Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-26 / 21. szám

ennélfogva az individuális fejlődést teljesen kizáró papizmustól való megkülönböztető signuma, valamint az individuális szabadság erejéből folytonos tápot nyerő hatalma : az első prot. egyház gyülekezetek alakulása idejétől kezdve folytonosan a particularismusban feküdt és fekszik mai napság is Ebben rejlik oka, hogy nekünk nincsen az országok határaitól független egyetemes prot. egyházunk, — amint van a római katholikusoknak — és hogy nemcsak a különböző államokban élő hitfeleinknek egyházi szervezete tér el kisebb-nagyobb mértékben egymástól, hanem — amint példa erre a magyar állam — hitfeleink még ugyanazon országban is egyházkerületeiknek sajátságos viszonyaikra tekintettel különbözőleg szei vezték és sok tekintetben eltérő formák között fejleszték egyházi életöket. Ezen tényeknek és igazságoknak teljes ismerete és méltánylása tükröződik vissza a legközelebbről tartott konventnek Gróf Lónyay Menyhért indítványára elfogadott azon határozatában is, amely, midőn egyfelől alkotmányos szervezkedésünk jelen processusában mindazt, amit az egyházi alkotmány és jogfejlődés története a múltból jónak és célszerűnek bizonyított és amit a viszonyok specialitása követel, lényegében az alkotandó uj egyházalkotmányba is beilleszteni kívánja, másfelől az egyes egyházkerületek eddigi autonómiájának az egyesülés lehetősége feltételeihez mért kímélésével az individuális fejlődésnek, jövőre is nyitva tartani óhajtja. Tekintve már most a magyar református egyházkerületeknek jelenleg fennálló alkotmányos szervezetét, a Királyhágón innen eső négynek egyházi alkotmánya között eltéréseket ugyan igen, de lényeges és elvileges különbséget nem találunk. Mig az erdélyrészi református egyházkerület egyházi alkotmányának sok, épen lényeges és elvileges alapintézménye tér el a más négynek egyházi alkotmány szervezetétől. Ez a lényeges eltérés, amint mindnyájunk előtt tudva van, nem egy oknak, hanem egy több, mint három századra terjedő állampolitikai történet számos eseménye okozatos közrehatásának eredménye. A protestantismusnak hazánkban terjedése egy időszakra esvén Erdélynek (némely magyarországi részekkel) a nemzeti választott fejedelmek alatt töltött másfélszázados külön állami élete kezdetével, a református vallású fejedelmek a protestantismust, mondhatni, már bölcsőjében felkarolták. Az évenként többször is tartott országgyűlések alkalmával a fejedelem és tanácsa az országos ügyek tárgyalása után rendszerint foglalkozott a ref. egyház ügyeivel és az egyházi élet viszonyainak rendezésével is. Az „A p p r. és C o m p. c o n s t it u t i o n e s" cimet viselő törvénykönyveink I. részében foglalt törvénycikkek pedig ugy számukkal, mint tartalmukkal meggyőzőleg tanusitják, hogy maga az országos törvényhozás is milyen nagymérvű befolyást gyakorolt az egyházi élet vezetésére és szervezésére. Azonban ezen befolyás eredményében sem református egyházunknak, sem a többi evvel egyenjogú bevett egyháznak hátrányára nem volt. Az egyházi életnek autonom fejlődését nem gátolta, a célok megvalósitását nem akadályozta, sem az egyszer megszerzett jogokat meg nem támadta, sőt ellenkezőleg minden irányban védőleg, serkentőleg, támogatólag és segitőleg hatott. Az ország és abban az egyház nem egymással szemben és ellentétben áll, hanem az összes emberi célokat átható és megnemesitő erkölcsi eszmék és elvek uralma létesitésének, valamint magasabb rendeltetésünk felé a szabad vizsgálódás utján való haladásnak közösen vallott célja által egybefüzött testületeket képeztek. A nemzeti fejedelmek, a míg egyfelől az ország főhatalmát képviselték, másfelől egyházunknak voltak legkitűnőbb tagjai, mert amidőn előbbi minőségükben nagylelkű adományaik és collátióik által, léteit és gyámolitást adtak iskoláinknak, megélhetést biztosítottak sok pásztornak és tanítónak, cselekedetükkel felkeltvén az egyház élete és fennállása iránti érdekeltséget és áldozatkészséget, jó példát mutattak azon hitfeleink számára, akiknek nevüket egyházi és iskolai alapitványaikért és hagyományaikért féltékenyen őrizé emlékezetében a honfiúi kegyelet. Ilyen egészen a XVII. század utolsó tizedének kezdetéig, vagyis a Leop. Dipl. keletkezésének idejéig tartott viszonyok között rakta le az erdélyrészi ref. egyházkerület alkotmányának fundamentumát s állitá fel annak alapintézményeit, amelyek a változó idő és körülményekhez képest fejlesztve, módosítva és változtatva lényegükben ma is fennállanak. S amíg ezen időszak alatt magyarországi hitfeleink a z 1606 - i k i bécsi (becikk. 1608-ban) és 1645 - i k i 1 i n c i (becikkelyezve 1647.) felette általánosságban mozgó, épen azért a szándékos félremagyarázásoknak és sajnos visszaéléseknek tárt kaput hagyó, békekötések — mint biztosító alaptörvények dacára is — a hívekben túlnyomó többséget számláló r. kath. vallásnak uralkodó volta mellett a gazdag és hatalmas kath. klérus által támogatott uralkodók és kormányaik részéről elnyomva, üldözve s majd az 1687 : 21. törve, által a kir. kegyelemtől függővé téve : a lét küzdelmének harcát vívták; addig ami erdélyi református elődeink már az 1557-iki tordai országgyűlés által a recepta religiók számára biztosított s az AC. 1. c. törve. 2. cikke által is megerősített vallás- és lelkiismereti szabadságnak élvezetében az országos törvényhozás által folyton támogatva épitheték tovább-tovább egyházi alkotmányuk épületét. * E néhány történeti ténynek emlékezetben felidézése után a legelső tárgy amelyre figyelmünket fordítjuk és amelyre a mélyen tisztelt bizottságét is irányozni kérjük : maga az erdélyi református egyház (kerület) egyházi hatalma, ennek terjedelme és gyakorlási módja. — Ugyanis az AC. T. R. 1. c. 3. cikke értelmében egyházkerületünkben az egyházi főhatalom minden mű-