Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

és pünköst első napja délutánján, vagy az illető lelkész úrral előre megállapítandó időben) legyen kötelessége sat. Mily szerény kivánat s mégis mily indulatba hozza Csepeli P. és a vértesaljai pásztor urat! Hiszen ezen egész pontnak intenciója csak az, hogy a tanító a templomban is megérdemelje a tanító nevet s mint az iskolában növendékeinek, úgy a templomban az ő hallgatóinak teljesen szivébe és lelkébe olthassa azon erényeket, melyekről beszélnie kell. Ugyan lelkesülés és tüzes nyelvek nélkül mire mentek volna az apostolok az evangyéliom hirdetésében s mire megy a lelkész vagy tanító, ha a ' nélkül hirdeti a különben sokszor hatástalan igéket ?! S lehet-e annak lelkesülten, tüzes nyelven beszélnie, ki maga nem érti s nem érzi át azt, amit beszél ; vagy ha érti és átérzi is, nem szabad szólania, ugy mint kell, bátran, szabadon, apostolhoz illően ? ! Vagy az mindegy, akár van a tanító templomi tanításának hatása, akár nincs, csakhogy ő kegyelmének kötelessége az által akárhogy lerovassék ! Ellenben, ha akár a lelkész, akár az őt helyettesítő tanító hatni, buzdítni, lelkesítni, a bűnös szívben, lélekben égetni akar: nem időt és fáradságot igénylő előkészület kell-e ahoz ? S lehet-e a tanítónak szükséges előkészületre bármikor elég ideje ? És ezen igen alapos okból, nem szükséges-e neki mindig tudnia, hogy mely napon és órában kell neki az ő és egyháza derék lelkészét helyettesítenie, ide nem értve az előre nem láthatott véletlen eseteket ? Aztán, ha az iskolában nem szentségteleníti meg azt a helyet, melyet elfoglalt ugyancsak a lelkész ur, egyháztanács és egyházgyülekezet bizalma és felkérése folytán : mivel szenynyezi be s teszi szentségtelenné a templomi szószéket. . Talán azzal, hogy bele lép és benne áll ? Hiszen, ha erre nem méltó, hogy tűrhető meg az iskolában, holott az iskola is templom és a templom is iskola. De hát a nagy ünnepeknek mért az első napja délutánján akarnak a tanítók prédikálni? Azt hiszem azért, mert akkor néhány napi vakáció]ok is van, tehát legjobban előkészülhetnek, de az alkalom is bizonyos ; továbbá, mert ha az első napon elvégezhetik azt, amit a második vagy harmadikon kellene végezniök ; ők is elmehetnének olykor-olykor valamely kedves helyre ünnepelni, mint a lelkész urak s minden más egyháztag. De amúgy soha. Ezenkívül bizony nem esik az jól egy tanítónak sem, hogy bármely legátus előbbrevaló, mint ő. Ami pedig e második pont verbum regensét illeti, hogy t. i. a kölcsönösség és viszonyosság szempontjából a lelkész is helyettesítse a tanítót bármely hivatalos funktióban ennek akadályoztatása esetén : oly jogos követelmény, mely ellen csak az arra képtelen vagy fennhéjázó, zsarnoki önkényhez szokott pap szólhat. Míg a tanítónak a szószékből kirekesztése s a prédikáció olvasására kényszerítése a lelkész hanyagságáról tanúskodik, amennyiben azt mutatja, hogy ő sem szokott apostolhoz illően előkészülettel prédikálni s a tanító által háttérbe szoríttatni s csúffá tétetni nem akar. Hála Istennek, tiszáninneni helv. h. egyházkerüle- ' tünkben ez nem igy van. Itt a tanítónak nem szabad tiporni a szószéket s nem is tapadhat szenny a lelkész palástjára, mert hát tudnak rajta segíteni, a mennyiben oly embernek nem adnak tanítói hivatalt. 3. Egy tanító 80 növendéknél többet ne tanítson. Ha ennél többen vannak, az egyház segédtanítóról gondoskodjék. 4. A köznap délesti isteni tiszt e-1 e t, az esztendő utolsó napját kivéve, beszüntette s s é k. — Ez is igen méltányos óhaj az első pontban kifejtett okokból s ahol csak lehetséges, oda kell törekednünk, hogy igy legyen. Hosszasabban nem foglalkozom e két pont vitatásával, mert ismerem prot. egyházunk szegénységét s nehéz körülményeit, melyek a harmadik pontban foglalt kivánat teljesítését igen nehézzé teszik. Minekokáért mind Cs. P. mind a „v é rt e s a 1 j a i lelkész" véleményét kénytelen vagyok e tekintetben helyesnek ismerni el ; melyből mindazáltal nem következik az, hogy kivihetőségét meg ne kisértsük s el ne kövessünk mindent az akadályok elhárítására. 5. A tanítói fizetés minimuma (lakás, kert s elegendő tűzi fán kivül) 500 forint. Igenis, ha a terhet megsokasították, emeljék a fizetést is annak megfelelő mennyiségre. Minden munkás méltó a maga bérére. S midőn a tanító egyedül az iskolára s az által az egyház és hon boldogitására kénytelen fordítani minden idejét, midőn sem gazdálkodnia, sem mellékes jövedelemforrást keresnie nem lehet és nem szabad ugy, mint ennekelőtte: kötelessége az egyháznak gondoskodnia arról, hogy tanítója tisztességesen megéljen, hivatalához illően ruházkodhassék, családját a nyomortól s művelt osztályok megvetésétől megóvja s ezek mellett az önképzéshez szükséges eszközök megszerzésére is fordíthasson annyit, amennyi nélkülözhetlen. Mert, hogy ezekre 3 — 400 frt elégséges volna, csak az állítja, aki vagy számítani nem tud, vagy a legutolsó napszámossal helyezi egy kategóriába a tanítót, vagy pedig a legroszszabb akarattal van a tanító iránt. S mivel indokolják ez állítást ? Azzal, hogy a k i kevés ideig és kevés költséggel tanul s hivatalos dolga alig tart tovább félévnél, 400 frtnál több fizetést nem érdemel. Mily nevetséges felfogás ! Hát kik fizetik a lelkészt s kik a felekezeti tanítót ? Nemde azon egyházközség hívei, kik magoknak őket elválasztották ? S miért fizetnek ? Talán az iskolában eltöltött tanulói vagy diák életért ? Semmiesetre sem. Hanem azon szolgálatért, melyet közöttök kiki az ő javokra végez. Már most azt kérdem én minden józan eszű embertől, hogy egy igyekező s kötelességeit lelkiismeretesen betöltött tanító nem érdemel-e meg annyi fizetést, amennyi maga és családja hozzájok illő tisztességes fentartására szükséges s megkívántatik ahoz, hogy ő egyedül hivatalának élhessen ? S ha ez a fizetés nincs meg, kivánhatni-e azt, hogy