Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-05-05 / 18. szám

KÜLÖNFÉLÉK. Br. Vay Miklós azon remek beszéde, melyet szerencsések vagyunk mai számunk vezércikke gyanánt közölhetni : mint értesülünk, elmondásakor ápr. 29-én, Miskolcon a tiszáninneni ref. egyházkerület közgyűlése által roppant tetszéssel fogadtatott. A kitörő lelkesedés zaja lecsillapultával megnyilt a gyűlés, mely által legelőször a sz. István-nap megtartása iránti cultusminiszteri rendelet tárgyaltatott. Ez leírhatatlan ingerültségre s kifakad ásókra szolgáltatott alkalmat, s egyhangúlag határozatba ment, hogy a vallásszabadsággal ellenkező oktalan rendelet végrehajtása megtagadtassák, s a lelkészek elt.iltattak a polgári hatóság felhívására való isteni tisztelet tartásától. A többi prot. egyházkerületek hasonló eljárásra hivattak föl. — Az „Ellenőr" e távirati hirt az „Egyetértés" után e felirattal közli: Sok zaj semmiért. Valóban nagy haladást tehettünk már a lejtőn, mely rohamosan az alkotmányos élet megsemmisülésére visz, ha egy liberális programm alapján álló nagy lap egy tekintélyes hatóságnak a törvénybe oly világosan ütköző rendelet elleni tiltakozását semmiért való zajnak meri mondani. * „Tanulmányok a szent irás és tudományok közötti állítólagos eltérésekről1

'. Vetter Antal e cimü művére az előfizetési ivek és összegek beküldésének eredetileg kitűzött ideje május 1-so napján lejárt. Az érdemdús szerzőnek több bajtársa, barátja és tisztelője értesíttetvén, hogy szép eredményű előfizetési gyűjtésüket még folytatni óhajtják, van szerencsém minden érdekelttel tudatni, hogy ennek folytán az előfizetésnek és az előfizetési összegek beküldésének idejét junius l-ig meghosszabittatt u k. Örömmel ragadom meg ez alkalmat nemcsak azon figyelmeztető megjegyzés tételére, hogy a kérdéses mű az egyházi férfiakon s szaktudósokon kivül a művelt közönség bármely osztálya tagjaira nézve is igen érdekes olvasmányt nyújt, de annak tudatására is, hogy a mű nyomtatása örvendetesen haladván, az, az előfizetők közt, az előfizetés bezár táv a 1 azonnal szétosztható lesz. Az előfizetések gyors eszközlését tisztelettel kérem azért, hogyha — mint valószínűnek látszik — második kiadás is szükségessé válnék, aziránt idején intézkedh essem. A mű előfizetési ára 2 frt. Bolti ára magasabb lesz. Az előfizetési iveket s összegeket junius l-ig egyenésen hozzám kérem beküldeni. (Budapest, Sándor-utca, gr. Degenfeld palota, földszint.) 1 Tisza László. * Rév-Komáromból nyert értesülésünk szerint az ottani ref. egyházközség választó közönsége, a Nagy Mihály dunántúli nyug. superintendens halálával üresedésbe jött lelkészi állomás betöltése ügyében, ápr. 29-én értekezletet tartott. Nagy lelkesedéssel Pap Gábor dunántúli ref. superintendens, ó-szőnyi lelkész és országgyűlési képviselő egyhangúlag jelöltetett ki a gyülekezet elkészeül. Szerencsés választás ! * A magyar történelmi társulat e hó 2-án tartott ülésén Bunyitay Vince, váradmegyebeli plébános csinos értekezésében megcáfolta azon hagyományt, mintha 1566-ban a virágvasárnapi körmenet alkalmával János Zsigmond katonái legyilkolták volna a nagyváradi káptalan tagjait azért, mert a prot. hitre térni nem akartak. A nagyszebeni országgyűlés 1566-ki végzésében az áll,, hogy a káptalan tagjai megrontattak (destructi sünt), mit Keresztury J., a váradi püspökség és káptalanról irt munkájában hibásan legyilkolásnak értelmezett s hivatkozott Gauhe német iró 1717-ben megjelent munkájára, melyben közöltetik az 1621-ben elhalt Rédei Ferenc életrajza; de hogy ez valaha váradi prépost lett volna, s prépostsága idején a káptalan legyilkoltatott volna, ott arról szó sincs. Valamint nincs adat az állítólagos vérengzésre a Keresztúry által idézett Odönfyféle 1734—49-ig folytatott pörben sem, melyet Bunyitay az országos levéltárban fölkeresett. Bunyitay úr még egykorú s XVII. századbeli kath. egyliáznagyokat és írókat emiitvén, kik e tényről mitsem tudtak, alapos cáfolatát azzal végezte be, hogy a magyar sohasem volt fanatikus, sem vérengző, kivált vallási kérdés miatt ; a magyarok története siciliai vecsernyét, párisi vérmeny egzőt nem ismer, — nem ismer váradi virágvasárnapot sem. Id. iskolalátogatóvá neveztetett ki F e r e n c i Gedeon feketegyarmati ref. lelkész Vadász, Ágya, Erdőhegy, F.-Gyarmat, Nagy- és Bél-Zerind községek részére. * Ez is régiség. Biharmegyében Hegyköz-Újlakon a ref. paplakhoz tartozó istáló falán van egy fafogas, melyet az adatok és hagyományok szerint 1700-ban készíttetett az ekklézsia valamelyik tiszteletes tudós capellanusnak, hogy legyen mire akasztania tógáját A fafogas aztán mint fundus instructus szállt papról papra, mint parochialis fogas, s a rajta levő szintén másfélszázadosnál vénebb rosz fazékkal együtt máig megőriztetett. RÉGISÉGEK Töredék-adatok a barsi ref. esperesség múltjából. *) (Vége) A csanki elsőrendű egyházat esperességünk csakhamar elveszté. A „gyász évtized" (1671 —1681) kezdetén a szomszéd lévai ref. prédikátor Ceglédi Péter 1674-ben Pozsonyba idéztetvén, Karancsi Gáspár a közel veszedelem elől Csankról sokkal kisebb, de biztosb helyre, Málasra menekült. A pásztor nélkül maradt gyülekezethez egy Luther tanainak hódoló s szláv érzelmű vándor próféta vetődött: Sebestyini András, ki az árván maradt gyülekezetet lassan, észrevétlenül 40 évi működése alatt mind hitéből, mind nemzetiségéből teljesen kivetkőzteté. E férfiú példája hatalmas utmutatásul szolgálhat az illetőknek arra, hogy mikép lehet helyrehozni az előző századok vallási fanatismusból eredett azon óriási nagy hibáit, melyeket elkövettek akkor, midőn szándo*) Lapunk időhöz kötött cikkek által túl lévén halmozva : e közleménynek, melynek utolsó folytatása 8-dik számunkban jelent meg, befejezését csak most adhatjuk, Szeik.