mi lelkészeink között is vannak még a tanítót alárendelni törekvők ; de szerencsére nem nagy számmal. Nálunk sincs még sem az anyagi, sem a jogi helyzet arányosítva azon roppant terhekkel, melyekkel az utóbbi időben elárasztattunk. Nálunk sem felel meg a méltatás azon álláspontnak, melyre az egyház kebelében csak eddig is fél vergődtünk; pedig még hol vagyunk ! Mi következik ebből ? Az, hogy egyesült erővel törekedjünk fölebb-fölebb, mert ha magunk alant maradunk, a ránk bízottakat sem vezethetjük fel. Azért csak excelsior, excelsior ! Ha mindnyájan elhullunk is a küzdelemben, de a minket is megillető jogokért harcolnunk kell. A közvélemény és a kor szelleme a mi pártunkon
