Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-19 / 20. szám

Konfirmáció. Házassági ügy. Temetési szertartás. Egyházi fegyelem. Anyakönyvek. Levéltárak. Egyházi vagyon ; egyházi adó. Egyházi és iskolai pénztárak, (fokozatosan). Egyházközségi szegényekről, árvákról s nyomorultakról való gondoskodás. Szegény egyházközségek és iskolák segélyezése. Egyházi és iskolai tisztviselők fizetése és nyugdíjj azása ; özvegyeik s árváik gyámolitása." Tenger tárgy, melyre nézve szerző szerint alig remélhető, hogy kielégítő előkészületek alapján is a legközelebbi zsinat törvényalkotó munkáját befejezhesse. Ennélfogva szerző ugy vélekedik, hogy megnyugodhat, j nánk egyelőre, ha a legközelebbi zsinat a felmutatott sorozatból csupán a három vagy négy első részre vonatkozólag »alkottatnának törvények, sőt nagy szükség esetén a két első részszel vagy azzal is megelégednék? ha csupán a két első rész végeztetnék el. Az egyetemes vagy általános alaptörvények, amelyek t. i. az egész 1 alkotmányt áthatják, néhány rövidebb pontban kifejez- ; hetők. A képviseleti s kormányzati hatóságokra nézve már a mult időkből is vannak előmunkálataink, van meglehetős irodalmunk, s tán némi részben kifejlett közvéleményünk is, ezekre nézve tehát rövid idő alatt is könnyen célhoz juthatnánk. Ez uton az országos egyházi tanács, már a legközelebbi zsinat által fölállítván, ugyancsak azáltal megbízható lenne arra, hogy az alkotmány hátralevő részeire vonatkozólag készitsen, nem törvényeket, csak ideiglenes rendszabályokat, amelyeket aztán, mint már néhány évi gyakorlat által is megpróbáltakat a következő zsinat fogna kellő módosításokkal törvényerőre emelni, s királyi szentesítés alá terjeszteni." Kétségenkivül igaza van szerzőnek, hogy az egyház teljes szervezése egy zsinatszak alatt befejezhető nem lesz, abban is egyetértünk szerzővel, hogy akkor az alkotmány hátralevő részére nézve legcélszerűbben ugy lehetne intézkedni, hogy az alakítandó országos egyházi tanács, alias convent megbízatnék ideiglenes rendszabályok alkotásával, melyeket, miután a gyakorlati próbán átmentek, egy következő zsinat szentesítene. Nagyon helyes, nagyon praktikus eljárás, melyet lehetetlen részünkről is nem ajánlanunk, csakhogy aztán azt kérdezzük : miért ne lehetne ezt a nagyon is praktikus eljárást, az egészre nézve követni, és sokkal olcsóbban üdvözülni? Ám ne ismerje el, aki nem akarja, a konventet, mint állandó intézményt, tovább is határozat képesnek; de ha legközelebb lehetett egy adhoc konventet határozatképesnek elismerni, miért ne lehetne még egy másik is, és egy harmadik is olyan ? Es nem volna e célszerűbb, az egész egyházszervezetet amolyan adhoc konventeken, rendszabályok alakjában megállapítani, s aztán a gyakorlati próbáitatáson átment szabályokat egy majdan később valamikor tartandó zsinaton kellő módosításokkal törvényerőre emelni és szentesitetni ? — E módozatnak azonkívül, hogy a dolgot nagy mértékben egyszerűsítené s a munka sikerét biztosítaná, még az a megbecsülhetetlen jó oldala-is volna, hogy a majdan összeülendő zsinat megalakulására nézve az utat kellőn elkészítené és megkönnyitené. (Vége következik.) BELFÖLD. A tiszáninneni ref. egyházkerület tavaszi közgyűlése. Egyházkerületünk jelen évi tavaszi közgyűlését, ez időbeli összejövetelünk állandó helyén, Miskolcon, április hó 30. és május l—2. napjain tartotta meg. A gyűlésen megjelent elég szép számú közönség, méltán kettős érdekeltséggel lépett a tanácskozás helyiségébe, a protestáns leánynövelde tágas termébe; mert míg egyrészről a legelső, legnagyobb magyar protestáns férfiúnak, Nm. báró V a y Miklós, szeretve tisztelt világi főgondnokunk ő exellenciájának fejezhette ki születése 77-ik évfordulójának alkalmából^ hódolatát és szívből fakadó üdvkivánatait, addig másrészről, a tanácskozás folytán elintézésre várakozó egy pár nagyfontosságú ügy, előre is érdekes lefolyásuuak Ígérkezett. Es várakozásában nem is csalatkozott. Kun Bertalan superintendens ur nevezetesen áldást kérvén az egek urától buzgó imájában a tanácskozás teendőire, b. Vay Miklós ur a gyűlést ama beszéddel nyitá meg, mely e lapok egyik legközelebbi számában már közölve volt s amelyben igazán nem tudja az ember : a tartalmat, a magasra mutató, gyújtó hatású eszméket s tömör gondolatokat csodálja-e inkább, vagy az alakot és modort, melyben azok elmondva vannak s amely kifejezési tökély jellemzi főgondnokunk ő excellenciájának minden szavát, amelyen csak fontosabb és ünnepélyesebb alkalmakkor nyilatkozik ? E megnyitó beszédre következett aztán superintendensünknek, az egyházkerület, sőt, lehet mondani : az egész magyar protestáns egyház nevében kifejezett ő nagyméltóságának , részint a közel mult napokban megtartott aranymenyegzői ünnepélyére, részint születési évfordulójára vonatkozó üdvözletei; megható szavakkal tüntetvén fel abban azt, hogy magának a gondviselés áldó ujjainak kitüntető működését kell abban mintegy látnunk s hálás szívvel tisztelnünk, midőn ő excellenciájának, a közügy s közelebbről egyházi életünk javára kifejtett önfeláldozó munkássága, ily hosszú élettel, ennyi megható családi örömökkel jutalmaztatik meg, Főgondnokunk meghatottan válaszolt a szívből jött üdvözletre és jó kívánságra, ígérvén, hogy mig hajlott korú éltének fája az isteni gondviselés kegyelmes őrizete mellett, — mely ellen igazán n nes oka panaszra kellnie ; sőt előtte hálás 40