Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-21 / 16. szám

kutat, okadatol és következtet a véges emberi elme határáig — s azon túl hiszen ! A katholikus, ha felül emelkedik a bigotterián, s szabad tért enged saját vizsgálódó észjárásának, igen gyakran a scepticismusnál s atheismusnál áll meg. Ezért tartom én nagyon szükségesnek, hogy az egyházkerületek s közvetve az egyházmegyék mindig szemmel tartsák fotanodáinkon a vallási oktatást, — nehogy valamikor a vallási szabadelvüségben egymást túllicitáló tanárok, a fogékony fiatal keblekre ferdén hatva, elne ölj ék azokban a vallásosságot; — mert a vallásosság, a jóerkölcsnek mindig főelomozditója, — a vallásos jó erkölcsű egyén pedig mindig jó polgára lesz a hazának, s hű védője annak szabadságának, alkotmányának. Tisztaerkölcsü, hű polgár! E szavaknál lehetetlen, hogy meg ne emlékezzem elődömről Szathmáry Király Pál ő méltóságáról, kit e helyen, mint buzgó vallásos hű kálvinistát tisztelhettünk sok éveken át, — ki most egyszerű polgára a hazának, s közöttünk is ez alkalommal ugy jelent meg, de kinek kezébe bátran le merném tenni polgári és vallásos szabadságunkat, ha egyedül az ő hatalmában állna, azt mindenkor megoltalmazni! kérem őt és szívemből kívánom:

hogy becses közreműködését a traetus javára — tőlünk továbbra se vonja meg. Nem szükséges talán, hogy az egyházmegyét biztosítsam azon igyekezetemről, hogy az elnökséget mindig lehető részrehaj latlansággal fogom vinni; — egyedül elnézését kérem a nagy tiszteletű tractusnak lehető fogyatkozásaimért, — s midőn még nagytiszteletű esperes ur elnöktársam, valamint az egyházi és világi ülnök urak bölcs támogatását és közreműködését kérném ki, magamat ezennel ugy tisztelt társaira, — mint az egész traetus szives jó indulatába ajánlom." b) Az egyházmegyénkre eső állam-segély 330 frt. szűkölködő egyházak és tanítók között az elnökség által kiosztatván ; ez eljárás helyeslő tudomásul vétetett. c) Az egyházmegyei egyik aljegyzői hivatal Makláry Károly tiszakeszii lelkészszel betöltetett. d) Az üresedésben levő világi tanácsbirói szék be töltésénél senki sem nyervén általános többséget, a három legtöbb szavazatot nyert egyén ujabb választás alá bocsáttatik. e) Mult őszi Kis-Győrben tartott gyűlésünk a magukat egyházmegyénkben érdemesített tanítók lehető előléptetése céljából azon intézkedést tette, „hogy a nem halál által megürült tanítói állomások csak az egyházmegye kebelében szolgáló tanítók közül történt választás által tölthetők be.® Ezen alapon jelen alkalommal egy tanítóválasztás megsemmisíttetett. De egyszersmind jövőre fentebbi határozat azon hozzáadással toldatott meg, hogy a sárospataki tanító-képezde növendékei bármimódon megürült tanítói állomásra meghívhatók. A többség határoz s az előtt tartozik mindenki tisztelettel meghajolni. Midőn ezt teszszük ; szabad legyen egyszersmind e helyen kimondanunk azt, hogy véleményünk szerint e határozattal a kitűzött cél, a magukat érdemesített tanítók lehető jutalmazása nagy részben elejtetett; de elodáztatott még egy másik népnevelésünk ügyében általában igen nagy fontosságú, — s alsóborsodi egyházmegyénket közelebbről is érdeklő cél elérhetésének lehetősége is, — az t. i., hogy képzett, okleveles segédtanítók alkalmaztathassanak egyházmegyénkben, mint alkalmaztatnak például a római katholikus felekezeti iskolákban. Mert nézzük csak a dolgot ugy, amint áll. Alsóborsod egyházainak körülbelül egyharmada olyan, hogy azokban egy tanító feladatának megtelelni az iskolába járó gyermekek nagy száma miatt legjobb akarat mellett sem képes. Két vagy több rendes tanítói állomás azonban ezen egyházaknak csak mintegy felében van ; a többi ez időszerint anyagi körülményei miatt nem is állíthat fel ujabb tanítói állomásokat. Vagy egy tanító vesződik tehát 120—140 gyermekkel, vagy alkalmaztatnak nem okleveles, nem is képezdét, hanem a gymnázium néhány osztályát sokszor csak ugy ahogy végzett segédtanítók ; s ezek, miután ily minőségben egy pár évet eltöltöttek : beválnak azon táborba, melyből kissebb egyházaink rendes tanítót aspirálnak. Ez igy ment a régi időben, igy megy ma is, bár évenként ezreket adunk ki tanítók képzésére. És én azt hiszem, hogy mindez nem épen jól megy igy. Szerintem tehát az egyházmegyének most már tovább kellett volna menni azon az uton, melyre a mult őszszel lépett s kimondani, „hogy mint rendes lelkésznek csak az választható, aki elébb a segédlelkészi éveket kitöltötte, ugy rendes tanítónak is csak az választható, aki elébb mint segédtanító működött.* Igy lennének aztán képzett segédtanítóink, s azokból képzett tanítóink; igy a becsületes elöregedett tanító nem kínlódnék s kínozná egyházát, hanem kapna például az egyházi felsőség által meghatározott tisztességes díjért maga mellé segédtanítót, mint szinte a fentebb említett népes, de szegény egyházak is. f) Egy világi jegyző választása, s a körlelkészek mellett az iskolák felügyeleténél szinte világi férfiak közreműködése iránti indítvány elvben elfogadtatott; a kivitel ügyébeni határozathozatal jövő őszi gyűlésre kitüzetett. g) Egyházmegyénk elhatározta, hogy 100 frttal a prot. árvaház alapító tagjai sorába lép; a pénztárnoki hivatal ez összeg azonnali kifizetésére felhatalmaztatott. Egyszersmind a többi egyházmegyék testvéri szeretettel felhivatnak az üdvös intézet hasonló mérvbeni támogatására. Nemcsak ugy részünk-e a test, mint a lélek — mondja Petőfi — s igaza van. A testiekről, a gyűlési közönség ellátásáról is gondoskodott bőven, szívesen, magyar vendég szeretettel az igricii nemes egyház. Bizony nem jó lett volna, ha valami sovány koszthoz szokott adófelűgyelő látta volna a dúsan ellátott asztalokat, mert kedvet kaphatott volna valami uj adónem kifun