Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-09 / 23. szám

által egy lelki életre buzdittatunk, egy nemesebb erényre ébresztetünk, és reményeink felöl biztositást nyerünk tanaiból. Az egyház minden állandósitottsága mellett is változó, mig maga az Isten íia örök, változhatatlan. Krisztust hirdetni annyi, mint hirdetni minden nagyszerűsége mellett is az o vallását, mely átöleli az emberek teremtőjéhez, embertársaihoz, a jelen és jövő világhoz való viszonyát. A mi Istenhezi viszonyunkat illeti, míg az ó testamentumban a törvény és függés uralkodott, addig az új testamentumban a szeretet és engedelmésség érzete lép elő. A nazarethi próféta szavára a szigorú Jehova egy szerető édes atyává változott, ki még a tékozló fiú elébe is, ha az bünbánva tért vissza, ölelő karokkal lép. Ezután velős és tartalomdús szavakkal az emberiséghez, a jelen és jövő világhoz való viszonyunkat érinti, s midőn nem az elesett, hanem a megváltott; nem a törvény alatt szenvedő, hanem a fiúság által megszabadított, nem az üdvtelen, de a bátorságnak, lelki küzdelmeknek, szabadság érzetének lelkével felruházott ember hirdetését és prédikálását igéri, nem hagyja érintetlenül az örök üdvöt sem, melyet eme szent irati mondás betetőzésének tekint: „Legyetek tökéletesek, mint a ti menyei atyátok tökéletes \ Remek beszédét az üdvözlések hosszú sorával zárja be, megható s nagyszerű a főiskolai növendékekhez mondott eme néhány szava : Tirólatok sem feledkezem meg, kedves tanuló ifjúság ! A jövő nyújtja félétek jobbját, de midőn jobbját nyújtja felétek, arcában egy nagy kérdőjel mutatkozik. Mi van irva a kérdőjel alá? Rövid: Vallás vagy vallástalanság, jellem vagy jellemtelenség, becsület vagy alásülyedés, a választás rajtatok áll. A minő leend a választás, aszeriut fordul felétek a keresztyénség geniusa, vagy aszerint fordul el arcára tett kezekkel tőletek. Majd a különböző hitfelekezetekhez igy szól : Üdvözöllek titeket, kik e város különböző osztályaiból, rendéiből, s más hitfelekezetből valók vagytok. Ezen megjelenésiek kedves valója azon meggyőződésemnek, hogy az én Istenem a ti Istentek is, és hogy mi testvéri kezet nyujthatunk. Az isteni tiszteletnek vége li órakor. A hatás, melyet a remekmű hallása szült bennem, bírt engemet arra, hogy e munkát vázlatban ismertessem. Ellene szólani e munkának nincs szavunk, ép azért merjük bátran elmondani : a maga nemében páratlan munka. Feljogosít ez bennünket, azon édes reménynyel nézni a jövő elé, hogy azon szószékről, melyhez oly sok kitűnő egyén neve fűződik, mint eddig, úgy azután is az evangélium tiszta és fényes napja fog ragyogni, természetesen szem előtt hordván az érdemekben megőszült férjfiú eme szentírási szavakat: „Vessük el a setétség cselekedeteit, és öltözzük fel a világosság öltözetét," de kell, hogy nagy fontosságot tulaj donitson eme szentirati szavaknak is : „Szabjátok magatokat az alázatossághoz. Ne legyetek bölcsek csak magatok értelme szerint". A mi pedig a pápai ref. gyülekezetet illeti, ha elmondhatta egy évvel ezelőtt: »Megszűnt a mi szivünknek öröme, siralomra fordult a mi örömünk ; mert elesett a mi fejünknek koronája", úgy most bizonynyal elmondhatta : „Ez a nap, melyet az Ur rendelt, örvendezzünk és vigadjunk." Végűi méltónak találom dr. Klein Mór főrabbi úrnak felköszöntő beszédét ideigtatni, melyet a Kiss GK úr tiszteletére adott ebéd alkalmával mondott : »Az emberiség eszméje, amennyiben ez az egyesek magasabb érdekközösségének szüleménye, e mai napon, habár szűkebb körben is ünnepet ül. Ez eszme születési helyét tudvalevőleg nem jelöli meg sem emlékkő, sem márvány vagy ércszobor, valamint annak születési napját nem tünteti ki a naptár rikító színek által szembetűnő betűkkel. Ez eszme csiráját magában hordozá az emberi sziv már akkor is, midőn a puszta létért való küzdelmen kivűl magasabb vágyak még nem heviték azt. Ámde ez eszme fejlődése és érlelése valamint minden időben volt, ugy napjainkban is bizonyos feltételekhez van kötve ép úgy, mint a fold mélyében rejlő csira fejlődése a nap melegitő sugarát, az enyhe esőt és langyos szellőt nem nélkülözheti. Az emberiség, mint magasabb életcélokra szövetkezett s azoknak elérésén vállvetve fáradozó család eszméjének is napsugárra van szüksége, mely fejlessze, nagyra növelje, s gyümölcseit érlelje; Napsugár az, mely keresztül törve az élet néha sötétes fellegein, megaranyozza a halandó szűk látkörét s fényével megvilágítja a kétely szédítő örvényeit. Ez égi sugár a hit. Az emberiség eszméjének hű kísérője a hit, miként a földé a hold. Hiszen az emberiség, tekintve közös érdekeit, közös feladatait és közös céljait nagy családot képez, melyet csak is testvéri szeretet köteléke tarthat Össze; de lehetne-e szó testvéri viszonyról, ha az egy atya iránti szeretet és tisztelet érzete nem hatná át az egyeseket ? ! Az emberiség eszméjét láthatatlan atyai kéz plántálta az emberi szivbe ; s ennek tudata mindannyiszor újra éled föl kebelünkben, valahányszor a hit égi sugarának utat engedünk szivünkbe. De miként a tiszta fehér napsugár a mindenségben létező tárgyakon megtörve, különféle színekben vettetik vissza, míg együvé foglalva, a megtört részekből egyesitett sugár ismét egyféle világosságban tűnik szemünkbe; ugy a hit égi sugarának is csak egy forrása van, s habár a különféle felekezetekben és egyházakban különféle színezetet is vesz fel, együvé foglalva mégis csak egy forrásra vezethető vissza. Az emberiség egy jegecet képez, annak egyes oldalai a különféle hitfelekezetek és egyházak, s ezek egy valamennyiüknek közös mag körűi, melyet hitnek nevezünk, képződtek. A hit ikertestvére az emberiség eszméje, tehát e mai napén, — mint mondám ünnepet ült, a midőn egyik buzgó apostola tiszteletben és feladatokban egyaránt gazdag hivatalába lett beigtatva. Szívből kívánom, hogy adjon neki az egek úra erőt és tartós testi épséget, hogy tőle kitelhetőleg táplálja édes mindnyájunk keblében a testvéri szeretet kölcsönös 46*