Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-19 / 20. szám

épen amiatt is, a lényeges pontokra nézve tisztán áttekinthető oly tájékozást ád, mely csaknem kimerítőnek mondható. Nehéz volna egyházi irodalmunk terén munkát nevezni, mely a tárgy alapos ismeretéhez liigadtabb Ítéletet s ennek világosabb előadását csatolná, mint ahogy e füzetben történik. Látszik, hogy minden tétel tüzetes tanulmánynak, az egyházi élet terén gyakorlat által szerzett tapasztaltság és azon jóakaratú törekvésnek eredménye, hogy tájékoztassa azokat, kik hivatva lesznek majdan szavukat fölemelni ott, hol azon vitális kérdés felett kell dönteni, mikép lehessen társadalmi rendtartást, kötelező törvényt alkotni oly téren, hol az egyéni szabadságnak, mint az emberi méltóság elidegeníthetlen jogának megóvása és biztosítása legelső és legszentebb feladat. E célra szerző sokkal többet nyújt, mint amennyit dolgozatának terjedelme után ítélve az ember várna. Azzal kezdi, hogy a zsinat teendőit általában és azok mivoltát mutatja be. Szerző szerint legelőször is oly országos egyházszervezeti vagy alkotmányi törvénytervre van szükség, amely minél elcbb, könnyen és biztosan kivihető, életbe léptethető legyen. E végre szükséges, hogy az ne legyen hosszadalmas és sok apró részletességekre kiterjeszkedő, hanem csak a főbb dolgok körül forogjon. Továbbá szükséges, hogy tisztán az egyház belügyeinek mezején maradjon, tehát távoztasson el minden olyat, ami a más felekezetekhez és az államhoz valóviszon yo~ k a t érintené, mint amelyekben egyoldalulag maga a zsinat különben sem intézkedhetik. Hozzon pedig oly képviseletet , kormányzatot és bíráskodást javallatba, amely a mostaninál sokkal több költségbe ne kerüljön. Végre távoztasson minden olyat, amely bármilyféle, de főleg a dogmatikai pártviszályt életre költené és erősítené. Ezeknek előrebocsátása után felállítja a teendők rendszerét, mint következik : „Az egyház egy önjogu, élő test, élő organizmus ; egy láthatlan fő, t. i. az Ur Krisztus alatt; s miként minden élőiestnek, ugy az egyháznak is avégre, hogy magát fentarthassa s léte célja felé közeledhessék elmulhatatlanul szüksége van: élő szervekre, élő organumokra, amelyek ama cél felé kellően működjenek; továbbá eszközökre, amelyeket a működő orgánumok ama célra felhasználnak. Az egyház élőszervei: a fokozatos egyházi hatóságok és tisztviselők ; eszközei : különféle egyházi intézmények. A fokozatok, amelyeken a hatóságok keresztül vonulnak, a következők : egyházközség, egyházmegye, egyházkerület, országos egyház. Mindegyik fokozaton kétféle és pedig egymástól elkülönzött hatóság létezik t. i. képviseleti s kormányzati, bírósági. A hatóságok folytonosan együtt nem ülhetvén és sem a végrehajtást, sem a különösen nálunk még folyvást nagyon szükséges szakadatlan felvigy ázást nem gyakorolhatván, különbféle tisztviselőkre van szükség akik mint a hatóságok megbízottai, azok nevében működnek stb. Mindezeknélfogva már egyházunk országos szervezetének vagy alkotmányának egyes tagozatai, vagy I más szavakkal: a zsinat által létrehozandó törvénykönyv tartalmának egj-es pontjai, kellő rendszerben a következők lennének : A magyarországi reformált egyház alkotmánya. Első rész: Egyetemes alaptörvények Második i ész: Az egyház képviseleti s kormányzati hatóságai; nev : Egyházközségi közgyűlés. Egyházközségi tanács (presbyterium.) Egyházmegyei közgyűlés. Egyházmegyei tanács. Egyház kerületi közgy ü I és. Egyházkerületi tanács. Országos egyházi közgyűlés (zsinat). Országos egyházi tanács. Harmadik rész: Az egyház bírósági hatóságai , vagy törvényszéki, nev. : Egyházközségi biróság. Egyházmegyei biróság. Egyházkerületi biróság. Országos egyházi biróság. Negyedik rész. Az egyház tisztviselői, nev. : Lelkészek. Tanítók. Tanárok. Esperestek. Szuperintendensek. Egyházközségi gondnokok. Egyházmegyei gondnokok. Egyházkerületi gondnokok. Az egyház többi tisztviselői (mint pl. énekvezérek, orgonisták, jegyzők, pénztárnokok ügyvédek, levéltárnokok stb.) és alsóbb rendű megbízottai. Az egyházi élet fentartásának és tökélyesbülésének eszközei (egyházi intézmények) : A közönséges isteni tisztelet. A sakramentumok kiszolgáltatása. Vasárnapok és ünnepek. - Alsó és felső iskolák.