Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-16 / 24. szám

Kijelentettem azért már a debreceni tárgyalásokon s ismétlem itt is, hogy nem akarnám a ma gyar reformált egyház általam s mindnyájunk által oly hőn óhajtott egységét, egyházkerületeink egyesülésének s az eddiginél szorosabb kapcsolatának alakjában, akadályozni, vagy épen lehetetlenné tenni. De csak is a mondott alakban óhajtom azt, s nem unificatio, nem centralisatio alakjában. Helyeslem azért, vha kimondatnak s törvénybe igtattatnak, egyházunk sarkalatos és mindnyájunk által egyaránt vallott elvei ; ha kimondatik, hogy egyházalkotmányunk képviseleti alapon áll, hogy az u. n. világi és egyházi elemek egyensúlya, (ha nem is számszerinti egyenlőségben, mint pl. Erdélyben nem, és sohasem is volt) egyházunknak szükséges kritériuma; hogy a lelkészképzés ós képesítés, az arra jogosított testületek (egyházkerületek) közös és egyetemes joga, oly kép, hogy akit egyik kerület az igehirdetésre és sakramentomok osztására, szóval a lelkészi hivatalra képesít, annak képesített voltát a többi sem tagadhatja meg, (mint közelebbről egyik egyházkerület tette); hogy a ratio educationis megállapítása szintén közös és egyetemes jog; stb. Helyeslem, hogy az egyházi szervezet fokozatai: egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, egyetemes egyház meghatároztassanak ; hogy mindeniknek képviseletei, hatóságai és közegei kijelöltessenek ; hogy mindeniknek jogköre meghatároztassék s körülirassék, nehogy egymás jogkörébe vágva, zavart, harcot s élet helyett felfordulást idézhessenek elő, egyszóval akarom, hogy a különböző, alsóbb ós felsőbb rendű hatáskörök, testületek, mint erkölcsi személyek vagy egyének coordinatiója megszabassék s törvény által legyen szabályozva. De e részben tovább nem megyek. Az ekkép coordinált fokozatok mindenikének saját hatáskörében meghagyom a statutarius jogot, az önrendelkezést, az autonomiát. S annak megszabásába, hogy az alsóbbfoku hatóságok, hatáskörükbe tartozó saját ügyeiket mikép intézzék: nem szólnék bele. Nem, kivált most, mig az egyházkerületek közt oly sajnosan nélkülözött s annyira óhajtott kapcsolatot még csak létesíteni kell, s annak létrehozását s az arra annyira szükséges egyértelműséget nem szeretném azzal keseríteni el, hogy az egyesülést az ellentétek egy formába kényszerítésével, s tényleg élvezett önhatósági jogoknak a felsőbb fokozat javára való konfiskálásával kezdjük. Több mint huszonöt év óta szemlélvén már az egyházi életet s élvén benne: lehetetlen máskép gondolkoznom. De ha annyi évi tapasztalás nem vezetett volna is erre a meggyőződésre: rá kellett volna jönnöm csak a debreceni tárgyalás alatt is. Az egyházközségek, — egyházmegyék ós kerületek j „szabályozásánál" — minden §-nál kitűnt, mennyi sajátlagos történelmi fejlődés van, eddig oly sok ágra szakadt egyházi életünkben. Mindenütt különbségekkel találkozunk. Erdély nem ismeri a világi ós egyházi elem számszerinti egyenlőségét s annak fo-1 lyományát: a kettős elnökséget; egyházmegyéi, kerülete is egészen más szervezettel bírnak, miut a mieink a Királyhágón innen ; állandó közigazgatási testülete van, stb. stb. Az albizottság előzékeny volt; fentartotta s jövőre is biztosította az erdélyi egyházkerületnek a maga különlegességeit, ezzel már előre megütötte a rést az egységes szervezeten. De nincsenek-e meg az itteni négy egyházkerületnek,, sőt kisebb mértékben minden egyes egyházmegyének, sőt sok egyházközségnek is, mindeniknek a magáéi? Egyikben, kerületen ós megyén, az egy ülésszakra választott képviselőkön kivül, választott állandó tanácsbirák is ülnek, kik az egyházmegyei s kerületi törvényszéknek is esküt tett tagjai, míg a másikban a tanácsbirák intézménye ismeretlen, s a közgyűlést az espereseken ós segódgondnokokon kivül csak a képviselők, a törvényszéket viszont csak az esperesek és segódgondnokok alkotják. A lelkészválasztás a tiszántúli egyházkerületben, a legtöbb helyit, kizárólag a presbyterium joga volt a legújabb időkig; azután a népesebb egyházközségben, a háromszoros számú nagyobb képviselettel megszaporított presbyterium gyakorolta; nálunk dunamelléken, kis ós nagy egyházközségben, az összes gyülekezet joga. Egy helyen kijelölés mellett történik, melybe az esperesnek vagy egyházmegyének több-kevesebb beleszólója van; más| lielytt anélkül teljes szabad választás van. Egyik egyházkerületben a káplán-elhelyezés az egyházmegye joga s annak a köróbeu mozog a káplánváltozás, ós a papok az egyházmegyei papok s káplánok körére szorítva választhatók; a másikban a káplán-elhelyezés egyházkerületi ügy s a pap választás vagy az egyházkerület körére van szorítva, vagy az egész erdélyi s magyarországi magyar reformatusság összes lelkészeiből válogathatnak szabadon az egyházközségek. 47*