Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1878 (21. évfolyam, 1-52. szám)

1878-04-21 / 16. szám

denűtt úgyis olyformán van, hogy a lelkész saját egyházi hatósága kívánságának engedjen ? Egy protestáns honfi. A fentebbi kérdéseket, melyeket az ügyes kérdező ugy tett fel, hogy a felelet is benfoglaltatik, minden kísérőlevél nélkül vettük, azt sem tudjuk ágostai vagy helvét hitvallású lelkész-e a szerzőjük, még kevésbé tudjuk, kicsoda az a főpásztor, ki a vallás- és közoktatási minisztérium kérdéses rendeletét elég bátor volt köröztetni, anélkül hogy kerületi közgyűléstől arra felhatalmazást nyert volna. Minthogy azonban tudtunkkal superintendenseinkhez ilyetén rendelet csakugyan jött, helyén láttuk az értelmesen föltett kérdéseket anynyival is inkább közölni, miután a tárgy a legközelebb tartandó superintendentiális gyűléseken mindenesetre szőnyegre fog kerülni, s így jó lesz a kérdést addig egy kicsit szellőztetni. Ezeket azért kellett előrebocsátanom, mert őszintén bevallom, hogyha azt a csodálatos rendeletet püspökünknél magam szemével nem látom, hajlandó lettem volna az egészet mystificatiónak venni, oly különösnek látom annak úgy tartalmát, mint formáját. A rendeletnek mindjárt kiindulási pontja olyan, hogy az ember saját szemének nem hisz, mert az nem más, mint az, hogy „Szent István első királyunk ünnepének megtartása tárgyában, az 1831. ós 1842. évi legfelsőbb rendeletek akként intézkedtek, hogy ezen ünnep mint normanap, minden vallásfelekezet által megtartandó ós ünneplendő." E legfelsőbb rendelet akkor a nagyméltóságú m. kir. helytartóságtól jött, tehát azon dicasteriumtól, melylyel a hazai törvényhozás, mint a nemzeti sérelmek kiapadhatatlan forrásával folytonos harcban állott, s csakugyan a kérdéses rendeletet is Borsod vármegye, mint a protestánsok törvényes vallásszabadságába ütköző országos sérelmet terjesztette az országgyűlés elibe. Pedig a helytartósági rendelet legalább az egyházi actusra nézve elég ildomos tartózkodással szól ekképen : „arbitrio Evangelicae confessioni addictorum relinquendum: an et quo Religionis cultu memóriám divi primi Hungáriáé Regis in sacris ipsorum aedibus celebraturi sint?", míg a felelős magyar miniszter e rendeletre hivatkozva meghagyja, hogy „ha a lakosság v.igy a hatóság kivánja, az illető lelkész köteles isteni tiszteletet tartani.* — Eszerint a polgárok vagy ezeknek akármiféle elöljáróik jogosíttatnak fel arra, hogy, ha nekik ugy tetszik, ráronthatnak a prot. papra és kényszeríthetik ünneprendezésre ós isteni tisztelet tartására még ha ez tán annak vallási meggyőződése ellen van is. Ily hallatlan önkényre a magyar kormány még a regnum marianum fény-korában sem vetemedett. Azonban ez még csak a száraz tény és m igában véve is elég furcsa, de bizonyára még furcsábbnak tűnik fel a motivatio, ha ugyan az országos ügyek intézőinek oly komoly kérdésben való furcsálkodása nem inkább boszantóuak volna mondható. E motivatio igy szól : Az 1868. évi 53. törv.-cikk 19. §-a szerint a normanapok jelentősége ós megünneplése változást szenvedvén, a magyar kir. belügyminiszter ur folyó 1878. évi január hó 15-dikén 3969. eln. sz. a. kelt rendelete értelmében, tekintve azt, hogy Szent István napja reánk magyarokra nézve, az egyházi ünnepen felül még kiválóan nemzeti ünnep is:" Ez előtétel után, mely konstatálja, hogy Szent István napja reánk magyarokra nézve nemcsak egyházi ünnep, amilyennek azt a katholikus egyház tekinti, hanem nemzeti ünnep is, — nemde minden okos ember ilyenféle zártételt várna: „tehát necsak a r. katholiknsok ünnepeljék, kik azt mint egyházi ünnepet, egyházukban tartandó isteni tisztelettel is megszentelik, hanem ünnepeljék a nemzet többi vallásfelekezetei is, mint nemzeti ünnepet, nem egyházi isteni tiszteletlel ugyan, miután nekik nem egyházi ünnepjük, s ezt mint vallási actust valamely felekezetre octroyálni sem miniszternek, sem országgyűlésnek jogában nem áll, hanem nemzeti tüntetésekkel, zászlókkal, mozsársütegetésekkel, népvigal makkal stb. stb." S mit következtet a minisztérium ? Azt, hogy „ott is, hol ez eddig szokásban nem volt: ha alakosság vagy a hatóság kivánja, az illető lelkész köteles, isteni tiszteletet tartani." Mily bámulatos logika! Még akkor is, ha a rendelet helyesen stylizálva igy szól; Szent István napja reánk magyarokra nézve nemcsak r. kath. ünnep, hanem kiválóan nemzeti ünnep is, kérdem: az következik-e ebből, hogy tehát a falu bírája határozza meg, akarja-e annak tekinteni vagy nem, ós ha igen, akkor a pap is köteles Isten iránti hálával megtelni, s a biró parancsára a templomban buzgólkodni ? A minisztérium, úgylátszik, azon föltevésből indult ki, hogy a nemzeti ünnep fogalma az egyházi I ünnepszentelést szükségkép involválja, s ennélfogva Szent István napja mint nemzeti ünnep okvetlen egyházilag is ünneplendö. E föltevés vagy áll, vagy