Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-28 / 17. szám

szándékunk Vértesaljával polemizálnunk, csak azt jegyezzük meg, hogy azon animositásra, szemben a somogyi memorandum óhajaival, éppen nem vala szükség. Ami pedig Csepeli Pál „Böngészetét" illeti, (Prot. Lap 14. ós 15. sz.) erre hasonlóképen nem szándékunk ezúttal reflektálni. Nem ilyen hangot akarunk hallani, midőn komoly dolgok tárgyilagos megvitatására van szükség, mert az ilyen hang csak arra való, hogy olajat öntsön a tűzre s lehetetlenné tegyen minden okot és becsületes transactiót. Mi a papot és tanítót nem egymás ellenébe helyezve akarjuk látni, hanem vállvetett működést kiváltunk azon a téren, melyre helyeztettek. A papi tekintélyt soha nem fogja emelni a satyr arcíintor, nem azon vastag kurjantás, mely nem argumentál ad rem, hanem válogatja a piaci közhelyeket szolgatársainak lehurrogatására. Komolyan szóljanak önök a dologhoz uraim, hagyják el az erőltetett élcelődést, s ha vaunak érvek, komoly érvek rendelkezésükre, ki a sikra, hadd lássuk, mit érnek. A tanító viszonya a paphoz, egyházközségéhez, tractusához, a superintendentiához stb. sokkal komolyabb társadalmi probléma, mintsem hogy afölött á la Don Quixotte lehetne lándzsát törni. Azt hiszik önök, hogy a kérdés ama jellegét a loci^ communes életlen fringiái által azonnal megszüntetik ? Azt gondolják, hogy annak megszüntetéséhez az ódium theologorum fogvicsorgatásai elégségesek? Teljességgel nem. Komoly dolgok, komoly megvitatást igényelnek s követelik, hogy az ember az adott helyes alapból s ne balitéletekből induljon ki, mert különben olyan zsákutcába jut, a honnan többé tisztességes menekvés nem lehető. Már eddig két támadást olvastunk a memorandum ellen, s nem látjuk sehol azon lelkipásztorokat, akik védelmére kelnének a memorandum, ha nem is minden pontjának, de legalább azoknak, amelyeket ők is osztanak hallgatagon ? Honnan ezen feszitsd meg indulat? Hova lett a józusi szelidsóg, mely főjellemvonása tartoznék lenni egy prot. lelkipásztornak? Vagy talán absurdumokat követelnek azok a somogyi tanítók ? Lássuk. A somogyi tanítók memoranduma helyi miseriák felsorolásából indul ki. Olyan helyi miseriák ezek, melyek leginkább csak kis egyházközségekben fordulhatnak elő. Igy p. nagyobb ekklózsiákban szóba sem jöhet az, hogy a tanító évenként hányszor tartozzék | prédikálni, mert hát Budapesten, Debrecenben, Patakon a tanító sohasem prédikál; hanem kis egyházakban ez fontos ós bosszantó kérdés is lehet egyaránt. A pap, ha kissé könnyen veszi a dolgát, ráüzenhet a tanítóra szombaton dóluián, hogy másnap prédikáljon, s a tanító, akiben némi önbecsérzet van, a legkellemetlenebb helyzetbe jut. Vagy prédikál és kiteszi magát silány szóbeszédnek, mert kritikának csak nem nevezhetem, vagy nem prédikál s igy papjával kell izetlenkednie. Nagyon természetes, hogy j a tanítónak a lelkész általi helyettesíttetése szintén | csak a kis egyházakban fordulhat elő, s távolról sem áll az abból, hogy a lelkész esetleg éppen ugy tanítson, mint a tanító, hanem igenis abból, hogy a gyermekeket valamiképen hasznosan foglalkoztassa vagy legalább ügyeljen rájok. Amit a memorandum 1. p. kiván, az csak világos, hogy nem is lehet máskép ? A vallástudomány hittani részét tanítsa a lelkész. Hajdanában, mikor az összes tananyag a hit- ós erkölcstudományból, irás, olvasás ós kis számtanból állt, ezen kívánság érthetetlen lett volna. Akkor az összes tari könyv -i gyűjtemény állott: ABC-ből, Zsoltár, szent történelem, vallásra való bevezetés, ker. erkölcstudomány, heidelbergi káté, ker. vallás rövid foglalata, koníirmatiói kathechismus, biblia ós Hübner bibliai történetei. Tehát a hajdani oktatás dereka, eleje ós vége a vallás-tudományokra esett, s ha ezeket elvették volna a tanítótól, maradt volna a kezén az ABC-ó ós a számtani 4 alapmüvelet. De ma, amellett, hogy methodikus tanítást sürget minden valamire való tanfórfiu, amellett a tananyag is ugy kiszélesbedett, hogy lehetetlen már csak ezen szempontból is a tanítókat az allotriákkal való foglalkozástól föl nem mentenünk. A mai tantárgyak cimsora eligazit a megbővült tananyag megbirálásában. íme ma van : 1. nyelvtan, 2. földrajz, 3. történelem, 4. természetrajz, 5. természettan, 6. alkotmánytan, 7~. mértan, 8. számtan a hatványozás és* gyökvonásig, 9, rajz, 10. énektan zeneileg, 11. iitenyirás, 12. gazdasági ós kertészeti gyakorlatok, 13. testgyakorlatok, 14. házi ipar. Képzeljük ezen tárgyakat 6 osztályra beosztva s kikerül a tanító számára a naponkénti 6—8 tanítási óra, ami pedig, azt hiszem, untig elég. De még, ha nem igy lenne is a dolog, hiszen a lelkészek saját jól felfogott érdeke követeli, hogy a vallástanítás, ha nem is minden részében, de főleg a i-konfirmatiót illetve, kezökben legyen. Ugy azon ano-