Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-01-20 / 3. szám
a „római szentháromság" — és „Die BULLE oder der Bullentödter" cimü beszélyeit kiadta, azt mondta volna, hogy a római hierarchia, melynek megbuktatására 6 az ő hatalmas lándzsáját, Luther az ő még sokkal sujtóbb karját felhasználta, ós a jobbak együttes rosszalásukat hangoztatták, több mint 300 óv múlva még fenn fog állani: ezt bizonyosan ép oly nagy obscurantismussal vádolta volna, mint a milyent a róm. kath. egyháznak keserűen szemére hányt. Ezt megfontolván, mi ugyan — számításba vévén a róm. kath. egyház törekvéseit és céljait •— méltányolni tudjuk IX. Pius mint a „Cruxde cruce"nek szenvedéseit, de egyszersmind bátrak vagyunk, mint a szellemi keresztyénség bajnokai zászlónkra a „Crux de coelo"-féle jelmondást felírni, mert haladásunk sarkpontja minden időben a nazarethi Jézus tiszta vallástana fog maradni, miután csakis igy eszközölhetjük az emberiség szellemi felszabadítását. Hogy e célt inikép véljük elérhetni, erről majd egy következő cikkben szólunk. BIERBRUNNER GUSZTÁV. ISKOLAÜGY. A szépirásművészeti tanszék felállításának kérdése az országos rajztanárképezlében Csaknem 20 éve már annak, a mikor alólirt, mint a szépírás- és szabadkézrajz oktatásnak egyik régi s hű munkása (1848 óta) a Prot. egyh. és isk. lapok 1858- s 59-ik évi számaiban a kor kívánalma szerinti „szépirástanitásárólHöbb rendbeli értekezéseket tett közzé*) És milyen eredeti következmény nyel! A nevezett értekezésekre, az akkor működő szakférfiak (szépírás-tanárok) s átalában véve mind azok, kik a nevezett tantárgy előadásával foglalkoztak, vagy talán még mai napig is fog*) Mind azokat, kik az emiitett évi közléseket >; > a szépirástanitásáról( < óhajtanák olvasni, ntasitja alólirt, a nevezett lap 1858-ik évi 50 és 51-ik számai megnézésére, a hol is az első közlést ily cim alatt: »A régi és az ujabb irtanmódszerinti Írástanításról* meg fogja találni. Utasitja továbbá alólirt még a keresőt, a nevezett lap 1859-ik évi 4-ik s 5-ik számaira ; a hol is az emiitett értekezésekbó'l a 2-ik közlést : »A népiskolai Írástanításnak (az ujabb irtanmód szerint) a a tanító és tanítvány irányábani követelményeiről® szintén megtalálhatja. Végre a 3-ik közlést, ugyancsak a nevezett lap 1859-ik évi 24., 25. s 26-ik számaiban ily cim alatt : »A leirt betűnek vagy szónak kiigazítása (correctura) s iró osztályánál igazitási taneljárása egy nép- mint irástanitónak( < szintén elolvashatja a kereső, . . lalkozhatnak — az ország minden részeiből: hallgatással feleltek . . . Nagyon sajátságos és feltűnő lehet most azonban mindenki előtt, a kik az emiitett közléseket elolvassák s feltudják gondolni a szépírás-oktatásügy jelenét s múltját, hogy a szakférfiak s átalában véve mind azok között, kik írástanítással foglalkoznak, miért nem találkozott sem akkor, sem azon idő óta, csak egy egyén is olyan, ki a közzétett szépirástani alapelveket s taneljárásokat, azok igazságait megértve, különösen az uj irástanmódszernek, a régi feletti üdvös előnyeit belátva s elismerve, helyeselte, vagy ha azok ellen alapos kifogásai s észrevételei lettek volna, azokat nyilvánosan közzétéve, figyelmére méltatta volna ! ? Hogy a szakférfiak, alólirt közléseire csak hallgatással feleltek, annak oka némileg menthető s kimagyarázható. Az akkori időben kevés volt még a szakember s ezek előtt is az uj szépirás-tanmódszer s taneljárások részletes előadása oly nehéznek s annyira kivihetetlennek tünt fel, hogy azok alkalmazásait tanítványaikkal megpróbálni s életbe léptetni nem akarták. Igen is! mert az ő meggyőződésük szerint : a szépírás tanításában csak is az általuk eddig ismert és gyakorlott régi irástanitási módszer az egyedül tökéletes és célhoz vezető. Sok egyéniség van még mai napig is olyan, a ki különösen az irástanitási módszerben annyira hajthatlan és önfejű, hogy a régitől elválni, vagy csak attól egy hajszálnyit is eltérni, — a roszat jobbal felcserélni, — részéről lehetetlenségnek tartja! Ez az eset adhatta már elő magát bizonyosan az említett szépirástani közlés alkalmával is. Az emiitett idő óta azonban, különösen a közoktatásügyre vonatkozólag, a halhatlan érdemű s boldog emlékű b. Eötvös József idejében, a magyarhoni népnevelés s átalában véve a tudomány és művészet előmozdítása érdekében sok mindenféle hasznos és üdvös intézkedések tétettek, minemüek : az ország több részeiben tanitóképezdék, fő- és alreál-, s végre középtanodák felállítása, azoknak a kor kívánalmához illő berendezése, ugy minden állami, mint szintén több felekezeti iskoláknál, melyeknek következtében az ország különböző részeiben több szabadkézrajzi — és szépírástanári állomások s tanszékek keletkeztek, országos mintarajztanoda és országos rajztanárképezde állíttatott fel sat. Ezeknek hallására minden igaz magyar s jó érzésű szakember szive örült s a jövőben még szebb s nagyobb reményekkel lőn eltelve. Ily, a tanügy szebb jövőjének reményében történt az 1875-ik iskolai év végén augusztus hó elején Budapesten : hogy a rajzoktatásnak egyik buzgó munkása Landau Alajos úr, nagy buzgalommal, az ország külömböző részeiből összehívott egy rajztanári gyűlést s megtartotta egyszersmind az első országos rajzkiállitást. Az enquette végeztével, a megállapított rajztanitási módszerek s beadott tervezetek között alólirt is nyújtott be egy tervet, mely azt tartalmazta, mi módon kelljen a
