Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-19 / 20. szám

— anyagi erőnket s tehetségünket tekintve —nem csak megnehezittetni céloztatik már azon törvény­javaslatban, melyet a közoktatási miniszter ur a képviselőháznak benyújtott, hanem mielőtt ez törvény erőre emelkednék, már oly kormány-rendeletekkel találkozunk, amelyek lassanként minden önrendelke­zési jogot kivesznek kezünkből, s a kormány kezei közt öszpontositják azon jogokat, melyeknek élvezete megadta azon ösztönrugót áldozatkészségünknek, mely becsületbeli kötelességünkké tette, hogy egy­házunk veteményes kertjeit, az iskolákat, áldozatok árán is ápoljuk, fejlesszük, s csergedeztessük belőlök a tudomány, erkölcsiség azon áldó forrásait, melyek vallásos életünknek, egyházunknak is tápláló forrásai voltak ós lesznek minden időben, melyek nélkül a protestáns egyház egy percig sem állhat fen ugy, hogy feladatának megfeleljen. Ki állhat jót azért, hogy oly nyomások alatt, melyek behatnak iskolai életünk legbensőbb él eteréig, nem zsibbasztják-e meg kedvünket, áldozatkészségünket az iskoláknál szük­séges ujabb áldozatok meghozása körül ? Ki áll jót, hogy nem fognak-e tetemesen kevesbedni iskoláink, a nemzeti mivelődés ezen előmozdító organumai, az állani befolyása alatt? ós ha igen, lesz-e hatalmában ÍIZ államnak felekezeti tanodáink helyébe másokat állítani? Mindezek, Nagyméltóságú miniszter ur ! a jövő kérdései, melyek aggodalommal töltik el szi­vünket. I)e, míg az ily öszpontositásra való törekvés lehűti a hitfelekezetek kedvét az iskolák fentartása iránt, s fogyaszthatja az iskolák számát, kártékonyán hathat az iskolák benső életére is. Kelletinól erősebb nyomás, tudjuk, hogy az emberi élet központjára, a szivre is kellemetlenül hat, megállítja annak eleven, fris dobogását; azon fris vidám inogzás, azon üde lélegzés sem tűri a kívülről jövő erős nyomást, mely életképességet biz­tosíthat, minden célja felé törekvő tanintézetnek. Ha a tanintézet szellemével, irányával, tanulmányi rend­jével nem összhangzó, sőt ellentétes rendeletek, sza­bályzatok erőszak oltatnak arra, megakadályoztatják azt fejlődésében, sa benső rend összefüggését zavarják meg abban. Protestáns tanintézeteinkre, melyek tör­téneti multjoknál fogva, szoros összekötésében állnak az egyházzal, s ennek szabad fejlődési irányával, annyival inkább káros hatást gyakorolnak oly sza­bályzatok, melyek annak történeti múltját, s fejlődését nem respektálják, s melyekkel a centrálisaié hatalom nyomást kiván gyakorolni annak szabad irányú fej­lődésére. Ezen okoknál fogva, aggodalommal nézvén egy­házkerületi közönségünk, a már eddig kiadott felsőbb rendeletek miatt is — iskolaügyünk jövőjébe, — mennyivel inkább, ha a kőzéptauodák célbavett szabályozását • eszközlendő törvényjavaslat törvény­erőre emelkedik, melynek több pontjai halálos csapást mérnek iskolai autonómiánkra : őszinte hazafiúi biza­lommal s tisztelettel kérjük a Nagyméltóságú köz­oktatási minisztériumot, hogy a maga történelmi fej­lődésében életrevalónak, s a közművelődésre nézve hasznosnak bizonyult, s emellett békekötések s or­szágos törvények által szentesitett iskolai autonó­miánkat a maga épségében meghagyni, s ez auto­nómián kivül eső rendeletekkel bennünket folyvást nyugtalanítani ne méltóztassék. Különösen osztván azon sérelmeket is, melyek ellen a tiszántúli testvéregyházkerület mult 1877-ik óv julius 21—24-ik napjain Debrecenben tartott ker. közgyűléséből, a görög nyelv alóli mentesség, a magánvizsgák, s az állami jogakadémiák ügyében kibocsátott s hitfelekezetünk jogakadémiáira is rá­parancsolt szabályzat ügyében felterjesztést intézett; kérjük teljes tisztelettel a magas minisztériumot, hogy a fentebb jelzett 1837/9. számú intózvényt érvényen kivül helyezni, s ez által hazafiúi aggo­dalmainkat mielébb megszüntetni méltóztassék. Ellen­esetben, ha móltányos panaszunk meghallgattatást nem nyerne, kénytelenek lennénk iskolai főhatóságunkat egyrészről odautasitani, hogy az ily megszorító rendeletek végrehajtására segédkezet ne nyújtsanak, másrészről az országos képviselőháznál keresni pa­naszaink orvoslását. Akik egyébiránt hazafiúi mély tisztelettel va­gyunk Mádon, 1877. sept. 28-áu. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület közönsége. TÁRCA. Fogyunk. A protestantismus Szepesben hajdan és most. (Vége.) És hogyan áll ezen számarány ma? Szepesség összes lakosságának száma 174,000 teszen, mely közt az evangélikusok márcsak 38,379 lélekkel fordulnak 39*

Next

/
Oldalképek
Tartalom