Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-26 / 21. szám

ködési ágazatánál és irányánál kifejtett tevékenységében a fejedelmi vagy ország közhatósági megerősítéstől, jóváhagyástól, avagy felülvizsgálástól teljesen független volt és ilyen ma is. 1. Az egyházi törvényhozás tekintetében a fennebb idézett törvénycikkből egyházi törvényeink érvényességének és végrehajtásának feltételeül egyedül csak azt tűzi ki, hogy azok az egyházi és világi rendek generális gyűlésein keletkezzenek és e gyűlések megegyezésein alapuljanak, mondván : hogy valamely egyházi törvény, »ha mind hasznosnak, mind pedig szükségesnek Ítéltetik, közönséges megegyezett végzésből vétessékususba i s." Ezen szokásos törvény az erdélyi rendek és Lipót császár között létrejött két oldalú szerződést képező 1691-iki Leop. Dipl. által, valamint az erdélyi 1791-iki töi'vényhozás által is érintetlenül érvényben hagyatván : nincs példa reá, hogy a Habsburgház fejedelmi uralma alatt is valaha, valamely egyházi törvényünk megerősítés végett fölterjesztetett volna. Es igy törvényeinknek érvényessége kezdettőlfogva egyedül az egyházi főhatalom tekintélyén alapult, aminek bebizonyítására különösen az egyház alkotmányára és alkotmányi alapintézményeire nézve legyen elég itt az 1709-iki szebeni szervezetre utalnunk, amely a fejedelmi korszakbeli ^nationális s y n o d u s", majd „generális congregatio" néven előfordult egyházi legfelsőbb testület helyébe az egyházi főhatalom gyakorlására „supremum c o ns i s t o r i u m'-ot állítá az egyház világi és egyházi férfiaiból, valamint az 1713. évi intézkedésekre és főképen az 1827-ik évi ujabb alakulásra, amely az egyházkerület kormány szervezetébe a „permanens cons i s t o r i u m"-ot mint legfelsőbb közigazgatási orgánumot illeszté be. És végül, ha tekintetbe vesszük, hogy 1861-ben az egyházközségeknek, valamint 1861- és 1864-ben összes tanintézeteinknek, 1867-ben az egyházmegyéknek és 1871-ben az egyházkerület főtestületeinek most is fennálló szervezése, szóval alulról-fölfelé az egész egyházalkotmány átalakítása minden felsőbb megerősítés vagy szentesítés nélkül hajtatott végre : lehetetlen fél nem ismerni a mi alaptörvényeink által biztosított és a folytonos gyakorlat által szentesitett jogállapotunk és azon jogállapot között azt a lényeges különbséget, amelyet a MO. 1791-iki 26. törve. 4. §-a a Királyhágón inneni reformátusok uj alkotmánya tekintetében a királyi helybenhagyás jogának fönntartása feltüntet. Ilyen lényeges különbség mellett meg vagyunk győződve, hogy mindenki indokoltnak fogja látni, ha mi az alkotandó közös alkotmányba olyan tételeknek felvételét kívánjuk, amelyek egyházkerületi beléletünk viszonyainak meghatározására az egyházkerület kormányzati módjára és kormányszerveinek megállapítására nézve az erdélyi reform, egyházkerületnek autonom és még az állam hatalomtól is a feltüntetett értelemben független, törvényhozási hatalmát jő vő re is "érintetlenül fönntartani határozzák. 2. Az egyházi hatalomnak, illetőleg ezen hatalom, illetőleg működő ágának terjedelmét tekintve, szintén különbséget képez közöttünk az, hogy az egyházi ügyeken kivül még a házassági peres ügyek ellátása is, kihirdetés alól való dispensatió, ugy az erdélyi 1791:34 törve., mint legújabban az 1868 : 18. törve, alapján egyházi fórumaink elibe tartoznak ; míg a Királyhágón inneni prot. egyházkerületeknek hatásköre azokra ki nem terjed. Addig, amig az állami törvényhozás a polgári házasság intézményének életbeléptetésével a házassági ügyeket a hazában levő többi egyházak hatalma köréből is magához — a hova polgári magánjogi természeténél fogva tartoznak — nem vonja : nem tartjuk sem szabadnak, sem célszerűnek az egyházkerületnek alaptörvényeken nyugvó jogát a házassági ügyek körül feladni. Ezen álláspont az alkotandó országos egyházalkotmányban az itélő hatalom gyakorlására hivatott egyházi törvényszékek sorába mostani házassági alsó és felső törvényszékeinknek beillesztését kívánja. 3. Áttérve az egyházi hatalom törvényszerű gyakorlásának módjára, nem keli bizonyítani ; mert általánosan valljuk és követjük a protestantismusnak azon alaptételét: hogy az egyház hatalma elvontan és utolsó elemzéseig követve : a hivek, mint egyes tagok egyetemének hatalma. Ebből következik, hogy ezen hatalom gyakorlási módjának is ugy kell, hogy az alkotmányban meghatározást nyerjen, hogy egyfelől, az egyház fennállásának és célja megvalósításának feltételét képező törvényes rendet biztosítsa, az egyesek túlkapásait és az egyéni uralmat kizárja; de másfelől azt is biztosítsa, hogy az egyén az egyházközségben, az egyházközség az egyházmegyében, az egyházmegye az egyházkerületben és az egyházkerület az országos egyházban teljesen absorbeálva ne legyen, szóval hogy alkotmányunkban az individuális szabadság megóva, a szabad mozgás, az önálló működés és fejlődés útja, amelyen több mint három századon át, hol több, hol kevesebb viszontagságok között haladtunk, jövőre is nyitva maradjon. Voltaképen épen itt találkozunk az erdélyi reform, egyházkerület alkotmányának sok tekintetben speciális és a messze múltban gyökerező alapintézményeket feltüntető szervezetével. Itt vannak meghatározva, hogy kik mennyiben és miképen folynak be az egyház közéletének vezetésére, vagyis vesznek részt az egyházi hatalom gyakorlatában. Itt vannak megjelölve azon papi és világi egyházi hivatalnokok, valamint alsóbb és felsőbb fokozatú hatóságok, akik és amelyek az egyház közakaratának nyilvánítását feltüntető törvények végrehajtásának, valamint az egyház kormányzatának és igazságszolgáltatásának szerveiképen működnek. Mi erdélyrésziek is általábanvéve a képviseleti elv-