Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-06-02 / 22. szám

formáció ellen? mikor egyházunk kritériumai közt a helv. hitvallást ós heidelbergi kátét, mint lényegeseket említi. Mert nem gondolnám, hogy ne tudná, hogy konfesszió és szabad vizsgálódás, egymással szemben ugy áll, mint lelki szolgaság a lelkiszabadsággal. Nem hiszem, hogy ne tudná, hogy kár volt annyi vér ós köny árán szóttörni Róma rabláncait leikeinkről, csak azért, hogy azokat a konfeszió bilincseibe verjük. Nem hiszem, hogy ne tudná, hogy 1566-ban, midőn a debreceni zsinat a helv. hitvallást rajongva elfogadta és büntetést rendelt az ellen, ki attól eltérőleg tanít, nemcsak papir pápát csinált, de a zsinatolók csalhatatlanságát is kimondotta. Es midőn korunkig papok ós tanárok eskettettek a konfeszióra, e 300 óv alatt fel lett tartóztatva a szabad vizsgálódás, fel azzal együtt az emberiség haladása, mintha e tekintetben csak Rómához szegődtünk volna. Ezt folytatni, egyházunkat visszafelé terelni ? . . . bizony nem hiszem, hogy valaki óhajtaná. És én e tárgyban helyzetére figyelemmel, mentem a tanár urat, ki szintén átlátja azt, hogy körültüuk minden halad, tehát mi visszafelé nem mehetünk. És a káté ! . . az a heidelbergi káté!! ugyan vette-e azt valaki tüzetes birálat alá ? Én a theologiai tudományok mai szinvonaláu nem álló falusi pap, ón mutassam-e be ezen nagyrószben zsidó konfessziót?? X-ik kérdés: ,,nemde az Isten büntetetlen hagyja-e az embernek vakmerő engedetlenségét ós tőle való elszakadását? felelet: semmiképen nem, söt inkább retteneteskópen haragszik, mind a bennünk született bűnért stb. . . j Mit ? Hát Jézus igy tanított Istenről ? hogy retteneteskópen haragszik, és nem ugy, mint szeretettel teljes édes atyánkról? És mi, mert a kátéban igy van, Jézustól eltérve, Mózeshez és a prófétákhoz szegődünk? a zsidók haragos, boszuálló Istenét prédikáljuk?!! És a XCII. kérdés szerint; „az istennek törvénye a X parancsolat" • és a XCI. kérdés szerint, azok a jó cselekedósek, melyek az Istennek törvénye szerint lesznek. Én legalább ugy tanultam, hogy a törvény és próféták Malakiásig voltak és hogy nem vagyunk immár a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt; tehát a ker. erény és kötelesség alapja Jézus szerint nem a X parancsolat, hanem az Isten, mint szerető atyáuk iránti fiúi hálás tisztelet ós szeretet. Es azért a XCI—CXV kérdésig: mit kiván Isten a 1-ső, 2-ik, 3-ik sat. parancsolatban ? felelet: mitőlünk semmit! . . . mert mi parancsolat nélkül, fiúi hálás indulatból teljesítjük menyei atyánk akaratát. Nem megyek tovább e kapós könyv bírálatában. Nem is említem, hogy az csúfolódó ós a r. katholikusokat boszuállásra ingerlő könyv volt eredetileg. Azt megjegyzem azonban róla, hogy hatalmas erővel bir híveinknek a templomtól elszoktatására. De azért, míg parancsoltatik, vasárnap délután az üres falaknak is kathekizálunk!! Különös kellemetlen érzés szállta meg lelkemet midőn T. S. ur pandektái közt Dózsa E. jogtanából idézve Kálvin nevét olvastam, kiről minket kálvinistáknak is nevezgettek. Mely név pedig reánk teljességgel nem illett. És szeretem hinni, hogy minket ellenségink neveztek kálvinistáknak. Nagy hirre kapott Kálvinnak ,,Institutiones Relig. Christ" című munkája. De hogy abban a Krisztus lelke nem lakott, mutatja Szervét és Kasztellio elleni vórbiráskodása. Az ő gyümölcseiből esmertetik meg ! Méltó, hogy e protestáns Torquemada emlékétől arcpirulással forduljunk el. De hogy konfesszió-, vagy csak dogma-tekintély is nem említtethetik egyház-alkotmányunkban, ez a közelebbi konvent programmjáből olvasható, melyszerint a dogmák a tudománynak hagyatnak fenn, és mind a helv. hitvallás, mind a káté kivonatilag minden dogmáinkat tartalmazza. Azonkívül, ha netalán a kir. felség elé terjesztetnének a hozandó törvények, ugyan királyi szóval akarnánk magunknak konfessziót dekretáltatni ? Igy magunk csinálnánk caesareo- vagyis inkább ftaodew pápát? De talán, mint oldott kéve, széthullunk előirt konfesszió nélkül? és a sarkdogmákat mégis csak elő kell írnunk minden hivő elé? E kétségben szépen elvezérel T. S. ur a 10-ik számban a 74-ik lapon: ,,unio membrorum iuter sese, tota dependet ex unione membrorum cum capite". Nem sarkdogmákban, hanem az alapban kell tehát egyesülnünk, mely is a Jézus. Ki ez alapról eltávozik, az nem fogja várni, hogy kiakolbólitassék. Ne féljünk, a közéletben azt látjuk, hogy a nem keresztyének is Jézus szerint cselekesznek. A konfesszió nem összekötő kapocs, hanem a lelkek bilincse, ós a konfessziót iró hite. Mivel a hit egyéni meggyőződés következése. A ki engem azzal gúnyolt, hogy nekem Kozma-hitvallásom van, az nagyon igazat mondott. És midőn ezzel sérteni akart, haragjának egy füstje alatt tudatlanságát tette nyilvánvalóvá.