Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

Ezen ígéretünk mindent magában foglal a kötelesség hűségben egyik részről, és mindent vár viszonzásul a másiktól. Szeretetet, bizodalmat s némi elnézést a hallgatók részéről, s ahol panaszra ok mutatkozik, tűrést és engedékenységet mindkét részről. Akkor hiszem, hogy mint eddig évek óta, úgy ezentúl is a fegyelmi ügyek fogják legkevésbbé igénybevenni az esperesi hivatal gondjait. Midőn törekvéseimet ekkép jeleztem, nem kérem lelkésztársaimat, hogy segítségemre legyenek, nem az egyházi elöljáróságokat, hogy ezeket előmozdítsák. Boldog vagyok annak tudatában, hogy mindaz, amit kérnem kellene, már előlegezve van, meg van ajánlva azáltal, hogy e tisztre méltóztattak. Most tehát csak azt kérem, fogadják hálámat közreműködésük ily modorban tett felajánlásáért. Ami itt előlegezve volt, azt remélem és azért fordulok egyházmegyénk bölcs tanácsosihoz is általában, s különösen világi tanácsbiráihoz. Voltak idők, midőn az ő hivataluk és jelenlétük külső fény és külső oltalom szempontjából tekintetett.A mi időnk szerencsésebb. A világosság, mellyel tanácskozásainkhoz járulnak, a meleg szeretet, élénk részvét, mellyel egyházi ügyeinknek, még a legjelentéktelenebbnek is tárgyalásában foglalkoznak, mi ennyivel többet várunk és nyerünk tőlök elődeinknél s ez az, ami nekünk erőt kölcsönöz. Ezen erőnek bátorítását remélem azon helyről, melyet lelépett főesperes úr számára a közgyűlés tisztelete kijelölt, az én jobbomon. Igazgassa ezt a jobbot s a mester ujjai mutassák az irányt az egykori tanítványnak, most hivatal-utódnak, ki bölcs tanácsait egyszer-mindenkorra bizodalommal kéri ki. Ezen erőnek megkettőztetését remélem elnöktársamtól, tekintetes segédgondnok úrtól, kihez ami szeretett kun szentmiklósi egyházunk igazgatásában egy évtizeden keresztül közösen viselt elnöki tiszt emlékére való hivatkozással fordulok, kérvén, hogy mint eddig egyházunk, úgy most és ezután egyházmegyénk gondjait — kéz kezet fogva, egymás terhét hordozva, Istennek ügyét ide alant munkálva, szeretve házát, építve — velem megosztani kegyeskedjék. Lelkész igtatás Pápán. A pápai ref. egyház Úrnak menybemenetele napján kettős ünnepet ült. E napon történt Kis Gábor úrnakj a pápai egyházmegye esperesének, s a dunántúli egyházkerület pénztárnokának — pápai lelkészszé igtatása. — Általános az öröm, újra bírhatni a jó lelkipásztort, s újra gyönyörködhetni abban, a kinek tudománya, megnyerő alakja és ovatos eljárása tekintélyt tudott szerezni, s kinek emlékezete oly élénken megmaradt a pápai ref. gyülekezet szivében, melytől 20 évvel ezelőtt vett búcsút, midőn Losoncra elválasztatott. Mint már emlitém, az ünnepélyes beigtatás mult hó 30-án áldozó-csütörtökön ment végbe. Harangok zúgása : cath. rokonainkké : jelenté a reggeli 9 órát, a nép tódult, s a nagy és tágas templom egész zsúfolásig megtelt. — Ott láttuk a város elöljáróit, a főiskola tanítóit, s az összes tanuló ifjúságot — Kilenc óra után belép a templomba Kiss Gábor úr, s — mintha tán hallaná mint sír, mint jajgat utána az elhagyott nyáj, midőn épen egy másik nyáj szellemi vezetését veszi át; oly bús, oly levert. — Az egyházi énekek elzengése után Barthalos Mihály egyházmegyei esperes úr velős beszédében röviden érinti a lelkészi állás fontosságát, s remek beszédét egy megható imával a gyülekezet és az uj lelkész megáldásával végzi. — Hogy az ünnep még lélekemelőbb, még szivrehatóbb legyen, a főiskolai énekkar egy alkalmi éneket énekelt, mialatt Kiss Gábor úr a szószékbe ment. -— Elhangzik az ének, mély csend. Minden szem az ünnepeltre néz, minden fül reá hallgat. — Mély csendben száll a sóhaj, s hangzik a buzgóság imája, melynek minden szava, minden betűje életet Önt a hallgatók szivébe. Tanítása alapigéjeűl Apóst, cselek. II. r. 14. és 22. verseit vette, hol ezek iratvák : Péter pedig előállván a 11 apostolokkal, felemelé az ő szavait és szóla nékik, mondván : Zsidó férfiak, és ti mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben : ez legyen néktek tudtotokra és vegyétek füleitekbe az én beszédemet. — Izráel nemzetségének férjfiai, halljátok meg a beszédeket, ama názárethbeli Jézust, ki valóban megbizonyíttatott Istentől ti nálatok hatalmas erők, csudatételek és jelek által, melyeket Isten cselekedett ő általa ti köztetek, a mint ti is tudjátok, Istentől bocsáttatott férfiúnak lenni. E szent igék alapján készített remek munkájában annyira szívhez szólt, hogy ha volt is szem, mely nem könnyezett, de szív nem volt, mely meghatva ne lett volna. Nagyszerűen adja elő a názárethi Jézus igaz prédikálását, Péter apostol kezéből vevé át a vezérfonalt, ki igy szól: Izrael nemzetségének férjfiai ! halljátok meg a beszédeket : ama názárethi Jézust, ki valóban megbizonyíttatott. Az evangéliumi igazság hirdetése, az égi elveknek emberi keblekbe átplántálása, földi szenvedések közé mennyei virágok ültetése, s egy szellemi életnek kitűzése és megkedvelése által vél eleget tenni a nagyszerű munkának, mi egy lelkészre várakozik. j A Krisztus prédikálásánál eltérők szerinte a vélemények ; Vannak, kik azt hiszik, hogy akkor prédikál: ják a názárethi Jézust, midőn szent ereklyékkel kezükben szólnak a néphez, vagy midőn a megfeszittetés gyászjeleneteiből mutatványokat rendeznek. Nem kárhoztatja ugyan e nézetet, de mint a remek beszédből kivehető, nem tudja feledni, hegy a külsőség nem használ semmit, lélek az, a mi megelevenít. Vannak, kik szüntelen Krisztus nevét emlegetik, s egyes helyeket kiszakitnak a szentírásból, s azt annyira mindennapivá teszik, hogy vagy meglátszik rajta a hétköznapiság jele, vagy pedig pengő érc és zengő cimbalommá válik. Az egyház, mondja, annyiban üdvös és jó, amenyiben az ének, az igehirdetés által és a sacrameutumok