Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)
1878-05-05 / 18. szám
a gyűléseket kellő időben kihirdetni, megnyitni és azokon elnökölni ; az egylet nevében minden fontosabb iratot aláirni ; a pénztárból kiutalványozásokat eszközölni • a tagok közül egyeseket valamely ügy előterjesztésével, vagy jelentéstétellel megbízni; szóval az egylet érdekében s annak javára és céljai előmozdítására minden lehető módon és eszközök által közremunkálni. 20. §. A jegyző a gyűlések jegyzőkönyveit s általában az irodai ügyet vezeti; az egyleti irományokat szerkeszti s az elnökkel együtt aláirja , a kezénél levő irományokat gondosan őrzi ; az egylet működéséről jelentést tesz, és az évkönyv szerkesztését az elnökkel és megbízottakkal együtt végzi. 21. §. A pénztárnok az alapítványokat és tagsági dijakat s általában az egylet minden jövedelmét beszedi és takarékpénztárban gyümölcsözőleg kezeli ; a kiadásokat az elnök utalványozása mellett teljesiti ; az egylet vagyoni állásáról minden gyűlésen szabályszerűen számol ; az egylet tagjainak számát a jegyző ellenőrködése mellett nyilván tartja. V. Szakasz. Az egyesület feloszlása. 22. §. Az egyesület netaláni feloszlását a szav. bíró tagok felerésze a /3 -ad szótöbbséggel mondhatja ki, mely esetben az egylet vagyona a föloszlató gyűlés által kitűzendő iskolai célra fordittatik. T Á R C A. Egyetmást a prot, papi hivatalról. (Vége.) A protestantismusnak feladata épen a folytonos haladás. Es a protestantismus halad is s vivja kebelében szent szabadság harcát a szellem a tespedő csökönyösséggel. Szabad-e nekünk, kik protestáns papoknak, tehát a haladás zászlóvivőinek nezeztetünk, ily megbotránkoztató közönnyel viseltetnünk minden szellemi képzésünkre, előhaladásunkra szolgáló e.szköz iránt ? Bizony nem szabad, kedves pályatársam. Neked szólok, ki mikor egy szép könyvtárt mutattak előtted, elég barbár voltál azt mondani, hogy nem adnál az egészért két címeres ökröt. Bizony mondom neked, hogy te sem fogsz az egyházi lapra előfizetni soha s meg fognak halni a te hiveid a lelki éhségnek miatta. Ilanem ne félj, tekintélyed azért lesz, csak a bajuszodat kell elpusztítanod. (De azt már úgy-e bizony a címeres ökörért sem adod oda.) Ha már benne vagyunk, még arra is szólok valamit, hogy a mennyire lehet, emeljük fizetésünket, mert nagy jövedelem nélkül nincsen fényeskedés, fényeskedés nélkül pedig oda a tekintély. A jó jövedelem ellen nekem se lenne kifogásom, de hogy szegényül is ne lehetne fényeskednünk és tiszteletet kiérdemelnünk, ezt nem tudom. En ismerek papot, ki főúri házaknak kegyeltje, érdemesített vendége, mondhatnám barátja s a népnél ? — hódoló szeretet és tisztelet tárgya. Gyülekezete értelmes, becsületes, munkás tagokból áll. A községben csín és jólét által tündökölnek házak és arcok egyaránt. És ez nem volt mindig igy. Még nem régen is ez a község a bűnnek fészke volt. Tolvajság, gyújtogatás és a legaljasabb részegeskedés gyúpontja. Temploma, iskolája romban hevert, a pusztulás és átok járt utcáiban. S most ? — Példányképe az egész vidéknek. És ki tette ezt? A pap. Egy olyan pap, a kinek csekély fizetése és bozótos I s z a k á 1 a van és mégis fényeskedik. Es mégis úgy tisztelik fent és alant, otthon és az egész vidéken, a mint valakit csak tisztelni lehet és úgy szeretik kicsinyek ! és nagyok „akár az Isten angyalát." Ezt pedig csak azért hoztam fel, hogy kifejezést adjak abbbeli meggyőződésemnek, miszerint nagyon az 1 utolsót kellene járnunk csakugyan, ha papi tekintélyünk megmentése végett ily külső eszközökhöz kénytelenittetnénk folyamodni s mindig azt mondom, hogy a megérdemlett tiszteletet hosszú köntös és borotvált ajak nélkül ; sem vonja meg tőlünk soha a gyülekezet, a ki pedig máskülönben nem érdemesítette magát e tiszteletre, úgy a meztelen ábrázat s a „hetven gombos" sem fogja azt neki megszerezni. Ezzel megint nem azt akarom mondani, hogy tehát külsőnket hanyagoljuk el, hanem azt, hogy a súlyt a belső ember papiassá tételére fektessük. Ezt öltöztessük ékes palástba, a jézusi erények, a valódi keresztyén papiasság fényes palástjába. Ez a benső papiasság ott, ahol k e 1 I, m i n d i g megfogja nekünk teremteni a kellő tiszteletet. Mert az ő szemei olyanok, mint a kígyóbűvölő n e k szemei: parancsolok, elle nállhatlanok, melyek a gyülekezeti viperákat megigézik s marásra ártalmatlanná varázsolják. Ez az én véleményem, tapasztalatok utján szerzett meggyőződésem a bajt illetőleg. Hogy mennyiben van igazam, Ítéljék meg mások. írhatnék még többet is, ha nem tartanék a hosszadalmasságtól s a vele járó unalmasságtól. Ugyanazért áttérek a vád második s talán súlyosabb részére. Azt mondják a világnak fiai, hogy a papi hivatal korunkban szükségtelen valami. Igen, azok előtt, a kik nem szoktak gondolkozni, s ugyanazért be7 szédökre komolyan még hallgatni sem lehet, nem hogy azt cáfolgatnók. Csak annyit kérdezünk meg tolok, hogy láttak-e valaha élő testet fej-, társulatot vezető nélkül ? Vagy csak az egyházat szeretnék ilyen állapotban látni? Meg azt is mondják a „világnak fiai" : nem értik, hogy lehet mai időben önérzetes ember pap, mikor oly dolgokat kell hirdetnie, melyek meggyőződésével merőben ellenkeznek Már hogy kellene olyat? sőt nyilván esztelenséget cselekszik, aki olyat hirdet. Hiszen hallottátok, hogy megmondatott: ..senki más alapot
