Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-28 / 17. szám

máliának többé csakugyan nincs helye, hogy a konfirmatióra oktassa a növendékeket a tanító és examinálja a pap, aki nern tanított. Ez paedagogia- és józanészellenes. Amelyik lelkész a tanítás ezen ágát magára nézve terhelőnek tekinti, az bizony nem nagyon buzgólkodik az Ur szőlőjének művelésében, az nem méltó utóda azon hatalmas reformátoroknak, akik papok is, tanítók is voltak egy személyben. Követeli a memorandum a tanulók létszáma maximurnának 80-ban meghatározását. Ezen követelés jogosultságának basisa az 1868. XXXV1I1. törve. §§-aiban rejlik. Hogy a tanítói fizetési minimum lakon és kerten kivül 500 írtban állapíttassák meg. Ezen minimumnál 100 frttal többet követelt több évvel ezelőtt a kecskeméti ós aradvidóki tanítóegylet és senkinek sem jutott eszébe az, hogy a tanítókat ezért kinevette, vagy horrendum dictu, a községi jegyzőkkel összehasonlítsa. Aki azt tudja, hogy mi mindenféle accidentiája szokott lenni a jegyzőknek munkakörük természeténél fogva, az nem fogja velők egy kalap alá venni azt a tanítót, akinek semmiféle üzlete ós keresete nem lehet a tanítás nemes mesterségén kivül. A lelkészi fizetések minimuma szintén meg van állapítva és pedig a dunamelléken 1200 frtban, tiszántul szintén, a tiszáuinnen 600 ós 800 frtban. S ez helyesen van, mert azt követelni némileg müveit ós tanult embertől, hogy 200 — 300 frtot biztos nyomorúságos kilátásba helyező silány állomáson jó kedvvel munkálkodjék, az valóban képtelenség és embertelensóg. Szükséges eszerint a tanitók díjazásának minimumát is megállapítani, ha nem is valamely változhatatlan kabbaüstikus számkulcs, hanem a humanitás ós józan belátás elvei szerint ós pedig úgy, hogy sehol ne legyen kevesebb a tanitó fizetése a lelkész fizetésének felénél. Azzal akarni betorkolni a tanítókat, hogy ők oly sok iskolát nein végeztek, mint a papok, nem egyéb ismét, mint balítélet. Mind a lelkész, mind a tanitó annyi iskolát végez, amennyit, az egyház vagy állam törvény által megkíván. S mentől magasabb lesz az általános műveltség, annál többet foguuk követelni a tanítóktól is, lelkészektől is. S azután j Németországban, melyre pedig szeretnek hivatkozni j sokan, a praeparandiát kitűnő sikerrel végzetttani -tójelöltek az egyetemek bölcseleti szakára rendes hall- i gatókul is felvétetnek s a doctoratus letevésére is nyernek jogosultságot. Hol van az megírva, amennyire szeretjük majmolni a németeket, hogy mi nálunk is nem ez lesz-e a dolgok paedagogiai vógkifejlődése? De ettől eltekintve, hol van az megírva, hogy csak az tudhat valamit, aki éppen 12 iskola szűrő készülékein verődött át? Hát az önképzésnek nincs meg a maga jogosultsága ? Azt hiszem, nagyon is megvan. Hiszen akárhány pap van olyan, aki tudomány ós műveltség tekintetében bizony mögötte áll egyikmásik tanítónak. Nem kell tehát kicsinyleni azok foglalkozását, akik a jövő társadalmat alkotják, annak egész csendben irányt adnak, s a milyen lesz az általuk kiszabott irány, olyan lesz a jövő társadalom képe. Amit a memorandum 11 —14. pontjaiban kiván, az a tiszáninneni kerületben némi tekintetb n már életbe is van léptetve, p. 1. minden egyház tanítóját szabadon választja, 2. a tanítónak szavazatjoga vau az iskolaszéken, 3. az egyházmegyei közgyűléseken két tag által képviseltetheti magát a testület, de csak consultativ votummal, 4. az egyházmegyei tanügyi ós tanképesitő vizsgáló bizottmánynak három tagja tanítóból van, 5. az egyletekben magok közül választhatnak elnököt, 6. az iskolai körfelügyelőkkel (körlelkészekkel) a példányiskola-tanitó jár iskolákat látogatni, 7. Gömörben a tanügyi bizottmánynak, 8 tanitó tagja van. Igaz ugyan, hogy itt is megvan még azon anomalia, hogy az egyházkerületi közgyűlésen nincsenek képviselve; de hát arravaló éppen a vizsgálódás, hogy mindezen bajok lehetőleg móltányos és igazságos alapokon orvosoltassanak. Igen sokat lehetne még felhozni a memorandum megjelenése alkalmából, azonban megvárjuk, milyen irányt fog venni e mozgalom, s akkor a fejlemények szerint majd hozzászólunk. Addig is üdvözöljük a somogyi tanítókat, haladjanak bátran az ostromlott pályán s kellő higgadtsággal ós nyugalommal védjék és követeljék jogaikat ós semmiféle szömöldökráncolásoktól se féljenekj mert annak, ami jogos, annak ami észszerű, előbb-utóbb győznie kell. KUN PÁL.