Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-02 / 22. szám

kezik; nem püspöki egyház, minő a róm. kath., hol az egyház csalhatatlan főpüspöke szab meg mindent; de nem is papi egyház (klerikális), mint a miénk yolt a b.-keresztúri tanácskozmány előtt, sőt talán a budai zsinatig, mely klerikális egyház védelmében vesztette el a püspöki és tanári hivatalt a tudós Sinai Miklós. E népegyházat képezi a hivő nép, kormányozza a nép és fentartja a nép. Belép a népegyházba a nép, vivéu magával minden sajátságait, u. m. nemzeti nyelvét, nemzeti szokásait, történelmét, erényeit és vétkeit, sőt nemzeti fegyvereit ós öltözetét. És ahol a népegyház szabadon mozoghat, az egyház lesz a nemzetiség élesztője, fenntartója, a nemzeti erény fokoz ója, a nemzeti bün ostora. Az ily népegyházban a vallás és a politika, mint két folyó, tnidőn egy mederbe szakad, együtt erős lesz arra, hogy népeket szellemileg és anyagilag boldogítson. Ha valahol e földön, épen hazánkban kívánatos, hogy a népegyház erős és virágzó legyen. Itt, hol sok idegen nemzetiségek közt a magyar nemzetisig elnyomatással fenyegettetik, és amelynek ellensúlyozására a gondviselés egyházunkat rendelte, mert egyházunkba a magyar nép jő be minden nemzeti sajátságaival, nemzeti nyelvű iskoláival, kultuszával, nemzeties nyilvános és magán életével: azért egyházunk magyar nemzeti egyház, szemben a latin és görög egyházzal. Felesleges tehát akár a reformált, akár a protestáns elnevezés. Oly időben, mikor a nálunk élő szerbek és románok, különben püspöki egyházukat szerb-román nemzeti egyháznak nevezgetik tüntetőleg; oly időben, mikor a magyar ajkú g. katholikusok görög nyelven irt szertartási könyveiknek magyar nyelvre lefordíttatását kérelmezik az esztergomi érsek előtt, hogy a magyar nemzetiséget támogathassák : nékünk népegyházunkhoz vonzó szent szeretetünk követeli, hazafiúi tisztünk parancsolja, hogy most az uj alkotmányozás korában felvegyük valódi nevünket: a m a g y a r e g yh á z nevet. E néven nevezett minket eleitől fogva a köznép ; ,,magyar vallás, magyar pap, magyar templom" — mindennapi kifejezések népünk ajkán. Volt idő, mikor egy magyar kalap, — egy tisztes magyar szakáll viseléseért bezáratták a magyar embert germanizátoraink; de volt oly idő is, mikor egyházunk nemzeti zsinatot tartott a nemzeti fejedelmek korszakában Szatmáron; és most midőn hazai kormányunk a nemzet fiainak kezében van, az idő int?

a kötelesség sarkal, hogy építsük fel magyar egyházunkat, hogy legyen az keresztyén ós talpig magyar. Melyik pedig a magyar egyház ? mik annak ismertető jegyei? ... a reformáció vívmányai fejezik ki. Ha azokat előszámláljuk, épen a magyar keresztyén népegyház fogalma jő ki. Mit ekként vélek Összeálithatni, a magyar egyház a magyar királyság területén lakó azon keresztyének szerves egyesülete, kik elvetvén minden emberi találmányt, szájhagyományt és rendeleteket, a természetes józanész által szabadon vizsgálandó, hitelesnek* ismert szentkönyveket fogadják el üdvök alap-I j á u 1. Lehetnek, kik azt mondják, hogy e fogalom i X tág, ennek keretébe beférnek ev. testvéreink is. Es óh vajha beférnének ! Vajha kiterjeszthetném karjaimat és szivemhez szoritnám őket!! Hiszen az alap közös, a kisebb részletekben külömbözés csak az emberi szenvedély által fokoztatott oda, hogy a meghasonlás szétszakadásig vitessék. Midőn a természetben két falevél ós két fűszál sincs teljesen egyforma, miinódon kívánhatnánk, hogy a legkisebb részletekig egyformák legyünk hitben, de lehetünk egyek abban, a ki fő: a Jézusban ós az ő evangyéliomában; lehetünk egyformák a szeretetben és reményben. A vallásos villongások kora lejárt, a szeretet szelleme lengi át még a nem keresztyén népeket i?. Itt az idő, hogy e különben Jézus evangyélioma körül sorakozott két magyar felekezet egymás keblére boruljon ós elsírván a multak bánó könyeit, egyesüljön !! ! Az ,,Ev. prot. lap" 11-ik számában T. S. tanár ur következőkép határozza meg egyházunkat, adván annak ,,magyar reformált egyház" nevet: „a magyar szent korona alatt álló tartományok területén, a vallás ós erkölcsi élet forrásául és szabályozójául, egyedül az 6- ós uj-szövetségi szent iratokat valló, a másik helv. hitv. tételt ós heidelbergi kátét simbolikus könyvüknek elismert s egymással szerves egybeköttetésben s egyházkormányzati közösségben élő gyülekezeteknek összesége." Midőn ón ezen meghatározást elolvastam, arról kezdtem gondolkodni, vajon az iró nem tüntetni akar-e a p ápa zászlójával, a negyedfél százados re-