Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

Ilyen s száz más különlegességei vannak a történelmileg fejlődött autonomiai életnek; mondjuk s ismerjük el, hogy vannak köztök az autonomia k i- 1 növései is; megengedem, de történelmi fejlemények, melyeket egy §-al nivellálni nem lehet. Mondjak egy pár specialiter konkrét esetet is. Mikor ezelőtt mintegy tizennyolc évvel a solti egyházmegye a „hároméves tisztújítás" zászlóját felemelte, a dunamellóki egyházkerület megkérdezte ez ügyben az egyházmegyéket. Négy mellette, négy ellene nyilatkozott ; s a/, egyházkerület azt mondta: többség nincs, tehát határozat sincs, az egyházkerület, a maga tisztviselőire nézve marad a réginél, nem restaurál, a traktusok a magokóira nézve tegyenek saját belátásuk szerint; s a négy traktus restaurál azóta is, a másik négy nem. Azt a nógyet nem lehetett megfosztani autonom jogától, erre a négyre nem lehetett ráerőltetni egy általok nem helyeselt intézményt. Még egy példa, már felsőbb körből, az egyházkerületközi, sőt felekezetközi életből. Hallott-e valaki a dunamellóki ós dunáutúli reformált és a dunántúli ágostai hitv. egyházkerületek körén kivül valamit a nagy-geresdi egyessógről ? Ez a nevezett három egyházkerület közt 1832-ben kötött pactum conventum, oly egyházközségek belviszonyait illetőleg, melyekben a két protestáns felekezet hívei egy egyházközségben vannak törvényesen egyesülve, vagy egyik a másikhoz csatlakozva, vagy épen szórványosan egyiknek kevés számú hivei a másik területén. Ez az egyesség, mely a kérdéses viszonyokat nagy részletességgel szabályozza, negyvenhat évi fenállásután épen most van revisio alatt a mondott három egyházkerület zöld asztalain. Ismét egy sajátságos — és igen fontos — különlegesség. De minek a példákat szaporitni ? Vegye kezébe a Révész ós Tóth Sámuel-féle, különben igen jeles tervjavaslatokat, sőt az azok megnyirbálásával keletkezett albizottsági munkálatot is, akármelyik egyházkerület : ós minduntalan oly szabványokba fog ütközni, melyek történelmi fejleményeit , belélete hajtásait, saját alkotásait megnyirbálják, megszakítják, megmásítják — mi jóért ?... Az egyforinásitás kedvéért. Protestáns elv-e az egyformásitás, minden áron? Minden egyházi elvek közt ez a legkatholikusabb. Az egyformásitás volt-e konventi és zsinati mozgalmunk kiindulási pontja s célja? Ingyen sem. Nem az egyformásitás, hanem az egyesítés. S az egyesítés az alsóbb hatáskörök autonómiájának megszakítását igényli-e? Világért sem. Mit hát? Nézetemet csak röviden, főpontozatokban mondom el, (térből s időből egyaránt kifogytam) de fentartom magamnak, hogy alkalom adtán bővebben is kifejthessem. Az egyesitós nem követel egyebet, mint: a még nem létező, de óhajtott ós már életszükségletünkké vált kapcsolatok megteremtését; a közös ügyekben való közös törvényhozást (zsinat); s a csak nagyobb időszakokban összeülhető zsinat állandó organumait; a közös ügyekben kormányzó (administrativ) testületet (konvent); melynek körébe a lelkészképzés ós képesítés s átalában az iskolaügy legfőbb, egyöntetű irányzása, talán egy majdan létesítendő protestáns egyetem ügye, a szertartási s ének-ügy, egy közös domestika stb. tartoznának ; s vógre egy legfőbb törvényszéket, mely harmadfokú felebbezósi s egyszersmind semmitőszék volna. íme, amire szükségünk van. Ez a kapcsolat megteremtése, szerintem, az egy szükséges dolog. Legalább most. Mert maga a kapcsolat, a gyakori érintkezés, összeszokás, különleges intézményeink kölcsönös megismeróse, a jobbról való meggyőződós : szülhet később a mostaninál nagyobb egyformaságot, ha az kívánatos; bár én a teljes egyformaságot nem óhajtom ; de amennyiben kívánatos ós lehetséges : szülessék meg önként, fejlődjók történelmileg s ue — a zöld asztalnál, idegen egyházalkotmányok mintájára, elméletileg, szépen esztergált §§-ok által ! SZÁSZ KÁROLY. ISKOLAÜGY. Keressük az igazságot a „somogyi memorandum" ügyében. *) (Vége) 2. Prédikálni az anyaeklézsiabeli tanítónak évenként rendesen csak háromszor (p. o. karácsony, húsvét *) Többfelőlről jött tudósítások szerint Gérec urnák mult számban közlött cikke elején olvasható kifakadásokért a szerkesztőséget teszik feleló'ssé és roszalják az afféle közléseket, melyek csak megbotránkozást szülnek. — Mi ama kifakadásokat távolról sem helyeseljük, mindamellett nem tartottuk célszerűnek a vörös plajbászt alkalmazni, azért, mert meggyó'zó'désünk szerint uj intézkedést igénylő' társadalmi bajok gyökeresen eligazíthatok mindaddig nem lesznek, míg elébb minden fél, — ha szabad úgy szólnom — mérgét ki nem adta. A visszafojtott, elhallgatott szó az, mely békétlenkedik, lázong és pusztít; kimondva, eleintén elkeseredést és visszatorlást szül ugyan ; de utoljára is oda vezet, hogy mind a két rész belátván túlingerültségét, egyik is, másik is enged, és létrejő a compromissum. Ez sokévi tapasztalatom, s ettől el nem térhetek. Szerk.